,,Tényleg az volt a helyzet akkor, hogy kész, vége"

Éppen annyival, annyira nyert (2-0) vasárnap hazai pályán, az NB III-ért zajló osztályozó visszavágóján a Cigánd SE csapata a Monostorpályi SE ellen, amennyi kellett az egy héttel korábbi egygólos vereséget (1-2) követően.

A bodrogköziek ezzel négy esztendő után visszatértek a honi futball harmadik vonalába, bár azt jelenleg nem tudni, hogy mely csoportba kapnak majd besorolást a kettő, Dunától keletre eső ,,tizenhatos" közül. Ami biztos, hogy jó hangulatban hagyhatták el a város stadionját a helyiekért szorító nézők, és mosollyal az arcukon járhattak, kelhettek maguk a játékosok is a klubház környékén. Az egyik ilyen volt Katona György, a CISE 35 esztendős középpályása.

Nehezebb lett volna

– Bosszantott bennünket a Monostorpályiban elszenvedett vereség, hiszen mi vezettünk 1-0-ra, de sajnos túl hamar megkaptuk az egyenlítő találatot – kezdte a korábban 4 NB I-es összecsapáson is pályára lépő labdarúgó. – Egy szögletet nagyon jól megcsináltak, remekül érkezett középen a balhátvédjük. Úgy gondolom, ha akkor ki tudtuk volna húzni vezetéssel a félidőig, akkor az ellenfélnek kellett volna támadnia saját pályáján, s így nekünk nagyobb területek maradtak volna kontrákra. De nem ilyen mérkőzés lett, kapusunknak, Nagy Sándornak sok dolga akadt, bizonyos periódusban kellettek a védései, hiszen ha nagyobb vereségbe szaladtunk volna bele, akkor itthon sokkal nehezebb dolgunk lett volna. A héten a stáb nagyon jól felkészítette a csapatot, tudtuk, hogy saját környezetünkben jók vagyunk, hiszen a tavalyi, Körösladány elleni osztályozó óta nem kaptunk ki, hatékonyan tudjuk játszani a saját játékunkat. Ez a visszavágó nagyon megmozgatta a várost, a környéket, rengeteg ember kijött, ez még további pluszt adott. Az első félidő jobb volt, ott akadt több lehetőségünk is, a másodikban, a második gól után már célfutballt kellett játszani, mert a tét nagyon rányomta a bélyegét a meccsre. Elismerem, akkor már nem volt szép a focink, viszont eredményes volt.

A legjobb tízben

A két összecsapás között különbség volt még a játéktér minősége (a cigándi javára), és persze az is, hogy a vendégek két gyors szélsője, Rostás és Kolompár nem tudtak úgy ,,élni", mint a hajdúsági csatában, Motkóék ezúttal keményen, határozottan fogták őket.

– Egy hete, az ő pályájukon futballozni kevésbé lehetett, viszont a Monostorpályi óriási akarattal harcolt, most, itt, mind a kettő a mi javunkra billent át, kiváló játéktéren nagyon odatettük magunkat – tette hozzá Katona György. – Idegenben is tisztában voltunk azzal, hogy a szélső embereik az átlagosnál gyorsabbak, készültünk belőlük, de aztán valahogy mégis megleptek. Ugyanakkor az a meccs remek tanulópénz volt, hogy mit kell máshogy csinálnunk, hogy miként kell megoldani az ő semlegesítésüket is. Szerintem ez a csapat mostanra megérett arra – négy év után –, hogy feljusson, hogy átlépje ezt az akadályt, köszönjük a bizalmat, a támogatást a vezetőknek, a szponzoroknak, és nem utolsó sorban polgármester úrnak. Bízom benne, hogy a keret magja egyben marad, de nyilván egy-két poszton kell a frissítés. Szeretnénk úgy megerősödni, hogy egyrészt maradjunk benn, bár én a legjobb tízbe várom a brigádot. Nekem különösen szívügyem az itteni labdarúgás, hiszen voltam itt NB II-es futballista is.

Hihetetlenül motivált

A középpályás elég mélyről jött vissza, ugyanis: tavaly decemberben, egy baráti társasággal részt vett egy Újfehértón megrendezett teremtornán, amelyen nekifutott az egyik ellenfele. Az eset során a másik játékos olyan helyen találta el, a mellkasán, hogy leszakadt a fél tüdeje.

- Senkinek nem kívánom, amit átéltem, egy hónapig kórházban voltam Nyíregyházán, úgy volt, hogy kiveszik a fél tüdőmet, átszállítanak Debrecenbe – sorolta Katona György, aki Kisvárdán dolgozik, az akadémián. – Az utolsó pillanatokban olyan változás állt be a gyógyulásban, hogy nem kellett ezt elvégezni. Tényleg az volt a helyzet akkor, hogy kész, vége, de vissza tudtam jönni, mert hihetetlenül motivált voltam. A mostani meccsen lecseréltek a 65. percben, s olyan érzelmek jöttek elő: hogy itt vagyok, hozzá tudtam tenni a csapat játékához. Márciustól edzettem újra a csapattal, hétről-hétre építettem magam. A végén talán beigazolódott, hogy jó az öreg a háznál.