A hőskorban a jégen öltöztek

A Mályi-tó jegétől a Steel Arénáig című, a helyi hokisport negyven évét bemutató film még azok számára is nagy meglepetéssel szolgált, akik átélték azt a korszakot. Az alkotás narrátoraként szereplő dr. Lukács György árulta el a hőskor titkait.

Mályiban forgatott

– A hivatalos megalakulásunkat, egyesületté szerveződésünket évekkel előzték meg az első próbálkozásaink – kezdte visszaemlékezését a hajdani játékos, majd edző és későbbi csapatorvos. – Miután megjártam Kanadát, és beleszerettem a jégkorongba, 1976-ban szervezőmunkába fogtam. Magam mellé toboroztam néhány barátot és ismerőst, de akkor még nem volt műjégpálya Miskolcon. Ezért kocsikkal jártunk Mályiba, de természetesen csak akkor mehettünk a tóra, amikor kellően befagyott, vagyis biztonságos vastagságúvá hízott a jégréteg. A mai filmtechnikához mérten kezdetleges kockákon jól látható, hogy a parton és a jégen öltöztünk, már én is csak mosolyogni tudok a csupasz lábainkon, meg azon, hogy tulajdonképpen nem is hokifelszerelés volt az, amit magunkra öltöttünk. A felvételek nem azért készültek el, mert valamit tudtunk, vagy azt sejtettük, hogy milyen jók lesznek majd ezek a szalagok negyven év múlva. Eszünkbe sem jutott, hogy mekkora utat teszünk meg, ki gondolta volna abban az időben, hogy milyen szédületes fejlődést ünnepelhetünk majd, sőt évtizedek múlva egyenesen megdicsőülünk. Ösztönösen cselekedtünk, de az utódainknak csak azért dokumentálhattuk azt a korszakot, mert az apám úgy gondolta, hogy a saját maga és a családja számára megörökíti a „szerencsétlenkedésünket”.

Szóval az öreg Lukács, a szintén György keresztnévre hallgató apuka szenvedélyesen szerette a filmezést. Tehette, hiszen munkahelyén, a Miskolci Közúti Építő Vállalatnál mérnökként dolgozott, hivatalból mindent rögzített, ezért gondolt egy merészet, és többször elment Mályiba „forgatni”.

– Ezért kerülhettek a napokban bemutatott alkotásba a hetvenes évek közepén készített kockák – folytatta dr. Lukács György. – Fényképek szintén készültek, ezek is megvannak és napjainkban már aranyat érnek, hiszen pótolhatatlanok. A felvételeket egyébként jóval később gimnáziumi osztálytársam és barátom, Lendvay Pál digitalizálta, hála neki. Itt egyébként megjegyzem, hogy a Földesben Temesvári Miklós, a későbbi híres labdarúgóedző és FIFA-instruktor volt az angoltanárunk, továbbá Juhász Péter fizikaóráiról többször is „kikértük” magunkat, mondván, Mályiba megyünk csúszkálni.

Kincseket kaptak

Amikor 1976-ban felvetődött a városi sportcsarnok melletti műjégpálya megépítésének ötlete, Lukács György, a fogásznak készülő egyetemista gondolt egy merészet, és bekopogott Menyhért Lászlóhoz, az intézmény felejthetetlen igazgatójához.

– Előzőleg tettünk néhány erőtlen próbálkozást a DVTK és az MVSC felé is, de lepattantunk a klubokról – közölte a miskolci hokisport megálmodója. – Laci bácsi Kassán nevelkedett, ennek következtében óriási szlovák kapcsolatokkal rendelkezett, és közölte, hogy utánanéz, mit tehet az érdekünkben. Az emléke egyenesen megköveteli, hogy megemlítsem: olyan erővel támogatott minket, ahogyan csak bírt. Akár órákig is mesélhetném ezeket a legendás történeteket, de ugrok egy nagyot: az lett a dolog vége, hogy elsütött minket az ÉDOSZ-nál, így lettünk a Miskolci Kinizsi jégkorongozói és a szakszervezeti titkár, Varga Oszkár lett az elnökünk. Amikor pedig 1978 őszén felavatták a műjégpályát – amely természetesen nyitott volt – hatalmasat léptünk előre. Hiszen már nem kellett attól félnünk, hogy beszakad alattunk a Mályi-tó jege, a pályát palánk vette körül, aztán a szabályos pályán már kapukra korongozhattunk, és olykor belopakodtunk a sportcsarnok öltözőibe, hiszen hol volt még akkor az egyes és a kettes pálya közötti faház, a későbbi otthonunk. Felszereléseinket Szlovákiából kaptuk, vagy saját pénzünkön vettük, uram bocsá’, olykor átcsempésztük a határon, sőt északi szomszédainktól adományként kaptunk ütőket és korongot is. Mindent örömmel vettünk és boldogok voltunk, azt pedig, hogy helyi sporttörténelmet írtunk-e, vagy sem, nos ezt majd eldönti az utókor.

A film alkotói

Felelős szerkesztő: Kovács Artúr

Riporter: Szabó D. Márton

Operatőr: Varga Ádám, Ruck Róbert, Hugyecz Adrián, Velkei Ottó, Csohány Péter

Vágó: Eördegh Dávid

Producer: Sztancsik Tamás

Kreatív producer: Világi Péter

Gyártásvezető: Kovács Bálint

Koordinátor: Tordai Petra