Hálaadó gálát tartottak a lévaysok

Újraindulásától számítva már harminc éve működik a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon.

Répássy Olívia

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon újraindításának 30. évfordulója tiszteletére gálaműsort rendeztek a Miskolci Nemzeti Színházban.

Fotó: Vajda János

Megtelt a Miskolci Nemzeti Színház, szülők, nagyszülők és illusztris vendégek foglalták el helyüket a nézőtéren, hogy láthassák a lévays diákok és tanárok gálaműsorát, amit Isten dicsőítésére ajánlottak fel. Az ünnepség elején Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet.

– Ez a ma este a hálaadás alkalma mindazért, ami mögöttünk van. Emberi életünkben harminc év hosszú idő, az isteni öröklétben azonban nagyon kevés. Nem lehet sorba venni azt a sok mindent, ami ebben a harminc évben volt. Reménykedjünk, hogy lesz folytatása. Azt gondolom, szükségünk van az Isten segítségére minden munkához. A Lévay gimnáziumban mindenki az Isten csodálatos alkotása. Övé a dicsőség, mert megtartotta harminc éven át ezt az intézményt

– mondta az egyházfő.

Köszönet a segítőknek

Dr. Ábrám Tibor, az iskola igazgatója egy hajóúttal azonosította az eltelt harminc évet.

– Az előrehaladást csak három tevékenységgel érzékelhetjük: körül-, föl- és előretekintéssel. Ezek egyike sem hiányozhat, elengedhetetlenek, hogy lássuk, jó irányba haladunk-e és el tudjuk-e juttatni tanulóinkat a következő kikötőbe. Legyen áldott az Isten a Lévay növekedéséért, mert csak rajta múlt ez a harminc év! Legyen övé a dicsőség!

– mondta, majd felhívta a színpadra az iskola régi és jelenlegi diákjait, munkatársait, szülőket, lelkipásztorokat, valamint az intézmény segítőit, akik közül volt, aki a környező országokból vagy éppen Ausztráliából érkezett a gálára, hogy megköszönje támogatásukat, munkájukat vagy éppen tanácsukat, amivel hozzájárultak az elmúlt időszakhoz.
Az ünnepi műsorban felléptek a művészeti csoportok, bemutatták a nyelvi területeket, továbbá a kiváló eszközökkel felszerelt Lévay Stúdió kisfilmjét is láthatták a nézők, akik akár ámulatba is eshettek ezen az estén, mert némelyik produkció olyan magas színvonalú volt, amitől az esemény egy szemernyit sem emlékeztetett a megszokott iskolai ünnepségek hangulatára.