„Velem maradsz. Az emlékem vagy”

„…s hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap, de majd velem maradsz akkor is. Az emlékem vagy…”. Ezzel a sorral fejezte be Madarász Péter, a Herman Ottó Gimnázium igazgatója ünnepi beszédét a ballagáson. Már a zárszóra felkapták a fejüket a vendégek, de még csak akkor jött a java. A végzősök osztályfőnökei, az iskolavezetőség, majd a tanárok énekelni kezdték Dés László–Bereményi Géza Emlékem vagy című dalát: szem nem maradt szárazon. Sírtak a szülők, a ballagó diákok.

Pontosan este 6-kor

És még mindig nem volt vége. Néhány nap múlva, percre pontosan este 6 órakor a négy végzős osztály minden egyes tanulójának egy klip landolt az internetes postaládájában. Búcsúajándék osztályfőnököktől, az iskolától. A klip a búcsúdalból, a ballagásról. Arról, hogy ajándék készül, nem tudtak, még csak nem is sejtették, a készítőknek sikerült titokban tartani.

– Olyannyira titokban maradt, hogy még a szereplők sem tudtak róla. Még Vitányi Bori sem, akinek a nagymamájánál forgattunk – tudtuk meg Kiss Zoltán magyartanártól, az egyik végzős osztály osztályfőnökétől, a ballagási műsor és a klip rendezőjétől. Ő kapta feladatként még az év elején a műsor összeállítását, és a klip ötlete is az ő fejéből pattant ki.

– Már a szalagavatón is énekeltek a végzős osztályfőnökök. Akkor mondta Péter, (Madarász Péter iskolaigazgató – a szerk.), hogy a ballagáson elénekelhetnénk az Emlékem vagy című számot, az az egyik kedvence. Tetszett az ötlet, és aztán egyszer csak beugrott, mi lenne, ha klip is készülne.

We Are the World

A klipkészítésben már van gyakorlata a gimnáziumnak. Januárban történt, amikor egy ország figyelt fel arra a videóra, amiben az iskola 800 diákja énekelte együtt a We Are the World számot, ott is a tanárok, az iskola vezetői szólóztak a diákok mellett. Azt a kisfilmet több mint 600 ezren látták.

– Annak idején gondot jelentett, hogy 800 gyereket hogyan rakjunk egy helyre, itt a ballagásnál azonban teljesen adott volt 2 és félezer ember, akik önszántukból jöttek el, ez fontos látványelem tud lenni a filmben – beszél a kezdetekről Kiss Zoltán. Az iskola vezetősége rábólintott az ötletre, a tanár felkérte a korábbi videó készítőit, így elkezdődhetett a forgatás.

Több helyszínen forgattak. A tanár lakásán (át-átrendezve a bútorokat, hogy más-más helyszínnek tűnjön), és két idős, nyugdíjas pedagógust is bevontak néhány képkockához. Az egyiküknek, kiderült, épp most ballag az unokája, az említett Bori. Ő is szerepet kapott a műsorban, de nagymamája szerepéről mit sem tudott.

Minden titokban

– Több alkalommal, nem csak a ballagási felvételeken szerepelnek a klipben a diákok. Hogyan sikerült elérni, hogy mégis titokban maradhatott az ajándék? – kérdezzük.

– Nem volt könnyű – válaszolja. A kollégáknak is csak a tantestületi záróértekezleten mondták el, így kevés idejük maradt, de mindenki lelkesen részt vett a próbákon.

– Az egyik jelenetben forgószínpadon láthatjuk a diákokat. Az ötlet egy színházlátogatás során jött (mindig kipróbáljuk ezt a színpadot a színházban), ez alkalommal azt mondtam nekik, hogy egy uniós pályázathoz kell a felvétel, hogy pénzt nyerhessen az iskola.

A szerenádon készült felvételeket is meg lehetett magyarázni, a ballagásokon pedig kinek tűnik fel, ha valaki videót készít? Még az ünnepség felett repkedő drón miatt sem fogott gyanút senki.

– Az ünnepség forgatókönyvét a legapróbb részletekig ki kellett dolgozni – magyarázza Kiss Zoltán. Mivel ő maga is a színpadon állt, így előre kitalálta, hogy melyik kamera hol álljon, mikor kire közelítsen.

Sírva fakadtak

– Igyekeztem úgy alakítani a műsort, hogy látványos legyen. Az is fontos volt, hogy főként a színpad bal oldalán legyen mozgás, hogy ne tűnjön fel senkinek, amikor a jobb oldali erkélyen a kórushoz készülődnek a tanárok.

Miután felcsendült az osztályfőnökök dala, majd utána az erkélyen a tanárok kórusa, a ballagók egyszerre kapták fel a fejüket és néztek a magasba. A helyszínen (jelen sorok írója is részt vett a ballagáson – a szerk.) és az elkészült videón is jól látszik, hogy a meghatottságtól sokan sírva fakadtak.

– Azt már előre megbeszéltük, hogy a klipnek minél hamarabb el kell készülnie – tér rá a ballagás utáni napok történetére a tanár. – Éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy a rengeteg nyersanyagból össze­vágjuk.

A pénteki ballagás után a kisfilm hétfő délutánra készült el. A terv része volt, hogy – mint ahogy a cikk elején utaltunk rá – percre pontosan egyszerre küldjék el az osztályfőnökök a klipet a végzős diákoknak.

– Hogyan reagáltak a gyerekek? – kérdezzük.

– Hét perc telt el… Aztán a 33 diákomtól 33 sms-t, Facebook-, Messenger-üzenetet kaptam. Ki hosszabban, ki rövidebben köszönte meg, írták, hogy mekkora meglepetés volt, hogy mennyire örülnek, hogy a Hermanba járhatnak. Megőrzöm az összes üzenetet a telefonomban, később biztosan újra és újra elolvasom mindet.

Kérdeztük, terveznek-e hasonló projektet a gimnáziumban.

– Már ezt sem terveztük – vallja be Kiss Zoltán. – Nem az volt a cél, hogy a We Are the World után egy újabb „nagy dobásunk” legyen. A kettő nem is összehasonlítható, ezt jóval kevesebben látták (eddig 20 ezren – a szerk.), de hát jóval intimebb is.

Azért a tanár bevallja, készülnek valami monumentálisra a következő tanévben. Hogy pontosan mire, nem árulja el, titok. Ahhoz jövő tavaszig várni kell…

Nem számítottak rá

Az egyik végzős diákot, Pusztai Annát (12/3.) kérdeztük a videóról:

„Nagyon váratlan volt, nem számítottunk rá, de nagyon aranyos ajándék volt.

Már a szalagavatón is, meg a ballagáson is volt ilyen „meglepi éneklés” a tanárok részéről, amiről nem tudtunk, de hogy egy egész klipet kapjunk, ami ráadásul ilyen színvonalas, arra abszolút nem számított szerintem senki.

Volt forgatás, amin ott voltunk, de senki nem mondta, hogy mire kell, és mivel nagyon érettségi közeli időszakban voltunk, és a tanulással voltunk elfoglalva, ezért szinte el is felejtettük, hogy az megtörtént.

Öröm tudni, hogy ennyire jó évfolyamunk/tanáraink/iskolavezetésünk van, hogy ilyet megcsinálnak nekünk…