Kiállítás

2024.04.02. 07:30

„A folt és a vonal ritmusát érzem az alkotás lényegének”

Zombori József festőt kérdeztük az alkotási folyamatról.

Édes Richárd

Zombori József grafikusművész kiállítása nyílt meg a Művészetek Háza Kortárs Galériáján Fotó: Ádám János ÁJ Észak-Magyarország Képen: Zombori József

Fotó: Ádám János

Kiállítása április 8-ig megtekinthető a Művészetek Háza galériájában.

Milyen műteremben dolgozik?

Van nekem egy kis hokedli műtermem, egy kis szoba a lakásban, ami egy hokedlit és engem jelent. Itt gépektől a felszereltségig minden megvan: reggel elkezdem, és amíg lemegy a nap, én végig ott tudok lenni. Közben mindig megy a zene, alkotás közben ettől jobban érzem magam. Nálam nincs előtanulmány vagy vázlat! Bemegyek, fogom a vásznat, a kartont vagy bármit, és már kezdem is csinálni. Nincs olyan, hogy én előre megtervezek valamit. Bátran kell nekivágni, és akkor a színek is rögtön a helyükre kerülnek. Később ezt nyilván kontrollálva megnézem, de alapvetően ösztönösen csinálom, amit csinálok.

Mennyi idő alatt készül el egy olyan kép, mint amiket a kiállításán láthatunk?

Megesik, hogy egy óra is elég. Lehet, hogy két hét kell hozzá. Sőt, van olyan, hogy nem annyira örülök neki, amikor befejeztem. Ez azt jelenti, hogy ott még tennivalója van az embernek. Lehet, hogy csak egy pont kell, esetleg egy vonás, egy élesség vagy egy folt, és akkor már megvan minden!

A grafika vagy a festés áll közelebb önhöz?

Mindenképpen a grafika! A grafika és a vonal mindig meghatározó volt nálam. A fekete-fehér, a folt meg a vonal ritmusát érzem az alkotás lényegének. Ugyanakkor most van egy kis túllépés is, mert a festészettel is foglalkozom.

Hogyan jutott el a színek kibontakozásához? Miért fordult a grafikától a festészet felé?

A hidegtű technika grafikai eljárásától kialakult a kezemen egy sérülés. Ebben szinte mindent kézzel kell lemezzel megdolgozni. Van egy rézlemez vagy egy alulemez, és én szabad kézzel rajzolok abba egy erős vésővel. Ehhez mélynyomófestéket kell használni, közben viszont megsérült a kezem, és nem tudtam ezzel az eljárással dolgozni. Ezt félre kellett tennem, így tértem át a festészetre és a rajzra szénnel vagy tussal.

Gyönyörűek a képek, de személy szerint nehezen tudnám őket valamelyik nagy művészeti irányzathoz kapcsolni. Azonban úgy érzem, némi szürrealitás és metafizikai játék is vetül a festményeibe, ahogy én látom a dolgokat. Milyen hatások érvényesülnek a képein?

Ez elég nehéz kérdés. A festmények mindig egy belső lelki folyamatot jelenítenek meg. Én egy képben először mindig a lelki tartalmat veszem észre. Nem foglalkoztat mélyben, hogy ez milyen irányzat a képeken, nem is érdekel. A belső lelki világ formái jelennek meg az alkotásaimon.

Melyik jelenleg a kedvenc saját alkotása?

Mindig az az alkotás a kedvencem, amelyik éppen a kezeim között formálódik és születik. Azonban van egy régi, hidegtűs eljárással készített grafikai munka, amitől már nem szeretnék megválni. De nincs bennem olyan, hogy az egyik alkotásom kedvenc, a másik meg nem, egyformán szeretem őket.

Jól tudom, hogy ez már a negyedik kiállítása?

Hetvenéves vagyok, de én kiállítási lehetőséget még soha nem kértem senkitől. A jelenlegi kiállítás ötlete úgy született, hogy találkoztam egy kollégámmal. És megkérdezte tőlem: „Jóska, nem lenne kedved megmutatni a műveidet a galériában?” Igent mondtam rá, azonban nem keresem az alkalmakat a szereplésre, megtalálnak ezek a lehetőségek.

Mit üzen a fiatal festőknek, kezdő grafikusoknak, akik még a pályájuk elején járnak?

Legyenek őszinték, és kerüljék a divatot. Adják önmagukat, és legyenek eredetiek. Ne álljanak be azon alkotók sorába, akik a divathullámok nyomán csak eladható alkotásokat akarnak készíteni, azok felszínesek lesznek. Mert akkor mindegy, milyen stílusban alkotnak, az eredeti lesz, és az értéket már messziről észre lehet venni.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában