2012.01.03. 13:25

Beértek a szendrői fiatalok

Szendrő - Ötpontos előnnyel telel a megyei II. osztály Északi csoportjában a város labdarúgócsapata.

Az észak-borsodiak már a rajt előtt megfogalmazták, hogy negyedik nekifutásra ki kell harcolniuk a bajnoki címet és a vele járó első osztályú tagságot. Félidőben jól állnak, ahogyan fogalmaztak: az aranyérmet már csak ők veszíthetik el.

– Esztendőkkel ezelőtt tudatos csapatépítésbe kezdtünk – kezdte Rémiás István, az együttes edzője. – Már akkor a fiatalokra építettünk és tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik. Ha pedig valamelyik posztra nem akadt jó képességű helyi játékos, akkor szétnéztünk a piacon és kiszemeltünket beépítettük a gárdába. Munkánk gyümölcse beérett, bár tárgyilagosan elismerjük, hogy ellenfeleink gyengültek, ezzel a malmunkra hajtották a vizet. Valamennyi labdarúgónk kitett magáért, három játékosunkat mégis név szerint emelek ki: Bárczi Richárd, Csemer Dávid és Hegedűs Csaba oroszlánrészt vállalt magára az első hely kiharcolásából.

Minden adott

A szendrői labdarúgás üde színfoltot jelent a kistérségben. A csapat őszi hazai meccsein általában háromszázan szurkoltak, a nézők pedig kritikusak voltak: ha a játékosok nem produkáltak kiemelkedőt, akkor ennek hangot is adtak.

– Nekünk egyszerűen muszáj jól futballoznunk! – emelte hangját a tréner. – Ezen a szinten is lehet igényesen játszani, kompromisszum nélkül mindig győzelemre törni, támadófutballt nyújtani. Ennek jutalmául kaptuk azt, hogy már a szomszédos városokból és falvakból is nagyon sokan járnak bajnoki összecsapásainkra, ez a tény pedig lelkesítőleg hat ránk. Önkormányzatunk vezetői nagyon szeretik a focit, előrehaladásunk érdekében minden feltételt biztosítanak, kis túlzással még az általános iskola tornatermét is akkor használjuk, amikor csak akarjuk. Eredményeinket úgy érjük el, hogy labdarúgóinknak nem fizetünk, amatőrök vagyunk, ha kell, még saját gépkocsijainkat is „bedobjuk” a közösbe.

Teremben és szabadban

Szendrőben semmit nem bíznak a véletlenre, azt mondják, hogy a megyei elitet megjárt Szalonnát, de a harmadikként pihenő Garadnát sem lehet leírni. Tavaszra ezért egy-egy kapust, középpályást és támadót akarnak igazolni annak érdekében, hogy álmukat valóra váltsák. Hamarosan kezdik az alapozást, sietségük oka: neveznek a Borosi László teremlabdarúgó emléktornára, amely után, február első napjaitól már a szabadban hangolnak majd a tavaszi idényre.

ÉM-KT