"Azért festek, hogy létezzek"

Már 14 évesen rajzolgatott Fehér Rozália, de aztán másképp alakult az élete, így sosem tanulta a szakma fortélyait. Aztán most, 78 évesen megnyílt élete első önálló kiállítása, sőt rögtön kettő is. Nem is akárhol, az egyik a miskolci MissionArt Galériában, a másik pedig a Művészetek Házában. Kishonthy Zsolt, a MissionArt Galéria társtulajdonosa nyitotta meg a tárlatokat és méltatta a képeket, ami nem kis dolog, hiszen nem egy művész futott be úgy, hogy ő ismerte fel a tehetségét. Ezért is érdekes: hogyan maradhatott eddig "titokban", hogy jelentős művek lapulnak Fehér Rozália otthonában.

- Egész életemben rajzoltam, festettem, de inkább csak magamnak - mondta portálunknak. - Volt, hogy abbahagytam, aztán amikor újra-újrakezdtem, mindig más stílusban folytattam, ma úgy mondanám, átléptem egy új korszakomba, érettebbé váltam. Formálódtam az engem ért hatásokra.

Takarított az alkotóházban

Nyomatékosítja, soha nem tanult senkitől, de az nem igaz, hogy nem állították ki soha képeit, mert 2016 óta minden alkalommal beküldi egy-két képét a Miskolci Téli Tárlatokra. A zsűri rendszerint ki is választotta azokat, úgyhogy láthatóak voltak a kiállításokon a Miskolci Galériában.

- Azért bennem volt, hogy tanulni kellene - jegyzi meg. - Elmentem takarítani az alkotóházba, hogy a művészek közelében legyek.
Meséli, ott soha nem rajzolt - hiszen takarított -, de volt, hogy elvitte megmutatni valamelyik otthon késztített munkáját, és mindig mondták, hogy tehetséges. Volt, hogy meg is állapították, jobb, hogy nem tanult, mert így megmaradt az önálló stílusa, nem nevelték ki belőle.
- Egyébként mindig deviáns voltam - árulja el - márcsak azért is, mert én vagyok az egyetlen a családban, aki már 78 éve élek, a többiek korán haltak - jegyzi meg nevetve. Majd hozzáfűzi: nagy bohóc vagyok, könnyedén vettem az életet. 
Kérdezzük, mit dolgozott, azt válaszolja, nem szégyenli, de csak két gimnáziumot végzett el, aztán abbahagyta a tanulást. De úgy érzi, sok minden ragadt rá, édesanyja egyetemi tanársegéd volt, könyvtáros, tele voltak könyvekkel, ő pedig rengeteget olvasott.

Képek a családról

Megtudjuk, három fia van, három menye, öt unokája, és már a második dédunokája is útban van. A család tudja, hogy fest, például legidősebb, 33 éves unokájáról, legidősebb fiáról - akinek kubai az édesapja - is van kép a kiállításokon.
- Nem csinálok nagy ügyet abból, hogy festek - árulja el. - Fejből alkotok, nem kell, hogy modellt üljön bárki, a memóriám alapján dolgozom. Van egy elképzelésem, nem befolyásolnak ebben más művészek képei. Bár van bennem feltűnési vágy, de a festésben nem, igyekeztem mindig szerény maradni.
Azt nem érzi, hogy bármi is változna az életében azzal, hogy most megrendezték első önálló kiállításait. Nagyon sokan voltak, teltház volt a megnyitón, ez nagyon jólesett neki, de majd minden elcsendesedik, vallja. És akkor újra nyugodtan festhet. Mondja, nem akarja eladni egyetlen képét sem. Korábban is csak azoktól vált meg, amelyekhez nem kötődött érzelmileg. Persze volt erről szó most is, de ő ragaszkodik hozzájuk, bár ki tudja, mit hoz a sors.

Évente 3-4 kép

- Nem sokat alkotok egyébként, évente 3-4, igaz, nagyalakú képet. Van, hogy festem, letörlöm, újrafestek, sokszor érzem a technikai hiányosságaimat, nekem több időbe telik megalkotni azt, ami tényleg tetszik, mint annak, aki tanulta. Két ugyanolyan színt nem sikerül kétszer kikeverni. De én nem vagyok festőművész, csak festek. Nem köt semmi, csak saját magam. Amikor késztetést érzek, feljövök a műtermembe, leülök a vászon elé, és elfelejtek mindent, eltűnök az életből. Azért festek, hogy létezzek, ez az én menstváram.