Második kötete is nyomtatásra kész a fiatal írónak

"Változó, hogy kézzel vagy géppel írok le egy verset, egy gondolatot, van egy nagy szürke füzetem. Lehet, morbid, de néha kicsit olyan érzésem van, mintha Radnóti Bori notesze lenne a kezemben. Persze sokszor van, hogy ülök a villamoson, és a telefonomba jegyzetelek. Nagyon szeretek játszani a szavakkal. Ha Fodor Ákost olvasok, utána haikut írok, ha Shakespeare-t, akkor szonettet, bár én fordítottat hoztam létre a sorhosszokat illetően. De próbálkoztam már képverssel is. Amit nem vállaltam be, az a hagyományos hexameter, pentameter vagy az ezekből álló disztichon. Nem tartom magam sem írónak, sem drámaírónak, sem költőnek, mert szeretem keverni a műnemeket. Az elsőként kiadott könyvem hagyománytörő, inkább útinaplónak találtam ki, hogy aki olvassa, feljegyezhesse mellé a saját gondolatait. Filozófiai gondolatokat is tartalmaz, de foglalkozom a szerelem, a vágyak érzésével, valamint leírom, mit gondolok másokról és mit gondolnak rólam" – mondta.

A fiatalok alig olvasnak

Rengeteg könyve van otthon, főként könyvtárak leltározásából szerzi meg ezeket, így mentve meg a megsemmisüléstől.

– Legutóbb Kurityánban találtam egy Krúdy-összest a három óra álldogálás és válogatás alatt. De természetesen antikváriumban is vannak kincsek, valamint neten is szoktam keresni. Mindenevő vagyok: Homérosztól Cserna-Szabó Andrásig, neki például a Sömmi című művét szeretném megfilmesíteni. Szeretem érezni a könyvek illatát, lapozgatni őket, olyan nekem, mint a drog, velük átmegyek egy másik világba. Elolvasok egy fejezetet, és három hétig ülök rajta, hogy mi is történt benne. Tudom, én másképp nézek a könyvekre, mint kortársaim. A könyvbemutatómon azonban tetszett például az osztálytársaimnak, hogy megismerhetik az írásaimat, meg is vették a könyvemet és azóta is dicsérik, hogy nagyon jó. Úgy mondják, „zseniális”, ami nagyon jólesik nekem – magyarázta Lestár Márk.

A tehetség megmutatkozik

Minden munkát lelkesen végzőnek természetes, hogy azt csinálja, amit szeret, a környezet ad rá választ, jót is, rosszat is, aztán végül úgyis az utókor dönti el, mire volt elég az egyénben lévő tehetség.

– Bármikor olvasok fel bárkinek, azt kéri, ne hagyjam abba, egyesek szerint fel is buzdíthatom az irodalmat valamikor majd, sőt, még érettségi tétel is lehetek, vagy volt, aki azt a kifejezést használta, hogy az irodalom keresztapja. Ez engem lelkesít annak ellenére is, hogy zavarba jövök, pedig kaptam elég negatív kritikát is, akár irodalommal foglalkozóktól vagy tanáraimtól is. Nehéz felismerni a tehetséget, főleg önmagunkban, hiszen mi csak azt a tevékenységet végezzük, amit szívesen teszünk. Jártam a Dalì-kiállításon, ott olvastam azt a mondatot, hogy „nem azért alkotok, hogy híres legyek, hanem hogy másokat megihlessek”. Tökéletesen magaménak érzem ezt. Úgy érzem, támogatnom kell azokat az embereket, akik tehetségesek. Szeretnénk lehetőséget adni a mai fiatal íróknak beszélgetésekre, de tervezek kiadni egy antológiát is – beszélt terveiről a fiatalember.

Ihletet maga az élet ad

Lestár Márk az első könyvkiadás óta sok novellát és verset írt.

– A drámaíráshoz nekem az kell, hogy színházba menjek, de erre most nem volt időm. Nyár végén halt meg nagymamám, utolsóként a nagyszüleim közül. Most úgy gondolom, hogy nekik ajánlom majd a harmadik kötetemet, mert nélkülük én sem lennék. Hiszem, hogy kellenek traumák is az életben, de szerencsére én nem csak akkor tudok írni, sőt, legtöbbször boldog lírát írok, például szerelmi himnuszokat, ha szabad ilyet mondani. Párom szabadversben ír, így most ezzel ismerkedem, a temetésen is ilyet mondtam el. Kedvesemtől tanultam meg, hogy ragaszkodjam a szép szavakhoz, hiszen "az alkotók kifejezik azt, amit mások nem tudnak megfogalmazni, pedig ugyanazt érzik". Maximum egy drámában tudok elképzelni trágár szavakat, de hát, ezt látjuk, halljuk a színházban is – vallotta be.

Segíti majd kortársait

– Nem szeretnék tanár lenni, a filmrendezés érdekel, ezért minorban felveszem majd a média szakot is. Készül a weboldalam egy hat fős jó csapattal, amire akkor is számíthattam, amikor fél éve megtartottuk az első könyvbemutatómat. Terveink között szerepel egy egyetemi művészeti újság létrehozása, amit támogatnak tanáraink. Tudom, hogy az évfolyamtársaim között is vannak olyan művészek, akik nem mernek megszólalni nyilvánosság előtt, őket is szeretném kiugrasztani a bokorból. Fontosnak tartom, hogy a művészet megélése napi szintűvé váljon az emberek tudatában – zárta gondolatait Lestár Márk.