"Én az ilyen hippiszínházban hiszek"

Weöres Sándor A holdbéli csónakos című színművének bemutatójára készült a Miskolci Nemzeti Színház tíz évvel ezelőtt. Az előadást Keszég László rendezte. 

Hol helyezné el a saját rendezői életművében ezt a most készülő előadást? – szólt a kérdés.

"A legnehezebbek között. Komplex. Nagyon összetett feladat, több ismeretlenes egyenlet. Az első 20-25 rendezésem közben volt az az élményem, hogy nem látom a szélét a munkának. Ha jól haladtunk, két héttel a bemutató előtt összeugrott a kép a szemem előtt. És amikor megláttam a kereteit is, megnyugodtam: ja, hát ezért izgultam? Most már értem és átlátom az egészet. A színészeknek ez az első találkozásuk ezzel a művel, és jól szórakoznak ebben a közös munkában. Én az ilyen hippiszínházban hiszek. Ahol jó a hangulat, az sugárzik az előadásból. Nem hiszek a nagy feszültségekkel, nagy veszekedések közben, isteni egók összeütközése árán létrejövő előadásban.

A beszélgetésben a rendező szóba hozta A holdbéli csónakos filozófiai mélységeit. Ezzel kapcsolatban is elhangzott kérdés.

"Először is el kell fogadnunk önmagunkat ahhoz, hogy másokat is el tudjunk fogadni. A két, egymásba szerető fiatalnak komoly önismereti gondjai vannak, de a példájuk arra tanít, hogy ha teljesen rendben vagyunk magunkkal, akkor tudunk másokon is segíteni. Ez igazi kortárs gondolat: ennyi összezavart, reményvesztett embert eddig sosem láttam, mint ma, Magyarországon. Próbáljunk túllépni saját magunkon, próbáljuk újra felfedezni azt, hogy süt a Nap, és mások is vannak olyan értékesek, mint mi."

Kis igazságok egy nagy mesében – jegyezte meg a kérdező. Mire Keszég László: "Ettől felfogható, ettől zseniális. Minden apró eleméből az átgondoltság sugárzik, és az a mély tudás, hogy nyitottnak kell maradni. Weöres Sándor ezt képviselte egész életében. Mire 28 éves lett, már túl volt két nagy utazáson. Szétnézett, hogy mi van még rajtunk kívül. És megállapította, hogy sem jobbak, sem rosszabbak nem vagyunk, mint mások."