Új életre kelne a volt LKM vendégház impozáns épülete (fotókkal, videóval)

Gyönyörű épület a volt LKM (vagy más szóval DAM) vendégház az Újgyőri főtértől nem messze, erre már nagyjából egy éve rácsodálkoztunk. Itt-ott hámlik a vakolat, de még mindig impozáns. Az 1940-es évek, majd a szocialista éra fontos kormányzati emberei, gazdasági vezetői közül sokan megfordultak itt, és az épület luxus szobáiban szállásolták el őket. 

Tavaly tűnt fel az is, hogy ott a tábla az épületen: eladó. Aztán sikerült kideríteni, hogy a Tiszacash Zrt. tulajdonában van, a cég akkor még nem döntötte el, hogy eladják vagy felújítják, így türelmünket kérték, hogy bent is körülnézhessünk. A napokban ez a pillanat is eljött. Miután megcsodáljuk az épület előtti hatalmas fasort, belépünk a kapun.

Süle Anita és Recskó Péter projektmenedzserek vezetnek minket végig.

A 30-as évek végén

– A vendégház 1938-39-ben épült – mondja Recskó Péter. Sikerült megtalálniuk a levéltári anyagokat, amiből kiderült, hogy az akkori kivitelezés a mostani alaprajzokat tükrözi, azaz lényegi változás nem történt a csaknem kilencven év alatt.

– Statikailag, szerkezetileg teljesen rendben van az épület, több helyen megvizsgáltuk, megbontottuk az alapokat, megnéztük a födémszerkezetet, szerkezetkész az esetleges felújításhoz – magyarázza a szakember, miközben körülnézünk az alsó szinten. Azonnal feltűnnek a márványberakások a falon, a tökéletes állapotban lévő parketta, ahogy a szemközti üvegajtó felé tartunk, ami a kertbe nyílik. - Korábban szökőkút volt ott kis medencével, mellette egy női aktszobor, ami Görömbölyre került, kültéren helyezik majd ki - tudjuk meg.

A 80-as évek stílusát idézi

Az épület belső része – bár szinte teljesen üres – a falat borító lambériával a 80-as évek stílusát idézi. Kalauzunk megjegyzi, a héjazat okoz némi problémát, palával burkolták, ami nem annyira időtálló. Gyakran beázott, ami a födémszekezeten kívül a gerendázatot is kikezdte.

– A födém megerősítésével, a tetőtér beépítésével is lehetne orvosolni a problémát, akár idősek otthonává, akár munkásszállóvá alakítanák át – magyarázza, majd Süle Anita veszi át a szót. Úgy döntöttek, bár korábban felmerült, hogy ők maguk újítják fel az ingatlant és egy demens betegeket ellátó intézményt hoznak létre, de most úgy látják, hogy az épületet konkrét fejlesztési projektbe foglalják, és a tervekkel együtt értékesítik.
– Elkészült a részletes szakmai és üzleti terv a speciális demens központra, illetve véglegesítettük egy 200 fő befogadására alkalmas munkásszálló vázlatterveit is az elmúlt hetekben – jegyzi meg.

Esküvők a bálteremben

Közben nézzük a nagy teret, megtudjuk, hogy az épület – az eredeti tervdokumentáció is ezt sugallja – eleve szálláshelynek épült, kifejezetten a kohászatba érkező magasabb szintű döntéshozó vendégek számára. Később az egyik gyárigazgató itt is lakott, majd gondnoki lakást, különböző irodákat is kialakítottak az ingatlanban.

– Egy időben például esküvőket is rendeztek a báltermében, nem csak kifejezetten gyári dolgozók vehették bérbe – említi meg Recskó Péter. Kérésünkre érzékelteti mekkora is ez az épület: 2500 négyzetméter alapterületű a három szint, a főrész alatt pince is van, azon kívül két szárnyépület is tartozik hozzá. Több közösségi tér és az említett báltermen kívül pedig sok-sok vendégszoba van benne. 

Kérdezzük, tudnak-e különleges vendégekről, akik az épületben szállhattak meg annak idején, de nem sok minden derül ki: nem dolgozták még fel a ház történetét.

Fontos vendégek a múltból

– Amiről beszélnek, hogy Szeppelfeld Sándor, a kohászat igazgatója itt lakott, majd e falak között lett öngyilkos 1982-ben. Az viszont biztos, hogy az akkori miniszterelnökök és pártvezetők, mint például Kádár János vagy Grósz Károly (aki egyébként is miskolci születésű volt) gyakran tettek látogatást a Diósgyőri Acélművekben. A szocialista blokk országaiból érkező külföldi delegációk szintén gyakori vendégek voltak. A vendégházak a korszak híres művészeinek, például  Kállai Ferencnek, Latinovits Zoltánnak vagy éppen Szörényi Leventének és az Illés együttesnek is szállást biztosítottak, ha a gyárban léptek fel,  és neves sportolók és sportvezetők is megfordultak itt, hiszen a gyárak támogatták a helyi sportklubokat.

Egyedileg készített csillárok

Közben felmegyünk egy emeletnyit, a hajdanvolt bálterembe érünk. Kísérőink felhívják a figyelmet az üveges tolóajtóra, ami ma is működik. Az ólomüvegablakok, a régi, a gyárban készített csillárok a régi kort idézik, mint ahogy a kandalló is, amiben szinte látjuk, ahogy évtizedekkel ezelőtt lobogott a tűz. 

– Amikor megvette a cég az épületet, 80-as évekbeli bútorok voltak benne, ám minden elázott, tönkrement, ki kellett dobni, szinte semmi nem volt használható – meséli Recskó Péter. Megtudjuk, a 30-as évek végén kályhával fűtöttek, a tetőn még láthatóak a régi kémények vagy maradványaik. Aztán amikor a kohászat területén kiépítették az ipari gőzvezetékeket, ide is átvezették, onnantól a gőz fűtött, hatalmas öntvényradiátorokat szereltek fel. Annak nyomait láthatjuk még sok helyen a falakon.

Idősek otthona? Ifjúsági szálló? Munkásszálló?

Feljebb megyünk, megnézünk néhány vendégszobát is. Nem túl nagyok, 16-24 négyzetméter között mozognak. 2-2 szobához tartozik egy fürdőszoba vécével, de mindegyik szobában van mosdókagyló. A fentebbi, magasabb színvonalú, nagyobb alapterületű apartmanok saját, önálló vizesblokokkal rendelkeznek. Nézzük, lecsupaszítottak, de nincsenek rossz állapotban: teljes átalakításra nem, legfeljebb felújításra lesz szükségük.

– Ezért merült fel először az idősek otthonának a gondolata, de ifjúsági szállónak, gyermekjátszóháznak is el tudtuk volna képzelni – veszi át a szót Süle Anita. – Aztán a napokban megjelent egy pályázat, hogy munkásszálló építéséhez uniós forrásra lehet pályázni, ez megmozgatta a fantáziánkat.

A projektmenedzser szerint mikro- és kisvállalkozások vármegyénkben akár 75 százalékos intenzitással is pályázhatnak, ami annyit jelent, hogy 4,8 millió forint támogatást is kaphat a nyertes fejenként, ami 200 elszállásolt esetén szép összeg lehet. 

– Ezzel a kalkulációval úgy gondoljuk, hogy ez most jó befektetési lehetőség – magyarázza. Mint mondja, akár ők maguk is belevágnának, de még nem döntöttek. Egy biztos, a korábban tervezett, demensek számára létrehozandó öregek otthonát nem itt, hanem máshol építik meg.

Tanácskozás az ételift közelében

Még egy emelettel feljebb megyünk, a legfelsőre, itt van a hajdani, hatalmas tárgyaló. Az ajtó párnázott, a falakon lambéria, bútorok nincsenek. Ki tudja, milyen üzletek köttettek itt a falak között az 1940-es, majd az 50-es és a 80-as évek között. A nagy tanácskozóteremhez egy hatalmas terasz is tartozik, burkolata még ma is impozáns, de már a szélén gyomnövények zöldellnek. A teraszról a belső udvarra látni.

– Egy kis előkészítő szoba van a terem mellett, és idecsatlakozik az étellift, amin a konyhából szállították fel a szendvicseket, kávét, italokat –magyarázzák kísérőink. Mondják, érték nem sok volt a helyiségben, amikor megvették az ingatlant, a néhány bútort, két intarziás szekrénykét, párnázott székeket, thonet székeket, -asztalokat a Miskolci Nemzeti Színháznak adományozták.

– A gyárat érintő sok jelentős kérdésben dönthettek itt. Az irodaépületekben, a gyárban nem volt ilyen exkluzív hely. Ha kormányzati szintről jöttek látogatóba, biztosan itt tanácskoztak – mondja Recskó Péter kérdéseinkre válaszolva. Kérdezzük, meddig fogadhatott vendégeket a ház, szerinte 1991-ben zárt be. Erre rárímel egy tűzvédelmi utasítás a falon, amit az említett évben helyeztek ki. Szomorú látvány. Bár a gyár még közel húsz évig húzta, de a vaskohó, a martinkemencék már ezekben az időkben végleg leálltak.

Konyha, ahol keményen dolgoztak

Lesétálunk a földszintre, a konyhába: ott főztek az egész házra. Megragad egy felírat "Dolgozni kell, nem elég dolgozgatni", ennyi utal arra, hogy itt valamikor kemény munka folyt. 

– Ez is átalakítható a mai kor igényeinek megfelelően, hiszen van hely, bővíthető – jegyzi meg Süle Anita. – Úgy gondoljuk, egy ilyen beruházás nemcsak Miskolc gazdaságát lendíti fel, hanem a régióét is. Egy esetleges befektetőknek is érdekes lehet, ha vállalkozása megvalósításához fontos kritériumnak tartana egy esetleges munkásszállást. Látjuk a hasonló tendenciát Debrecenben vagy Nyíregyházán, egy ilyen beruházástól az épület közvetlen környezete is fejlődne.

Szomszédban a gyár. Van-e jövője?

Kérdezzük, vannak-e érdeklődők, mindkét projektmenedzser szerint folyamatosan, de a szerződéskötésig még senkivel nem jutottak el. A legtöbben hasonló funkciót álmodnak bele, mint ők maguk. És abban is mindenki egyetért, hogy jó a közlekedés, vannak parkolók és ki is alakíthatók, közelben az autópálya, és ki tudja, mi lesz még a kohászattal, talán annak a területe is kap előbb-utóbb új (ipari) funkciót. 

Elköszönünk. Rácsodálkozunk újra kívülről is a hatalmas, egyébként art deco stílusú épületre. A beépítésnél a külső stílusjegyeket meg kell őrizni, tudjuk még meg, vagyis a múlt emlékét nem törölhetik el az ingatlan újjáépítői. 

Körülnézünk még a hatalmas parkban, ráköszönünk Egressy Gábor szobrára, amellyel – korábban írtunk róla – tervei vannak a városvezetésnek, majd kocsiba szállunk. Hátha a felújított épület avatóján járunk erre újra.

Nézze meg a videót!