Nyugodj békében, Judy Mosley! (1968–2013)

Szenzációsan szerepelnek a miskolci kosaraslányok ebben a bajnokságban is. Éppen ezért a Múltidézőben egy majd’ harmincéves történetet mutatunk be az olvasóknak. Az 1995/1996-os szezonban az aranyéremért indult harcba a DKSK női kosárlabdacsapata. Erről az idényről szólt ez a négyrészes összeállítás. A sorozat utolsó részében Király Sándor értékelését olvashatják a szezonról, illetve egy rövid visszaemlékezést a Diósgyőr egyik legjobb légiósáról, Judy Mosley-ról. 

Nézzük Király Sándor értékelését, amely a megyei napilapban volt olvasható, az Észak-Magyarországban 1996. április 10-én közölt interjút Berecz Csaba készítette:

 „[…] – Csalódottnak érzi magát?

 – Csalódott vagyok, de nem a második hely miatt, hanem azért, mert nem szeretek kikapni.

 – Hallani olyan hangokat, hogy Király a legerősebb összetételű együttesből már megint nem tudott bajnokcsapatot csinálni… 

– Rosszmájú emberek vannak, mindig is voltak és lesznek is. Azért azt hadd mondjam el, hogy a DKSK 1991-es bejegyzése óta háromszor jutottunk be a döntőbe, s mindháromszor különböző összetételű csapattal. Amikor 1992-ben a nyolcadik helyről »repültünk« be a fináléba – és a harmadik helyért játszó Tungsram cseresora is erősebb volt a mi kezdő ötösünknél –, akkor senki sem fanyalgott. Egyébként az idén sem mi voltunk a favoritok, bár az igaz, hogy a döntőbe jutott két csapat közül minket tartottak esélyesebbnek, de ennek terhe »agyonnyomott« minket. 

– Úgy tűnik, ön be van oltva arany ellen… 

– Nem hiszem, hogy így lenne. Egy bajnoki cím megnyeréséhez szerencse is kell, s nekünk ebből most kevesebb jutott. Hiszen ha Rátgéber kollégámnak az ötös fogatából valamilyen kisebb betegség miatt kiesett volna egy játékosa, akkor most valószínűleg mi örülhetnénk.

– A pécsi csapat nem túl fiatal, hiszen a két idegenlégióson kívül az »ötös fogatból« mindenki elmúlt már harmincéves. Ennek ellenére fizikálisán mégis remekül bírták a finálét… 

– Egy döntőben bizony nagyon sokat számít a rutin, és az, hogy harcedzett játékosok mennyire tudják »konzerválni« a formájukat. Ez most a PVSK-nak jött össze jobban… 

– A döntőn elszenvedett három vereség ellenére mi az, ami pozitív emlékként marad meg önben ?

– Annak nagyon örülök, hogy megélhettem azt, hogy kicsinek bizonyult a miskolci városi sportcsarnok. Sajnos két esetben is be kellett zárni a pénztárat a mérkőzés előtt jó néhány perccel, hiszen ekkorra már úgy megtelt a lelátó, hogy nem fért be senki. Egyébként csak későn tudtam meg, hogy az egyik »főszurkolónk« – Csáki Jóska – sem tudott bejönni emiatt, pedig ha tudom, hogy kint van, magam mellett szorítottam volna helyet neki. 

– Minden »nagy« drukkerrel ilyen jóban van? 

– Nagyon sokat köszönhetünk nekik, hiszen ha csak tehetik, elkísérik a csapatot. A hétfői meccsre is eljött a »kemény mag«, s a vereség után egy bonyhádi étteremnél értek utol minket. Először éltették a csapatot, legalább úgy, mintha bajnokságot nyertünk volna, majd amikor a lányok kimentek megköszönni az egész éves biztatást, eltörött a mécses, s együtt sírt a csapat a szurkolókkal… 

– S fognak-e jövőre örömükben sírni a lányok? 

– Ez még nagyon messze van, s jelen pillanatban még nem tudok erre mit mondani… 

– Akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy marad-e jövőre Király Sándor Diósgyőrben?

– A héten ez is eldől. Boros Árpáddal, a klub elnökével a napokban lesz egy megbeszélésünk, amelyen nagyon sok minden tisztázódik majd.” 

(Észak-Magyarország – 1996. április 10.)

 Van egy játékos, aki már nem él a bajnoki ezüstérmes csapatból. Ő Judy Mosley, akit – ahogy fentebb említettem – talán minden idők legjobb légiósának tartottak Diósgyőrött. Öröm volt nézni a játékát. Nekem személyes kedvencem volt, nagyon szomorú voltam, amikor megtudtam, hogy elhunyt. Nyugodj békében, Judy! 

„Elhunyt a diósgyőri női kosárlabda egyik legjobb játékosa, aki három évadon át játszott a DKSK-ban. Az amerikai állampolgárságú, 1968. március 17-én született Judy Mosley (férjezett nevén: Judy Mosley McAfee), aki 1994-től három éven át volt a diósgyőri női kosárlabdacsapat játékosa, 2013. szeptember 16-án, hosszan tartó betegséget követően elhunyt, hazájában. Az egykori kiváló centert – aki profi karrierjének befejezése után négy gyermeknek adott életet – hároméves küzdelem után győzte le korunk gyógyíthatatlan betegsége. A 45 évet élt egykori remek játékos a diósgyőri női kosárlabdázás aranykorában volt a csapat tagja: az első itteni szezonjában bajnoki bronzérmet szerzett, egy évvel később pedig bajnoki ezüstöt, míg az utolsó DKSK-s évadjában egy Magyar Kupa-ezüstéremmel gyarapította éremkollekcióját. A Diósgyőrből való távozása után egy ízben még visszatért Magyarországra, a piros-fehérek nagy riválisához, a Pécsi VSK-hoz igazolt, 1998-ban, de a Rátgéber László irányította csapatban csak négy meccset játszott, és viharos körülmények között távozott. A legprofibb Judy Mosley diósgyőri korszakában végig Király Sándor vezetőedző irányítása alatt termelte a pontokat, sok örömöt szerezve ezzel a miskolci városi sportcsarnokot rendre megtöltő piros-fehér drukkereknek. 

– Ő volt a legprofibb játékos, akivel edzői pályafutásom során találkoztam, gondolkodásban, mentalitásban, tudásban egyaránt profi volt – mondta Király Sándor. – Mélyen le vagyok sújtva a vele kapcsolatos hírtől. Nekem nem szokásom agyondicsérgetni a játékosokat, de róla tényleg csak jókat tudok mondani. Igazi pozitív személyiség volt, és azon kevés amerikai játékosok egyike, aki az európai kosárlabdát is kiválóan értette, és remek képességeit itt is remekül tudta kamatoztatni. Talán utólag már elmondhatom, hogy kedveltem őt, és ha rajtam múlt volna, nem csak három évet játszik itt. Negyedszerre azért nem hívtuk vissza, mert a harmadik év végén őszintén elmondta, hogy gyereket szeretne szülni, és mivel benne volt, hogy esetleg az egész szezont nem tudja végigcsinálni, ezért inkább abban maradtunk, hogy ő is és mi is új utakra lépünk. Távozása után nem tartottuk a kapcsolatot, de az 50. születésnapomra kaptam tőle egy üdvözlő levelet, ami nekem akkor nagyon jólesett. Most viszont nagyon szomorú vagyok, mert egy olyan egykori játékos távozott az élők sorából, akire minden szempontból csak felnézni lehetett.”

(boon.hu – Judy Mosley: élt 45 évet)

(Folytatjuk)