Negyedik lett az első fedettpályás világkupáján

Az Európa egyik legkomolyabb atlétikai centrumában, az 5000 férőhelyes aréna közepén állítottak fel egy 25 méteres, 6 pályás medencét, a kerékpározást és a futást pedig a rekortánon teljesítették a versenyzők. Előfutam, középfutam és reményfutam várt a 65 sportolóra, akik közül a legjobb 12 jutott be a fináléba. Egy-egy futam során 150 méter úszást, 3 km kerékpározást és 1 km futást kellett teljesíteni.
A szombati, késő esti férfi döntőben a tavalyi Európa Játékok győztese, a norvég Thorn bírta legjobban az utolsó métereket, megelőzve a hazaiak kedvencét, a világbajnok Vincent Luis-t és a szintén norvég Stornes-t, aki tagja volt a tavaly, Krakkóban Európa Játékokat nyerő norvég mix-váltónak, míg Lehmann Csongor a bronzérmessel azonos idővel az előkelő 4. helyen futott be a célba. Az 1-es rajtszámmal versenyző, többszörös világkupa-győztes német Tim Hellwig az ötödik pozíciót érdemelte ki. A nőknél az érmekért vívott harcban a mix-váltóval tavaly világbajnok német Lindemann, a mix-váltóval olimpiai bajnok, többszörös WTCS-futam győztes brit Taylor-Brown és az egyéni olimpiai bajnok amerikai Jorgensen volt a befutás sorrendje.

Tartja helyét a legjobbak között

– A lievini verseny különbözik minden mástól: Európa egyik legnagyobb, és legtöbb világcsúcsot látott atlétikai csarnokában, teltházas, 5000 fős nézőtér előtt, show elemekkel tarkított műsor keretében zajlanak a futamok, kora délutántól este 11-ig – fogalmazott Lehmann Tibor, a Tiszaújvárosi Triatlon Klub elnök-vezetőedzője. – Csongor már kétszer versenyzett itt, 2019-ben és 2021-ben, amikor még Európa-kupa szintű volt a verseny. Az ő esetében az elmaradt Abu Dzabi-i futam után, a versenyrutin visszaszerzése, a forma tesztelése volt a cél. Csongor az első alkalommal 2., a másodikon 3. helyezett volt, de várható volt, hogy idén, a világkupa rang miatt sűrűbb lesz a mezőny. Ez a szűk pályán, a nagyon rövid távon sok rizikót jelent, az apró momentumok – váltás, helyezkedés– nagy jelentőséggel bírnak. Kovács Gyula, aki idén nőtt ki a junior korosztályból, ezeknek a helyzeteknek a kezelésében jó, mellette a kerékpáros tudása az elitekéhez közelít, ezért döntöttünk úgy, hogy első ilyen kategóriás versenye éppen ez a világkupa lesz. Az előfutamokban a két fiún látszott, hogy az idei versenyrutin még nincs meg: mindketten hibáztak a második váltáson, amit Csongor futással kompenzált, és bejött a 2. helyen, így egyenes ágon jutott a középdöntőbe. Gyula, azután, hogy kerékpáron végig irányított, sajnos a folytatásban a reményfutamba kényszerült, ahol mindent a legjobban csinált, hozta az erősségeit, a 4. helyen zárt, de számára ott véget ért a verseny. Csongor egy küzdelmes középfutam után, ahol az úszás-kerékpár számokat már simán, hiba nélkül hozta, a futás során elég sok lökdösődést kapott a hazai versenyzőktől, de ment tovább a döntőbe. A 12 fős finálé hozta a legnagyobb tempót, ahol francia, norvég, német és magyar párharcra lehetett számítani, de mellettük ott volt a mezőnyben még a 2022-es Lievin-i ezüstérmes spanyol, és az U23-as vb-érmes holland versenyző is. Már az úszásnál látszott, hogy az addiginál is nagyobb sebességfokozatra kapcsoltak, ami a kerékpározáson folytatódott. A meglehetősen kaotikus leszállás után, a depóból Csongor a hatodik helyen indult a norvég, a német és a francia vetélytársai után, és igazi középtávú atlétikai versenyt idéző 1000 m után, a hajrában szerezte meg a 4. helyet. A kiélezett versenyre jellemző, hogy az első hat helyezett mindössze 2 másodpercen belül esett be a célba. Összességében mindkét fiú teljesítményével és állapotával elégedett vagyok. Gyula azonnal beilleszkedett az elit mezőnybe, Csongor pedig továbbra is a legjobbak között van, örömmel láttam, hogy az iramváltásokban és a hajrájában is fejlődött. ÉM

A tények