Csillagos ötös, egyes, valamint kiváló

A labdarúgó NB I. 2019/20-as évadjának zárása után Feczkó Tamással, a 9. helyen végzett Diósgyőri VTK csapatának vezetőedzőjével beszélgettünk.

Az utolsó meccs utáni rövid értékelésében elhangzott, hogy a koronavírus előtti időszakra ötös osztályzatot adna, az ezt követő részben pedig megbuktak.

Picit bővíteném, három részre osztanám az évadnak azt a részét, amikortól a csapattal dolgozok. A 6. forduló előtt érkeztem, akkor az utolsó helyen állt a csapat, és az év végére, amikor mindenkivel játszottunk egy meccset, vagyis a Ferencváros elleni, hazai találkozóig, három és fél hónap alatt rengeteg munkát végeztünk el, és sikerült a vonal felett telelnünk. Ezen időszakban a játékosokkal meg kellett ismertetnünk, el kellett fogadtatnunk a filozófiánkat, össze kellett rakni a védekezést, mert nem kevés gólt kaptunk, és miután ebben előbbre léptünk, a támadások szervezésére is egyre több időt fordíthattunk az edzéseken. Ebben az időszakban már olyan meccseket is tudunk hozni, amikre a közelmúltban nem volt példa, gondolok itt elsősorban az idegenbeli győzelmekre. A rövid téli felkészülés, a ciprusi edzőtábor szerintem nagyon jól sikerült, hiszen miután megkezdődött a bajnokság, egészen a félbeszakadásáig, amellett, hogy a legtöbb gólt mi rúgtuk ebben a periódusban, kilenc meccsből csupán egyszer nem szereztünk pontot. Azt hiszem, hogy az addigi időszakra, figyelembe véve, hogy honnan indultunk, csillagos ötöst érdemel a csapat. És maradva az osztályozásnál, bár a Kisvárda elleni meccset követően azt mondtam, hogy megbuktunk, talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy egyesnél jobbat nem tudnék érdemelünk, ugyanis a bukást azért elkerültük, ellentétben a Debrecennel. Egy csapat éves értékelésénél az egész évadot kell nézni, de azt is tudom, hogy a szurkolók többségében az utolsó három meccs emléke marad meg, és mivel ezek nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, keserű szájízzel hagytuk el az öltözőt a nyári szünetre. Úgy érzem, hogy helyezésben több volt ebben az évadban, ha megnyertük volna a Kisvárda elleni bajnokit, akkor az 5. helyen zártunk volna, amivel a DVTK 110 éves történelmének második legjobb helyezését állítottuk volna be. Nem jött össze, és emiatt nagy csalódottság van bennem, és a játékosokban is.

Maradva a legfrissebb időszaknál: mi történt a kényszerszünet után?

Most sok mindent felsorolhatnék, de minden csak magyarázkodásnak tűnne. Vannak élettani okok, amelyek közrejátszottak abban, hogy más mutattunk az elmúlt egy hónapban, mint a koronavírus előtt, és nem utolsósorban van szakmai rész is. A mi játékstílusunknak nagyon nem kedvezett ez a szünet, a rövid felkészülési időszak nem volt elegendő arra, hogy ott folytathassuk, ahol abbahagytuk. A mi taktikánk márciusban még arra épült, hogy a kapunktól 80–90 méterre kezdtük meg a védekezést, ami tulajdonképpen egész pályás volt, de ezt a távolságot lejjebb kellett vigyük 35–40 méterre, mert a kényszerszünet miatt kiesett közös munka hiányában ezt nem lehetett felvállalni. Volt egy stabil alapcsapatunk, heteken át ugyanazok játszottak, amikor a vírus után ismét pályára léptünk, csak egy helyen kellett változtatnunk, kényszerből. Az állandóságot sajnos nem bírta el a heti kétmeccses program, a változó összetétel nem vált az előnyünkre. Ez a két legfőbb ok, hogy a Kövesd hazai legyőzése és a Ferencváros elleni vereséggel végződött meccs vállalható játéka után ilyen időszak következett.

Sok külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy a koronavírus-időszakban, annak a hajrájában a csapat motivációs szintje már nem volt olyan, mint az ellenfeleké…

Lehet, hogy egy picit lejjebb ment ennek a szintje. A Puskás elleni mérkőzésen dőlt el, hogy igazán nagy célokért, a dobogóért nem harcolhatunk, és ekkor a belső motivációban egyfajta változás, esés következett be sok szereplőnknél. Pechünkre a hajrában három olyan csapattal találkoztunk, amelyek hatalmas motivációval játszottak, de az nem lehet indok, hogy emiatt nyertek, mert nekünk kell jobb mentális állapotban lennünk minden meccs előtt. Az biztos, hogy a Kisvárda elleni, utolsó bajnoki ebből a szempontból már más volt, mindent megtettünk, hogy szépen búcsúzzunk, más kérdés, hogy ez végül nem sikerült. Az egyik játékosom mondta, és ezzel nehéz lenne vitatkozni: a megkezdett úton haladunk, és nagyon az elején járunk. Voltak olyan momentumok, amelyek visszajelezték, hogy jó irányba megyünk, és persze látszott, hogy min kell még csiszolni. Ha arra gondolok, hogy a téli időszakig amit felépítettünk, az nagyon jól sikerült, ez pozitív, ha pedig a végére, akkor az jut az eszembe, hogy jobban előjöttek azok a hibák, hiányosságok, amelyeket fejleszteni kell, ha komolyabb célokat akarunk küzdeni. Innen, ahol vagyunk, tovább kell lépnünk, és azon dolgozni, hogy a szurkolótábor elvárásainak, amennyire csak lehet, meg tudjunk felelni.

Meglehetősen nagy mozgás volt a 2019/20-as évadban a DVTK keretében. Danilovic, Vági, Adukor, Zsolnai és Tabakovic tavaly nyáron érkezett, Rui Pedro, Iszlai és Ivanovski szeptember elején, a téli szünetben pedig Molnár G., Memolla, Cortés, Kiss T., Egerszegi, utóbbi kettő az évad végéig kölcsönbe. Ugyanakkor a távozók névsora sem rövid, hiszen Forgács, Rados, Vernes, Mazalovic nyári búcsúja után, menet közben Tajti, Juhar, Osuman, Ndzoumou, Prosser, Bacsa, Mihajlovic, Tamás M., Tóth B. és Zsolnai is klubot váltott, utóbbi kettő kölcsönbe került, néhány napja pedig Brkovicról és Tabakovicról is kiderült, hogy nem Diósgyőrben folytatják. És akkor még nem is beszéltünk azokról a fiatalokról, Ternovánról, Ivánkáról, Borosról és Óváriról, akik az NB III.-as keretbe kerültek le.

Én úgy számoltam, hogy összesen 13 játékos távozott, amióta a csapattal dolgozok, és voltak közöttük nagyon értékes labdarúgók is, mint például Tamás Márk, akivel nem véletlenül hosszabbított szerződést két évre az a lengyel első osztályú csapat, ahová igazolt. Voltak mások is, akik tudtak volna még nekünk segíteni, de akik érkeztek, azok átérezték, hogy mit jelent a DVTK mezét felvenni. Volt, aki sikeres szezont hozott, volt, aki kevésbé, van, akiről tudjuk, hogy még több potenciál van benne. Nem biztos, hogy előny, hogy van olyan légiós, aki fél éve nem találkozott a családjával. És hiába profi, nehéz azt felfogni, hogy van egy féléves kislányod és csak kétszer tudtad eddig a kezedben tartani vagy hogy a gyerekeidet csak interneten keresztül látod. De lehet, hogy ezek csak kifogásoknak tűnnek, úgyhogy inkább hagyjuk is ezt.

Azért maradnak szép emlékek is erről a szezonról.

Olyan eredményeket értünk el, amelyeket a klub történelemkönyvében is jegyeznek, hiszen több mint 40 éve nem nyert bajnokit idegenben, négygólos különbséggel a DVTK, 14 éve nem tudott győzni ott, ahol most sikerült, és volt egy hétmeccses idegenbeli veretlenségi sorozatunk, amelynél hosszabb szériája csak kettő volt eddig a Diósgyőrnek. Ezért is bosszantó, hogy bár több negatív sorozatot is megszakítottunk, mégis csalódásról beszélünk. De azt is látni kell, hogy egy fiatal csapatról van szó, egy olyan gárdáról, amelyik a szurkolókkal együtt egy szép jövő előtt áll.

Az új évadban, azt megelőzően milyen változások lesznek a keretben? Azt ugye már tudjuk, hogy Hegedűs és Grozav érkezik…

A cél az, hogy együtt maradjon a csapat, és minőségi labdarúgó érkezzen, kettő vagy három. Az nem volt bekalkulálva, hogy az utolsó előtti forduló előtt két labdarúgót elengedünk, így helyettük is szükség van játékosra, vagyis az érkezők száma 4-5 fő lehet. Ennyi játékosra van szükség, hogy minőségileg előre tudjunk lépni. Újak érkezésével nemcsak a csapat, hanem a többi játékos is tud fejlődni. Az évad közben többször is elmondtam, hogy a cél az volt, hogy stabil középcsapattá váljunk, ne legyenek kiesési gondjaink.

Milyen célokért küzdhetnek a következő évadban?

A célt mindig a vezetőség határozza meg, de természetesen csak a fejlődés az, ami fontos. Ha megnézzük a tabella végeredményét, és az hiteles, akkor nem kérdés, hogy van hová fejlődnünk, hiszen ez a csapat nem a 9., ezzel tisztában van mindenki. És lehet, hogy az utolsó három évben sokan örültek volna a 9. helynek, de ez most csalódás, mert több volt ebben a bajnokságban. Még valami: amikor ideérkeztem, a legelső nyilatkozatomban azt mondtam, hogy a cél az, hogy ezt a szép stadiont megtöltsük szurkolókkal. A vírusos időszak előtt, az Újpest elleni meccsünkre nem az ellenfél miatt, hanem miattunk több mint 8 ezer ember jött ki a stadionba, és úgy gondolom, hogy ha nem szakadt volna félbe a bajnokság, és nem lett volna ekkora szünet, akkor a következő hazai meccsen, a Mezőkövesd elleni rangadón ennél is többen lehettek volna a lelátókon. Osztályoztam a csapatot, ha a szurkolókat is kellene, akkor azt mondanám, hogy kitűnőre vizsgáztak. Amikor ideérkeztem, éppen nem látogatták az ultrák a meccseket, de nem könyörögtünk nekik, nem kértük, hogy jöjjenek vissza, mert úgy voltunk vele, hogy olyan teljesítményt kell nyújtanunk, ami miatt maguktól visszatérnek. Elnyertük a bizalmukat, és utána végig velünk voltak. De meg kell értenünk a csalódottságukat, hiszen az elmúlt évek nem arról szóltak, hogy sikerek voltak, hogy ünnepelni tudott a tábor, nem a negatív szériákról. Az elért eredményeinkkel felépítettük a bizalmukat, és igen, ezt ­ az ­­­­utolsó meccseken leromboltuk. Viszont tudjuk, hogy olyan szurkolóink vannak, akik ha elindul az új bajnokság, mellénk állnak, mert mindenki tisztában van azzal, hogy csak együtt lehetünk sikeresek.

Az biztos, hogy az évad zárása után jön egy kis pihenő, és a következő évad augusztus 15-én kezdődik. Mikor találkoznak újra?

Két hétig tart szabadság, ez nem hosszú, de arra jó, hogy mindenki fújjon egyet, hogy a családjával legyen, hogy a viszontagságos időt lezárva mindenki tiszta fejjel tudjon visszajönni, és már csak a pozitív dolgokra emlékezzen. A felkészülési program még képlékeny, szervezés alatt van, erről konkrétumokat még nem tudok mondani.

Újra egy 12 csapatos bajnokság jön. Milyennek tartja ezt a lebonyolítási formát?

A semleges szurkolóknak biztosan jó, mert az elmúlt években 4-5 együttes is volt, akik az utolsó fordulóban még a kiesés elkerüléséért küzdöttek. Két csapat kiemelkedik a mezőnyből, ők külön bajnokságot vívnak, de a harmadiktól a tizenegyedikig bárki bárhol végezhetett volna. Szakmai szempontból a fiatalok szerepeltetése, beépítése egy érdekes kérdés, ahogy az is, hogy a DVTK volt az egyetlen olyan csapat, amelyben három saját nevelésű fiatal is szerepelt. Ugyanis a kezdőcsapat összeállításakor minden edző a saját rövid távú érdekeit nézi, és nem a klub hosszú távú érdekeit. Ehhez egy adalék: szeptemberi kinevezésem óta az NB I.-es csapatok edzői közül az ötödik vagyok abban a rangsorban, hogy ki milyen régen dolgozik a jelenlegi együttesével.

Diósgyőrbe érkezése óta 8 új labdarúgót igazolt a klub, de közülük nem mindenki tudott stabil csapattaggá válni. Mi ennek az oka?

Ennyi új játékost nem lehet beépíteni. Hárman, akik az ősszel érkeztek, alapemberré váltak. Olyan is van, hogy azonos posztra érkezett két ember, és volt, aki sérülése miatt nem tudott stabil csapattaggá válni vagy azért, mert a poszt riválisa az érkezését követően még jobb teljesítményt nyújtott. Ráadásul az év elejétől olyan 9 meccset produkáltunk, ami miatt nem nagyon volt ok a változtatásra.

Ez igaz, de a vírus utáni időszakban a sűrű program közepette nem lehetett tartani ezt a fajta állandóságot a kezdőcsapat tekintettében, és picit úgy tűnt, hogy ennek is van köze az eredményességhez. Hiszen amíg korábban heti egy meccset játszottak az alapemberek, ez a végén felment volna kettőre, ha ez tartható lett volna.

Érdekesség, hogy ebben az évben, a vírus előtt csak egyszer kaptunk ki, akkor, amikor hétközi meccset játszottunk, és csak három napunk volt két találkozó között. A vírus előtti időszakban a meccseken és az edzéseken mutatott teljesítmény alapján lehetett a kezdőcsapatba bekerülni, utána, a heti kétmeccses periódusban, a fizikai állapot volt ebben a döntő. Talán az egyetlen olyan csapat vagyunk, ahol nem volt izomsérülés, úgyhogy nem a fáradtság miatt, de kétségtelen, hogy ebből a sűrű menetből nem jól jöttünk ki.

Amikor ideszerződött, rendszeresen találkozott a klub tulajdonosával, Leisztinger Tamással, és sikerült elérnie, hogy jóval többször tekintse meg élőben a csapat meccseit, mint az elmúlt években. Vannak még ezek a találkozók?

Igen. A DVTK tulajdonosa egy sikerorientált vállalkozó, akinek a célja az, hogy a Diósgyőr minél jobb legyen. Ennek érdekében minden kérésemet teljesítette, és ezek közé tartozik Grozav szerződtetése is.

Kiss T.-ről és Egerszegiről

A DVTK idei keretéből a múlt héten kitett két játékos, Brkovic és Tabakovic mellett a kölcsönben szerepelt két labdarúgónak kell visszatérnie, ha nincs újabb egyezség az ügyükben. Mit lehet tudni Kiss T.-ről és Egerszegiről? – kérdeztük.

– Kiss Tamás a magyar mezőny egyik legtehetségesebb utánpótláskorú labdarúgója, nem véletlenül nem akart a Puskás AFC, amikor kölcsönadta, belevenni a szerződésbe egy esetleges kivásárlási árat – közölte Feczkó Tamás. – Az ügyében hetekkel ezelőtt megkezdődtek a tárgylások klubunk és a felcsútiak között arról, hogy maradjon, mert nemcsak a szakmai stáb, hanem a szurkolók bizalmát is elnyerte az ifjú labdarúgó, de ügyében a döntés a Puskás kezében van. Más a helyzet Egerszegivel, az ő maradására jóval kevesebb az esély.

(A borítóképen: Feczkó Tamás)