Bemutatkozott a Tokaj-Hegyalja Egyetem új kutatói köre

Regionális Történeti és Művelődéskutatási Tanszék elnevezéssel új oktatási-kutatási szervezeti egység alakult a Tokaj-Hegyalja Egyetemen. A bemutatkozó sajtótájékoztatón prof. dr. Bolvári-Takács Gábor tanszékvezető, az egyetem alapító rektora kiemelte: a január elsején hivatalba lépett rektor, prof. dr. Kéri Szabolcs kérte fel arra, hogy hozzon létre egy olyan kutatócsoportot, amely a sárospataki, Tokaj-hegyaljai, zempléni, illetve felső-magyarországi régió helytörténeti, társadalom-, művelődés-, tudomány- és kultúrpolitika-történeti sajátosságait, ezek országos, közép-európai és nemzetközi kölcsönhatásait, valamint oktatásban történő megjelenítését vizsgálja. A munkában összesen tizenöt olyan kutató vesz részt, akiknek egy része alkalmazottja a Tokaj-Hegyalja Egyetemnek, a többiek vendégkutatóként működnek közre, egyébként pedig a Miskolci Egyetem, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem, vagy az ELTE munkatársai – hangzott el az eseményen. A tanszékvezető kiemelte: intézményi egységük március elsejétől működik, de többen már évek óta zajló kutatásaikat építik be az új keretekbe. 

Bolvári-Takács Gábor megemlítette azt is: három kutatási program keretében folyik a munka. Az első az „Iskolavárosok Kutatási Program”, a második a „Tokaji Borvidék Története Kutatási Program”, a harmadik pedig a „Közép-Európa Tanulmányok Kutatási Program”. Az utóbbi program kutatói a Baltikumtól egészen az Adriáig kitekintenek majd a vizsgálat során – közölte a tanszékvezető. Hozzátette: a borvidéki kérdéskört elemző csoportban két szélesebb körben ismert kutató is szerepet vállalt, mégpedig Ungváry Krisztián és Alkonyi László. Ennek keretében például boros címke és borospalack történeti kutatás zajlik majd, valamint a borvidék dűlőtörténeti lexikonát is megpróbálják összeállítani – hangzott el.

Összefognák a szellemi műhelyeket

A tanszékvezető aláhúzta: a 19. és 20. század Sárospatakhoz kötődő történéseit vizsgálják elsősorban, ugyanis az egyetem másik kutatócsoportja a korábbi évszázadok értékeivel foglalkozik. A kutatási célok között szerepel a város 20. századi közművelődési élete, fesztiválok, konferenciák, alkotói közösségek feltárása, a zenei kultúra vizsgálata, a helyi sajtótermékek feltárása, a jogászképzés jellemzői, és elkészülhet a neves pataki diákokat összefoglaló munka is – derült ki. A végső cél egy sárospataki kézikönyv kiadása, amely hiányzik a város palettájáról, miközben a környékbeli városok már rég megjelentették saját várostörténeti kiadványaikat. Mindez nem azért történt így, mert nem lenne miről írni és nem lett volna ehhez megfelelő szakember, inkább a különböző szellemi műhelyek csupán a saját területeikkel foglalkoztak, és nem volt integratív erő, ami összefogja ezeket. Az egyetem erre tesz kísérletet – magyarázta Bolvári-Takács Gábor.

Az iskolák miatt maradt város

A sajtótájékoztatón Ugrai János történész, az iskolavárosi kutatási program vezetője kifejtette: Sárospatak története azért egyedülálló, mert a környéken mindig voltak jobb infrastruktúrával, intézményi, gazdasági környezettel rendelkező városok, amelyek később vagy fejlődtek, vagy részben visszaépültek. Patakot kimondottan iskolavárosi mivolta tartotta fenn az évszázadok során. Először kizárólag a református kollégiumhoz volt köthető mindez, majd a 19. és 20. században az oktatási-kutatási paletta szélesebb lett egyebek mellett a tanítóképző, valamint a Rákóczi Múzeum megjelenésével – emelte ki. Ez a városmegtartó szellemi kisugárzás mindenképpen érdemes a részletes kutatásra – közölte Ugrai János.

A diákvilág anekdotái

A rendezvényen bemutatták A pataki diákvilág anekdotakincse című sorozat hatodik kötetét, ami az Iskolavárosok Kutatási Program első publikációs eredménye. Mint elhangzott, a kiadvány sorozat első kötetét 1927-ben adták ki, amelyet különböző - általában hosszabb – időszakonként újabbak követtek. A mostaninak különleges a története, mivel azt szinte készre szerkesztve Szüle Tamás operaénekes juttatta el a szerkesztőbizottsághoz, akinek nagyapja, a kilenc éven át pataki diák Galgóczy Gyula gyűjtötte össze az anyagot az 1800-as évek végéről és 1900-as évek elejéről. A kötet többi részében olyan neves szerzők írásai olvashatók, akiket a pataki diákélet ihletett meg – derült ki a sajtótájékoztatón.