Sivic szerint Diósgyőrben nem lehet csalni, a drukkerek tudják mi a foci

Baráti meghívásra a múlt hét végén Miskolcon járt Tomislav Sivic, a DVTK labdarúgócsapatának egyik legeredményesebb edzője, és ha már itt volt, megnézte élőben a szombaton lejátszott Diósgyőri VTK – Debreceni VSC (3-1) NB I-es bajnokit. A most 57 esztendős szakember 2013. június 1-től 2015. április 18-ig összesen 55 élvonalbeli meccsen dirigálta a diósgyőri csapatot, Ligakupát nyert a DVTK-val, és nem mellékesen 2014-ben Magyar Kupa döntőbe vezette a csapatot, ahol ezüstérem lett a menetelés jutalma. Nem biztos, hogy sokan tudják, de Tomislav Sivic azon kevés diósgyőri edzők közé tartozik, akiknek pozitív a mérlegük a DVTK kispadján, az élvonalbeli meccsek tekintetében. A mostani szakvezetőt, Kuznyecov Szergejt is ideszámítva, az eddig szerepet kapott 55 tréner közül mindössze hét ilyen ember van a piros-fehérek NB I-es múltjában (az említetteken kívül: Csapkay Károly, Móré János, Sisa Tibor, Tóth József, Vitelki Zoltán). A diósgyőri szurkolók körében népszerű labdarúgó edzővel, vasárnap Miskolcon, a Cafe Frei-ben beszélgettünk. 

Minek, vagy kinek köszönhetően jött Miskolcra?
Baráti meghívásra. Gyakrabban hívnak annál, mintsem ideérek. Az elmúlt hónapokban elég sűrű volt a programom, és bár többször is invitáltak, és kétszer már majdnem úgy volt, hogy jövök, de csak most értem ide.

Kapós edző lett mostanában, Szerbiában...
Az elmúlt másfél évben négy csapatnál is megfordultam, de tettem is érte, hogy újra keresett edző legyek, hiszen a sikerek többnyire nem kerülték el azokat a csapatokat, akiknél dolgoztam. Kezdődött a Novi Pazarral, a 2021/22-es évad végén. A feladat az volt, hogy tartsam bent a csapatot az első osztályban, és úgy érzékeltem, hogy szinte senki nem hitt abban, hogy ez összejöhet. Kétségtelen, hogy mélyről indultunk, de elértük a célt, bennmaradt a csapat. Amire sokan felkapták a fejüket, így kerültem a Radnicki Nis csapatához a 2022/23-as évad elején, és szinte rögtön a nemzetközi porondon, az Európa Konferencia-ligában találtam magam. Ez nem volt hosszú történet, az eredmények nem jöttek úgy, ahogy azt előzetesen reméltük, és szépen elváltunk. Következett a Zeljeznicar Pancevo csapata, a szerb másodosztályban. Ez a csapat még soha nem szerepelt az első osztályban, és amikor oda érkeztem 9 pont hátrányban volt a feljutó helyről. Ezt nem csak ledolgoztuk, hanem 5 pont fórra tettünk szert a 3. helyezettel szemben. Amikor eljöttem onnan, szinte biztosra vehető volt a feljutás, és mivel hívtak az első osztályból a Mladost bejelentkezett értem, elengedtek. Ott is a bennmaradás eléréséhez kellett a segítség, ráadásul a csapat tulajdonosa barátom, úgyhogy bevállaltam. Az élvonalbeli tagságért vívott osztályozón sokak meglepetésére hét meccsből ötöt megnyertünk. Előzetesen senki nem számított ilyenre, a biztos bennmaradás kiharcolására, a tulajdonos még az utolsó meccs után is csak csóválta a fejét, hihetetlennek tartva, amit véghez vittünk, miközben folyt a nagy ünneplés.

Mégsem Ön a Mladost edzője. De miért nem?
Mert nem tudtunk megegyezni az anyagiakban.

Sokat kért?
Ez nézőpont kérdése. Szerintem keveset ajánlottak. Nem vagyok már mai gyerek, ennyi idősen el tudom magam helyezni a foci világban, be tudom lőni, hogy mennyit érek.

Nem lenne mégis csak jobb valahol dolgozni?
Nem idegeskedek, valami biztosan lesz hamarosan. Három csapat is komolyan érdeklődik, ebből kettőnél volt úgy az elmúlt hetekben, hogy ha nem nyer a csapat, akkor váltás van, és jövök, de ki nem találná, hogy mi lett mindkétszer az eredmény, naná, hogy nyertek. De mondom: nem izgulok, szerintem előbb, utóbb megtalál egy feladat. 

Legalább volt ideje eljönni Miskolcra.
Nagyon szeretek itt lenni, tényleg sok a barát ebben a városban, és már egy ideje nem voltam. És nem is volt kérdés, hogy olyan alkalmat keresek a baráti látogatásra, amikor hazai meccse van a DVTK-nak, hogy élőben láthassak egy bajnokit, hogy ki tudjak menni a stadionba. 

Gondolom jó sok ismerőssel találkozott a lelátón, de úgy hallom, hogy még a pályáról is integettek fel Önnek...
A most Debrecenben játszó Stefan Loncar korábban a Novi Pazarban volt játékosom, és mivel megtudta, hogy itt leszek, üdvözölt. És igen, sok kedves emberrel találkoztam szombaton, és nagyon jól éreztem magam.

Hogy tetszett az amit látott?
Láttam, hogy boldogok az emberek a stadionban, olyanok voltak, mint anno, amikor itt voltam. Jó diósgyőri csapatot láttam, jó játékot, és ez nagy öröm volt számomra. Szerintem a távozásom óta eltelt időszakot nézve, ez van ahhoz a legközelebb, amit annak idején mi összehoztunk. 

Ezek szerint tetszett, amit látott. Mennyire?
Nagyon. 

És miért?
Mert azt láttam, hogy jó kezekben van a csapat. Kuznyecov Szergej is a támadó focit szereti, látom az elképzelést, azt, hogy mit akar játszani a csapat, és az jön át, hogy ért hozzá. És ez a csapat szerintem még jobb lesz. Kell egy kis idő, amíg összeáll, mert nagyon sok új játékos van. De az edző nagyon tudja, hogy mit akar, azon az úton jár, ami jó felé visz. Modern foci, eredményes foci, amit a Diósgyőr mutat, és látványos.

Hűha! Nem nagyon hallottam még Öntől ennyi dicséretet…
Ami jó, az jó. Van csapatjáték, ami a kapustól indul. A játékban felépített akciók vannak, az első két gól is ilyenből született, illetve még volt egy ziccer fejes, ami kimaradt, de az tulajdonképpen egy gólig felépített játék volt, amit nem sikerült beváltani. Szóval nagyon sok a pozitívum, a például a labdavesztés utáni variációk, és az is, hogy nagyon sok tudatosságot láttam. Tényleg jó volt nézni a meccset, szombaton egy jó Debrecen nem tudott választ adni a Diósgyőrnek, főleg az első félidőben. 

Mit gondol hová juthat el az edzői pályán Kuznyecov Szergej?
Látszik, hogy fiatal, ambiciózus edző, nagyon benne van, hogy sikert akar elérni, amikor cserélt, azt is jól csinálta. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat foglalkozik a csapattal, a játékkal. 

Ha tanácsot kérne Öntől, hogy mire figyeljen, ha magasra akar jutni az edző pályán, mit mondana neki?
Hogy ne siessen. Hogy maradjon a DVTK-nál még egy 1-2 évet, hogy ne menjen tovább. Jobb helyet aligha talál Diósgyőrnél, ahol fel tudná építeni magát, és fel tudna építeni egy csapatot. Jó eredményei vannak, de több kell belőle. Szerintem két idényt le kellene itt húznia. Az új csapatot szerintem jól összerakta, a téli alapozás, illetve felkészülés során még erősebb együttest formálhat. Ha hamarabb nem, akkor a következő évadban csináljon valamit, ami örök emlék marad, és akkor menjen el. Tapasztalatból mondom: ne siessen sehová. 

Van hasonlóság Tomislav Sivic és Kuznyecov Szergej között?
Kuznyecov más típus, hogy mást ne mondjak, nem nyilatkozott úgy, ahogy én, értem ezalatt azt, hogy megfontoltabb. Szinte biztos, hogy lesz még olyan lehetősége, amikor a DVTK-nál nagyobb büdzséjű csapat hívja. Ezt is tudni kell majd kiválasztani, nem kell elsietni semmit, van ideje. Egy csapatot megcsinálni 2 év, ha elmegy valahová, nem biztos, hogy lesz ennyi ideje. Például egy Fradi más, ott rögtön kell az eredmény. 

Odaérhet az FTC-hez Kuznyecov?
Miért ne? Nagyon tehetséges edző. Biztos vagyok benne, hogy elér majd még szép dolgokat. Ezen az edzőn látom, hogy mit akar, van koncepció, és az már tehetség. Komoly, és eltökéltnek látszik. Ezek mind kellenek a sikerhez. 

Mit profitálhat a DVTK abból, hogy van egy jó edzője?
Azért kell tanulni a múltból. Amíg itt van, támogatni kell, és gondolkodni azon, hogy mi lesz, ha már nem lesz itt. Mert eljön ez a nap, és nem akkor, amikor már virrad, akkor kell kapkodni, hogy ki jöjjön. Hasonló típusú edzőt kell hozni. Kuznyecov profi, visszahozta a nézőket, akiket hosszú távon meg kellene tartani. Miskolcon nem tudsz csalni, a drukkerek tudják mi a foci, és ha van jó, akkor kimennek. Lásd a szombati 9500 nézőt. Ha van foci, van néző. Hét év után ismét, amióta elmentem.

Volt a szombati meccsen egy másik edző is, aki szintén jó dolgot tett a csapatával az elmúlt egy évben...
Blagojeviccsel beszéltem pár mondatot, tényleg nagyon jó eredményeket csinált. Most az Európa Konferencia-liga meccsekkel talán egy kicsit sűrűbb lett az életük, de nagyon szépen foglalkozik a Debrecennel. Egy olyan csapatról van szó, amelyik évek óta kereste magát, a jelenlegi edző pedig kivezette őket a fényre. 

Az említett két edzőnek bizonyára vannak még álmai, de mi a helyzet Önnel? 
Vannak, nekem is. Az arab világban szívesen kipróbálnám magam, egy ilyen lehetőség anyagi értelemben biztos jövőt jelentene. És persze olyan helyen is örömmel dolgoznék, ahol bajnokságot, vagy kupát lehetne nyerni. És, ha már álom: a legjobb ez lenne, hogy az előző kettő együtt járna, szakmai lehetőség, és biztos anyagiak. De ha csak az egyik jönne össze, már akkor boldog lennék. Túl azon, hogy hosszú edzői karrier áll már mögöttem, sikerekkel. Mert bár meg vagyok elégedve azzal, amit eddig elértem, de szeretnék még dolgozni.

Mit gondol, Magyarországon lehetne jövője?
Ez nehéz kérdés. Korábban volt egy-két nyilatkozatom, ami miatt megharagudtak rám befolyásos emberek. Tanultam belőle, és az elmúlt években változtam. Itteni jövőm, edzőként viszont csak akkor lehet, ha hívnak. Amíg ilyen nem lesz, majd jövök baráti látogatásra, mint most is.