Megszólítanák a kövesdieket

Béres Attila rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és Keszég László színész-rendező várta közönségtalálkozóra, beszélgetésre a mezőkövesdieket kedden a kövesdi Rendezvényközpontban. Bár a városban szeretik a színházat, hiszen a Közösségi Ház bérletes előadásai iránt is mindig nagy az érdeklődés, és két amatőr színjátszó egyesület is működik, ezúttal kevesen mentek el a rendezvényre. A Takács Norbert vezette beszélgetés azonban érdekesre sikerült, ráadásul Béres Attila azért is látogatott el a városba, mert szeretne kapcsolatot építeni a színház és a mezőkövesdi közönség között. Ez fejlődhet abba az irányba, hogy egy „matyó bérlet” keretében várják majd elő­adásaikra a környékbelieket, vagy pedig az előadásokat hozzák el a városba. Szerinte az a változatosság, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház repertoárja kínál, közönségre fog találni a kövesdiek körében is.

Tízszer annyi jegy

Mindketten meséltek arról, hogyan kerültek a színházi pályára, így szóba került az is, hogy gyerekeiket nem az kápráztatja el igazán, hogy színdarabot rendeznek, színházat igazgatnak, hanem inkább az, hogy Béres Attila érti a matematikát, és meg tud oldani nehéz példákat is. Béres Attila mesélt fociszeretetéről is, többször kifejtette, szívesen kipróbálná magát edzőként. Mint mondta, rendezőként húsz éve él kétségben, hiába szereti a néző, nem lehet biztos benne, hogy jó az előadás. A színházban érezni ugyan a csendet, a tapsot, a néző megrendülését, de a focipályán a 2–0-nál nincs kérdés. Egyébként a közönség száma ugrásszerűen nőtt, tízszer annyi jegy fogy színházi előadásokra Magyarországon, mint focimeccsre, a támogatás, fizetés azonban nem arányos. Ez azonban már politika és nem matematika. Kezd éledezni a színházi publikum, az újraindulás utáni hetekben még foghíjasan ültek a nézőtéren, most berobbant a nézőszám, remélik, a negyedik hullám nem fog.

Szóba került az a mondás, miszerint a színház nem demokrácia. Béres Attila szerint a rendező személyiségétől függ, de a színész alkotótárs, ő csinálja az előadást, tér kell a gondolataiknak. Keszég László szerint a rendező segít kibontakoztatni a színész tehetségét, és hosszú távon a demokrácia hoz sikert egy színháznak. Béres Attila egyetértett ezzel, Miskolcon az igazgató mellett öttagú művészeti tanács működik, így megvannak a fékek és az ellensúlyok. Ez nehezebb út, de talán ezért sikeres és jó a miskolci színház országosan, mert a meghozott döntéseknek van alapjuk.

A hallgatóság egyik tagja az átiratok terjedéséről érdeklődött, amelyek a nézők számára meglepetést okoznak, de különleges, egyedi élményben lesz részük. Az előadások reflektálnak a mára s Magyarországra. Keszég László szerint a kereskedelmi tévék gyors, látványos váltással dolgozó műsoraira reagálnia kellett a színháznak, ezért hódítanak az átiratok. Eljön azonban majd újra a klasszicizálódás időszaka is. Béres Attila szerint a szentivánéjiÁ! javára vált, hogy kibontotta Oberon történetét, s elvett a szerelmi szálból. A Producerek előadást meghatározta, hogy a próbák idején éppen az ereszcsatornán menekülő politikusról szóltak a hírek. A „jön a rendőrség!” mondat éppen egybecsengett a hírekkel, így játékból improvizáltak a színészek, Szőcs Artur pedig megjelent egy csatornadarabbal a kezében, intve a többieket, arra ne meneküljenek. A mémet továbbfejlesztették, a jeleneten fideszes, ellenzéki is egyformán röhög. A kövesdieket is várják a színház kamara- és nagyszínpadi előadásaira.

(A borítóképen: Keszég László és Béres Attila Mezőkövesden)