Ami fontos volt, az a sportszeretet

A megyei harmadik vonalban, annak is az Észak-Borsod csoportjában egy Kazincbarcikától nem túl messze található, mintegy félezer fős település csapata szerezte meg a bajnoki címet. A jákfalvaiak 57 ponttal zsebelték be az aranyérmet, azonban a tényekhez tartozik, hogy a megyei igazgatóság 18 pontos levonással sújtotta a 3. helyen zárt Trizs gárdáját (45 pont) jogosulatlan játék miatt, tehát ezen adminisztratív történés, döntés is belejátszott a ,,jáki” első pozícióba. Stefán Norbert edzőtől elsőként máris arról érdeklődtünk, hogy augusztustól már a megyei II-esek között találjuk-e a csapat nevét.

– A következő szezont illetően is megyei III-ra neveztünk – árulta el a sportvezető, aki így folytatta. – Mindennek három oka volt: az egyik az anyagi háttér, a másik a megfelelő létesítmény hiánya, a harmadik pedig az, hogy egy ilyen kis településen szinte a lehetetlennel egyenlő összeszedni egy utánpótlás-, egy U19-es csapatot, melynek indítása kötelező. Az elsőt talán nagy munkával meg tudtuk volna valósítani, de azt tudni kell, hogy nálunk senki semmiért nem kap pénzt. A második, az öltözőhelyzet változhat hamarosan. Eddig a falu központjában egy épületben kellett átöltözni, és 300-400 méter séta után értük el a pályát, amely a község végén található. Azonban már épül az öltöző, még nincs kész, de jövőre már biztosan használható lesz. Az utánpótlás ügye volt a legreménytelenebb. Egyszerűen nincsenek gyerekek, akik vannak, azok nem akarnak futballozni, elvonja más dolog őket, például a számítógép.

A gerinc maradt

Jákfalva csapata tavaly második volt a bajnokságban, a kazincbarcikai megyei III-as csoportban egy ponttal maradtak le az elsőségről Martonyi mögött.

– A 2018/2019-es szezonnak annak tudatában indultunk neki, hogy siker esetén sem vállaljuk a feljebb lépést, ezt a keretünk összes játékosa tudta, senkinek sem ígértünk mást – osztotta meg mindezt lapunkkal Stefán Norbert. – Ami fontos volt, az a sportszeretet, az öröm, hogy együtt van ez a kis társaság, az az út volt a lényeg, amely az első helyig vezetett. A tavalyi évadhoz képest nagy változások nem voltak nálunk, egy-két játékos távozott, ugyanennyi érkezett, vagyis a gerinc maradt. Próbáltunk úgy futballozni, hogy annak legyen stílusa, hátulról építkeztünk, passzokkal igyekeztünk előrébb jutni, kapuskirúgást csak akkor láthattak tőlünk, ha muszáj volt. Jó volt, hogy a keret alkalmas volt az effajta labdarúgásra.

Kíváncsiak voltunk arra is, vajon miként vélekedik a trizsiek helyzetéről a bajnokcsapat trénere.

– Mi külső szemlélői voltunk az ügynek, amely közvetlenül bennünket nem érintett – hangsúlyozta Stefán Norbert, hozzáfűzve az alábbiakat: – Ha visszatesszük a 18 egységüket, akkor több pontot szerzetek, mint mi, ők célfutballt játszottak, ami hozta az eredményeket, viszont az adminisztratív dolgok is beletartoznak ebbe a játékba, és ebben hibáztak. A tényeket, melyek a pályán történtek, nem akarjuk elhallgatni: kikaptunk mindkétszer tőlük és a borsodszentgyörgyiektől is, vagyis az összes rangadót elvesztettük, valamint még egy meccset, Izsófalva ellen. Egy neves edző azonban egyszer azt mondta, hogy bajnokságot úgy lehet nyerni, ha az úgynevezett kicsik ellen nem buksz. Mi ezen a téren jók voltunk.

Az utánpótláscsapat

Jákfalva második évét tudta le a megyei III-ban, azok után, hogy a 2007-es újrakezdést követően (a hetvenes évek közepétől 1996 végéig volt focicsapata a falunak) tíz esztendőn keresztül a helyi kistérségi amatőr bajnokságban szerepelt, amely nem a megyei igazgatóság égisze alatt zajlott.

– Ennek az volt az oka, hogy olyan költségek voltak, amiket sok környékbeli klub nem tudott vállalni, viszont játszani akartak a csapatok – emlékezett Stefán Norbert, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették őket az elmúlt két szezonban: – Elsősorban köszönünk mindent Vilcsek Ernő polgármester úrnak és a helyi önkormányzatnak. Aztán nagy hála annak az öt anyukának, köztük édesanyámnak, akik a mérkőzések után, váltásban, kimosták a szereléseinket. Mást nem tudtunk adni, csak mosószert és szép szavakat ezért a munkáért.

Mivel a legalsó szinten dolgozik a labdarúgásban, érdekelt bennünket Stefán Norbert azon véleménye is, hogy miként látja a legamatőrebb foci jövőjét.

– Nem én vagyok az első, aki szerint az utánpótláscsapatok kiállítása egyre nagyobb gond, és még nagyobb lesz. Ez azt fogja hozni, hogy egyre csak fogyni fog az egyesületek létszáma. Igazolni, az ide vonatkozó szabályoknak megfelelni nem könnyű, aztán még ott van az egyes játékosok hozzáállása is: ha nem játszik, megsértődik, ha viszont játszik, akkor pedig nem teljesít…

A bajnokcsapat

Kapus: Stefán András.

Védők: Jóna Gyula, Kovács Géza, Dudás Péter, Bányai Balázs, Stefán Gergő, Fülöp Zoltán, Kovács Gábor, Streich Zoltán, Sliz Krisztián, Szaszin Zoltán.

Középpályások: Novák Máté, Horbász Patrik, Gál Péter, Varsányi Dénes, Orosz Zoltán, Gregus Ferenc, Dudás László, Lázók József.

Támadók: Horbász Dominik, Tóth Tamás, Jóna János, Márku Norbert, Ménes Péter, Mogyoró Tibor, Stefán Márk.

Edző: Stefán Norbert.

Technikai vezető: Kocsis Lajos.