Ötezer néző a városi sportcsarnokban

Az 1995/96-os szezonban nem sikerült a négy közé jutni a Magyar Kupában, a bajnokságban viszont a két soproni csapat kiejtésével a döntőig meneteltek a lányok. Az alapszakasz vége után a Magyar Kupa következett, ahol a legjobb négy közé kerülésért játszott a DKSK. Az ellenfél a Pécsi VSK csapata volt, amit a bajnokságban mindkétszer legyőzött a Diósgyőr. Ezúttal azonban nem (81–84). A mérkőzés vége nagyon furcsán alakult, hiszen a 16 pontos hátrányt mindössze pár perc alatt csaknem ledolgozták a lányok. A pár nappal későbbi pécsi visszavágón alárendelt szerepet játszottak a diósgyőriek, a hazaiak végig vezetve, jó játékkal és kettős győzelemmel kerültek a legjobb négy közé (81–70).

A bajnoki rájátszás első körében – a negyeddöntőben – a Soproni Postás csapatát kapta a DKSK. A három győzelemig tartó párharc első felvonását a hazaiak nyerték (106–79), természetesen telt ház (2500 néző) előtt. A Diósgyőr csapatában majd’ mindenki nagyszerű teljesítményt nyújtott, még Király Sándor is elégedett volt. A második mérkőzésen a tévéközvetítésnek köszönhetően egy ország láthatta azt, hogy a miskolciak idegenben is legyőzik a Postást, ezzel egy lépéssel közelebb kerülnek a bajnoki elődöntőhöz. A kissé szokatlan kezdés (délelőtt 11 óra) nem zavarta meg a lányokat, akik 82–76-os győzelmet arattak. A csapat húzóemberei ezúttal is Mosley, Hardmon és Zsolnay voltak. Telt ház (3 ezer néző) és nagyszerű hangulat várta a két csapatot a sportcsarnokban. A hazaiak nem engedték kiénekelni a sajtot a szájukból, és magabiztos, 91–72-es győzelmet arattak a soproniak ellen. Hollósy, Hardmon, Mosley, Zsolnay és Takács voltak a csapat legjobbjai. Ezzel a győzelemmel a piros-fehérek bejutottak a legjobb négy közé.

Diósgyőri KSK – Soproni Postás: 3–0. A döntőbe jutásért a másik soproni alakulat, a GYSEV-Sopron volt a miskolci lányok ellenfele. A három győzelemig tartó párharc Sopronban kezdődött. Király Sándor nagyon győzni szeretett volna az első mérkőzésén, de ez nem sikerült (79–86). Már az első félidő végére 16 pontos hátrányt szedett össze a vendégcsapat, amelyben csak Mosley nyújtott elfogadható teljesítményt. Az elődöntő második mérkőzésén 3 ezer néző előtt egyenlített a DKSK (107–95). A találkozón egészen hihetetlen pillanatokat élhettek át a szurkolók, ugyanis a vendégek két játékosa, Campbell és Wicks összeverekedett, amiért mindkét játékosnak el kellett hagyni a játékteret. A mérkőzésen Mosley, Zsolnay és Hardmon teljesítménye érdemel említést.

A harmadik találkozón a Diósgyőr győzni tudott a Sopron otthonában (86–82). Pedig a második félidő közepén már 16 ponttal vezetett a GYSEV, innen egészen csodálatos hajrát produkáltak a miskolci lányok. Hardmon, Mosley, Zsolnay és Orbán vezetésével megfordították a találkozó kimenetelét. Elképesztő erőről tett tanúbizonyságot a vendégcsapat, amely így átvette a vezetést a párharcban.

A párharcot le is zárhatta győzelme esetén a Diósgyőr a március 20-án sorra kerülő mérkőzésen. Így is történt. Ismét telt ház, 3 ezer néző volt a rangadón, ahol Balogh, Hardmon, Mosley és Zsolnay nagyszerű játékával remek győzelmet arattak a hazaiak a sorsdöntő találkozón (92–82).

A döntőben a címvédő pécsi csapat várt a piros-fehérekre. Diósgyőri KSK – GYSEV-Sopron: 3–1. A döntő előtt egy interjúban Rátgéber László, a pécsiek edzője 3–0-s győzelmet vizionált. Sajnos igaza lett… De ne szaladjunk ennyire előre. Az első mérkőzésre Pécsett került sor, a DKSK végig jól tartotta magát, azonban rendkívül pontatlanul dobta a büntetőket. Ennek csak vereség lehetett a vége (82–91). A vendégeknél Lady Hardmon teljesítménye érdemelt említést a tudósító szerint. A döntő második mérkőzésén mindenképpen egyenlíteni szeretett volna a hazai csapat.

A miskolci sportcsarnokban a parketten pótszékeket helyeztek el, így 5000 néző láthatta élőben a két csapat mérkőzését, amely óriási küzdelmet hozott. Sajnos a második félidőben a PVSK nagyon okosan és taktikusan játszott, megérdemelten győztek a vendégek (87–97). Nagyon messze került a bajnoki címtől a DKSK.

A harmadik mérkőzésen majdnem végig vezetve győzött a Pécs. A vendégektől Hardmon, Mosley és Takács is jól játszott. A Pécsi VSK csapata harmadik bajnoki címét szerezte, míg a miskolciaknak harmadszorra is be kellett érnie az ezüsttel…

A szezon során pályára lépett játékosok: Tasnádi Krisztina, Balogh Gabriella, Orbán Mónika, Zsolnay Gyöngyi, Judy Mosley, Zavadovics Éva, Hollósy Hajnalka, Sitkei Nóra, Viktória Paradiz, Lady Hardmon, Takács Daniella, Rausch Anikó, Gita Szilvia, Szopkó Brigitta. Edző: Király Sándor és Áron Balázsné.

A bajnokság végeredménye: 1. PVSK-Dália 2. Diósgyőri KSK 3. BSE 4. GYSEV-Sopron 5. FTC 6. Soproni Postás 7. MTK 8. Univer-Petőfi Nyomda-Kecskeméti KC 9. KSC Szekszárd 10. Szolnoki MÁV 11. Zala Volán TE 12. Közgáz-Matáv SC 13. BSC Szarvas 14. Szombathelyi SE

Az én véleményem szerint ez a csapat volt az utóbbi harminc év legerősebbje – ha az utolsó két idényt nem vesszük figyelembe – a játékoskeret szempontjából. A három légiós volt a legerősebb pontja a csapatnak, bár Paradiz nagyon keveset játszott/játszhatott. Judy Mosley talán minden idők legjobb légiósa, aki piros-fehér mezt húzhatott magára, és nem sokkal marad el tőle a másik extraklasszis, néha kicsit szeleburdi Lady Hardmon. A magyar játékosok közül Zsolnay Gyöngyi kiemelkedett, egyértelműen a legjobb volt. Balogh Gabriella, Rausch Anikó, Hollósy Hajnalka és Orbán Mónika is jó teljesítményt nyújtott a szezon során.

Voltak jó momentumai Sitkei Nórának – őt sokáig sérülés is akadályozta –, Takács Daniellának és Tasnádi Krisztinának is. Király Sándor vezetőedző és Áron Balázsné nagyszerű munkát végzett, ahogy a csapat körül szorgoskodó, a szakmai stábbal együtt dolgozó „láthatatlan” személyzet is. Az elnök Boros Árpád pedig a stabilitást adta a csapat számára. Egy kis szerencse kellett volna a történelmi siker eléréséhez, és talán akkor a következő évek is másképpen alakulnak. Sajnos a diósgyőri kosárlabdázás azóta is vár az első bajnoki címére. Talán ebben az idényben olyan esélyünk van erre, mint ennek a csapatnak az idejében. A miskolci kosárszerető publikum megérdemelne legalább egy bajnoki címet.

Egy kis statisztika. Az alapszakaszban 13 hazai mérkőzést játszott a DKSK, a play-offban pedig ötöt. A 13 hazai mérkőzést összesen 24 200 néző látta, ez 1800-as átlagnak felel meg. Az öt play-off találkozót 16 500-an tekintették meg, ez 3300-as átlagnézőszámot jelent. Ha összeadjuk, akkor a 18 bajnoki mérkőzésen 2200 néző szurkolt átlagban a városi sportcsarnokban, illetve egy találkozón a Nagyváthy utcai csarnokban. És ugye nemcsak a Pécs, a GYSEV, az FTC vagy a BSE volt az ellenfél, hanem a Szarvas, a Szombathely vagy a Közgazdasági Egyetem csapata – nem megbántva őket.

(Folytatjuk)