Tragédiával árnyalt, mozgalmas év a MINI Art-űr mögött

– Egy tragikus eseményt leszámítva összességében jó évet zártam/zártunk, hiszen egyéni sorsom szorosan kötődik a zenekarhoz. Januárban egy forró hangulatú klubkoncerttel kezdtük az évet törzshelyünkün, a Cornerban, ahol ismét fellépett velünk – akkor még nem tudtuk, hogy utoljára – Török Ádám. A koncert után barátként vendégül láthattam otthonunkban, itt is aludt, de előtte még hajnalig kortyoltuk a jóféle borokat. Persze módjával. Közben beszélgettünk, balatoni nyarakról, zenéről, csajokról, a világ régi és mai dolgairól. Különösen felértékelődnek ezek a tartalmas órák annak tükrében, hogy Ádám áprilisban hirtelen elhunyt, így a következő közös fellépésünk emlékkoncertté változott – kezd bele a mesélésbe Bécó.

Zarándokúttá változott az eredeti terv

– Még korábban elterveztem, hogy májusban néhány napot Budapesten töltünk a párommal, és a Magyar Zene Háza időszaki kiállításának megtekintésén kívül végig járjuk az emlékezetes beat és rocktörténeti helyeket, (Ifipark/Várkert, Bem rockpart, Tabán, Ádám szülőháza a Szabó Ilonka utcában, és a többi.) ami a tragédia árnyékában sajnálatosan egyfajta zarándokúttá változtatta azokat a napokat. Ott voltam a temetésen is, aztán villámgyorsan indulni kellett, mert este az Avasi Borangolás legnagyobb helyszínén léptünk fel a zenekarral. Nem tudom honnan volt bennem lelkierő hozzá, de akik ott voltak, azok állítják, talán sohasem tolmácsoltam olyan hőfokon és átéléssel a legendás Mini dalokat, mint aznap. Azt hiszem, Ádám, aki többször is zenei követő-utódjának nevezett, küldte odaátról az energiát – mondja a fellépésről.

– Az élet persze nem állt meg, jöttek sorra az új feladatok. Júniusban a ’73-as diósgyőri fesztivál évfordulójára szervezett monstre koncerten léptünk fel, ahol nem kisebb név volt vendégünk a színpadon, mint az ős-Mini legendás billentyűse, zeneszerzője, Papp Gyula. Torokszorító érzés volt 2023-ban fellépni azon a koncerten, ami nem jött volna létre ’73 nélkül, ahogy én sem lehetnék ma az, aki vagyok, ha hetvenháromban nem varázsol el egy életre Török Ádám fuvolajátéka és éneke. A fesztiválhoz kapcsolódó konferencia szervezői felkértek egy Miskolc beattörténetét bemutató – később tanulmány formájában egy összegző kötetben megjelent – előadásra, ami szintén nagy jelentőségű esemény volt, országosan ismert szakértőkkel, előadókkal – számolt be róla.

Újult erővel kezdtek a program bővítésébe

– A nyári pörgést, majd kis pihenést követően a zenekar újult erővel fogott neki a műsor bővítéséhez. Új dalok kerültek a programba, illetve az immár végleges zenekari felállás lehetőségeit ismerve hozzáfogtunk régi tervünk megvalósításához: a Mini Art-űr saját zenei világának kialakításához. December 9-én tartottuk az utolsó idei koncertünket, a szokásos jó hangulatban, rögtönzésekkel, ráadásszámokkal – a tervezett játékidő keretét bőven túllépve, de mi sosem nézzük az órát zenélés közben, a dzsesszrock, és a blues nem a „háromperces dalok” világa.

És persze történt még sok minden ebben az évben. A Volt egyszer egy beatkorszak blogon továbbra is állandó szerzőként publikálok, rendszeresen ott vagyok a jelentősebb rockhoz kapcsolódó tematikus konferenciákon, igyekszem mindenhol ott lenni, ahol nem csak csordogálnak, de történnek is a dolgok. Idén is átadtunk egy újabb Pop/rocktörténeti pontot Miskolcon, ezúttal a Vasas Művelődési Központra emlékező táblát helyeztük ki nagy örömömre sok-sok régi zenész és zenekarokhoz közeli barát, ismerős jelenlétében. Bárdos István, barátom/zenészkollégám megvalósította sokunk régi álmát: Miskolci rocklegendák címmel, megjelent egy húsz zenekart bemutató könyv, amiben a beat/kezdetek és kilencvenes évek közötti jelentősebb miskolci csapatok kaptak helyet, természetesen, – helyhiány okán – a teljesség igénye nélkül. Nem kis büszkeséggel tölt el, hogy jómagam külön fejezetben, de más zenekaroknál meg lettem említve. Persze, emberek vagyunk, és hogy a kötetben ki-mit mond, illetve mit hallgat el a másikról, az erősen jellem, neveltetés, és intelligencia kérdése. Meg a jó ízlésé, mi ugyebár vagy van, vagy nincs – meséli a mozgalmas évről Bécó.

2024-ben kerek születésnap következik

– 2024? Be is kopogott, bár nem úgy, ahogy gondoltam. Így gyógyulófélben, „CovidÁman” várom az új esztendőt. Az igazi rocker/blueser kortalan, én sem szoktam nagy ügyet csinálni a születésnapomból, nem foglalkoztat a korom, de jövőre kerek lesz ez a szám, ezért kivételesen szakítok a saját hagyománnyal. A jövő esztendőt végig „Bécó-évének” nyilvánítom! Ennek megfelelően azon fogok dolgozni, hogy még több és jobb Mini Art-űr koncertet láthassanak-hallhassanak a minket kedvelők nem csak klubunkban, vagy a nagyobb városi rendezvényeken, hanem szerte az országban és határokon túl. Már szervezés alatt egy több helyszínes koncertsorozat, ahol rajtunk kívül…, de ez inkább maradjon meglepetés. Fejemben már ott sorakoznak a „Volt egyszer beatkorszakba” szánt újabb cikkek, elbeszélések, agyamban ott zsibonganak a következő saját dalaim foszlányai, az új szövegötletek, ésésés… De nem vagyok egyedül, itt van a Párom, a zenekarom, a barátok – Ádám, pedig küldi az energiát a Balladafolyón túlról, Mindenországból – zárta gondolatait Völgyi Béla Tibor.

Felvétel az utolsó koncertről Török Ádámmal:

Podcast beszélgetésünk Völgyi Bélával: