„A vastapsot nem lehet megszokni”

A Nemzet Színésze címmel is kitüntetett, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművész , érdemes és kiváló művész a nyitógáláján vette át a rangos elismerést.

- Minden díj és minden elismerés, amit a munkájáért kap az ember, lélegzetelállító – mondta a díj átadásakor, még a színpadon Molnár Piroska. - Ezután a hír után nagyon sokáig nem kaptam levegőt. A megtiszteltetés súlya, a fesztivál nívója az embert elnémítja. Még azt is elfelejti, mennyire közeleg a vége felirat – tette hozzá nevetve. - Remélem, azért még lesz sok minden a vége főcím előtt… Nagyon köszönöm a közönség szeretetét, nagyon köszönöm, hogy ilyen jó szívvel vannak felém! – mondta az életműdíjas színész. Molnár Piroskát a nyitógála után kérdeztük.

Két éve szeretett volna visszavonulni, aztán jöttek a próbák és a forgatások. Mostanában úgy nyilatkozott erről az időről, hogy nem olyan egyszerű kiszállni. Hogy értette ezt?

Betöltöm a 77-et októberben, már legszívesebben tényleg otthon ülnék. Az embernek ilyenkor már kaland elindulni otthonról. A memóriámmal szerencsére nincs gond, ezt bátran vállalom, de fizikailag már sok minden megterhel. De miután legalább 10 előadásban játszom, amik száz előadáson túl vannak, ráadásul teltházzal. Hogy mondjam a kollégáknak, hogy szervusztok, holnaptól nem vagyok, kerítsetek valakit helyettem?! Nem könnyű ezt otthagyni! Nem csak magam miatt, mert abba is belegondolok, hogy hogyan telnek majd a napjaim, de a kollégákkal ezt nem tehetem meg.

Jó döntést hozott két éve?
Nem sajnálom, hogy így alakult. Éreztem, hogy még bírom fizikailag, úgy volt például, hogy megműtik a térdemet, de aztán mégis csak megúszom egy injekciókúrával. A sors mindig elém vet valamit, amitől még tovább kell csinálnom, tovább kell dolgoznom.

Vastapsot kapott Miskolcon, amikor átvette az életműdíjat. Hogyan élte ezt meg?

A vastapsot nem lehet megszokni, ez mindig egy megható meglepetés. Ebben nyilván sok minden közrejátszik, a közönségnek több rétege van, és van, aki színházban soha nem is látott. Ezért nem állok ellent például egy tévésorozat eljátszásának. Aki nem jut el a színházba, az is megismerheti így az embert, a színészt.

A díj kapcsán felvillantották most néhány filmszerepét, például az Árvácskát, vagy említhetném az Indul a bakterházat. Van olyan filmje, amire ma már más szemmel tekint?

Nincs, még talán a színház kapcsán könnyebben tudnék találni olyat, amire ma már azt mondanám, hogy azt már nem kellett volna elvállalni, vagy nemszeretem dolog volt. De filmen nincs, mindig olyat vetett elém az élet filmrendezőkben és szerepekben is, akikkel nagyon szerettem dolgozni, és olyan szerepeket, amiket nagyon szerettem játszani. Például ott van a Meseautó. Egyszer, amikor külföldre utaztam, a hálókocsi-kalauz odajött hozzám, hogy hagy nézzen meg közelebbről, mert látta a Meseautót, nagyon tetszett neki, és nagyon sokszor megnézte. Életemben nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. De az is eszembe jut erről, hogy én azt a filmet is nagyon komolyan vettem.

Van kedvence, ha már filmekről van szó?

Kedvencem semmiben sincs, sem ételben, sem ruhában, semmiben, éppen azt, amit csinálok, azt szeretem a legjobban.