Hatezer éves falu a határban

Egy hat­ezer éves település újrafelfedezéséről tartott előadást a közelmúltban Mezőkeresztesen két régész, Pusztainé dr. Fischl Klára, a Miskolci Egyetem tanára és dr. Pusztai Tamás, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa. A főleg bronzkorral foglalkozó kutatók eredetileg az időszámítás előtt 2000-1500 évvel létezett település nyomait sejtették Mezőkeresztes határának Lapos-halom (Test-halom) nevezetű részén.

Csodát találtak

Mint azt Pusztainé dr. Fischl Klára az előadáson elmondta, a térség akkori településszerkezete különleges, szabályos volt, öt kilométerenként volt egy-egy közösség, de eddig a mezőkeresztesi falu nyomát nem találták, csupán temetkezésekre bukkantak a városban több helyen. Létezett azonban egy térkép, amelyet 1990-ben az akkor gimnazista Fekete Katalin készített egy általa felfedezett lelőhelyről. Ez egy példaértékű munka, profi leírás és térkép volt, igazi kincsestérkép, amelyre ők viszont 2019-ben „haraptak rá”. Mint mondta, férjével gyorsan ki is mentek a helyszínre, az esőben meg is találták a környezetéből kiemelkedő dombocskát, és csodát találtak, hiszen a felszín tele volt cseréptöredékekkel és kőeszközökkel, néhol a talajt is alig lehetett látni tőlük. Az őskori kerámiák díszei alapján rögtön tudták, hogy ezek az edénymaradványok nem bronzkoriak, hanem a középső neolitikum, a csiszolt kőkorszak divatját követik.

Pusztainé dr. Fischl Klára kifejtette, a régészek nem csak ásnak és feltárnak, hiszen akkor a lelőhely elpusztul és csak a dokumentáció marad. Csapatmunkában, öt nap alatt roncsolásmentes módszerekkel vizsgálták meg a helyszínt.

Dr. Pusztai Tamás elmesélte, régi térképeket hívtak segítségül a hely tanulmányozásához, az 1767-es, még vízelvezetés előtti állapotok közelebb állhattak az őskorihoz, mint a maiak. Például a Lator-patak ma egy mesterséges mederben nyugatra, akkoriban pedig keletre folyt a halomtól. Katonai, földmérési légi fotók, valamint a ­Google Earth képei alapján látszott is, hogyan kanyargott akkoriban a patak a dél-borsodi mezőség helyén lévő mocsaras térség felé. Drónfelvételeket is csináltak, azokat feldolgozva modellt készítettek, és kiderült, a patak már akkor is mesterséges csatornában futott. A halomtól északra van valami, amit árokkal védtek.

Pusztainé dr. Fischl Klára kifejtette, a repülések nyomán geodéziai modell készült, kölni kutatók segítségével pedig talajfúrásokat készítettek. Kiderült, hogy a domb két és fél méter magas, az akkori talajszint pedig 2,2 méter mélyen van. Találtak egyenes vonalakat, amelyek a tapasztott házak oldalfalai lehettek, az őskorban az elpusztult házak helyén újakat építettek, egy-egy ház körülbelül harminc évet bírt ki. Tehát egy többrétegű településre bukkantak, ahol körülbelül száz évig élhettek az akkori emberek. A halom eredetileg nem domb volt, hanem sík vidék, a kiemelkedés a házak maradványa. Egykor magasabb lehetett, de már elszántották.

Különleges

Ami a kutatók számára különleges, hogy hatezer évvel ezelőtt élt őskori emberek sík vidéken telepedtek meg, településeiken utcákat alakítottak ki és a házakat nem egymás fölé építették, hanem az építmény pusztulása után az utca más részén építettek újat. Pusztainé dr. Fischl Klára szerint a lelőhely kiemelkedő, s folytatni kell a kutatást. A jelenlegi egy hektár helyett több tíz hektárt kell roncsolásmentesen feltérképezni. Volna indok a feltárásra, dokumentálásra is, amennyiben meglesznek az anyagi, szakmai feltételei.

Mezőkeresztes közigazgatási határain belül ötvenöt regisztrált, védett régészeti lelőhely található az őskortól a középkorig, s vannak még olyanok, amelyek nincsenek nyilvántartásba véve.