Egyetlen takarítónői állásra hatvan jelentkező

A hazai vendéglátás átalakulásának fontos időszakát örökítette meg az Észak-Magyarország 1993. december 15-i írása, megszólaltatva Fekete Gyulát, a lillafüredi Palotaszálló igazgatóját. A rendszerváltoztatás kora volt ez: a szakszervezeti üdülőingatlanok a Nemzeti Üdültetési Alapítvány kezébe kerültek, komoly felelősséget is örökölve ezzel. „A berendezések kopottak, így a vendégek többségének néhol az otthona kényelméhez hasonlót sem tudtak nyújtani. Ezért a nyereséget most elsősorban fejlesztésekre, rekonstrukciókra fordítják, s ez igazán megtérül, mert a megszépült, kellemes környezet jobban vonzza a vendéget” - vetette pillantását a jövő felé a cikk szerzője

Télből a nyárba

A Palota vezetője állította: nagyon sokat használt már eddig is a versenyhelyzet, merőben új szemlélet van kialakulóban, s ennek köszönhetően a régi üdülővendégből egyszerűen csak vendég lett, de ez ma sokkal többet ér, mint amit annak idején a másik titulus takart. Ó mondta: „Friss történettel szolgálhatok, egy takarítónői állásra hatvanan jelentkeztek, mi előbb tízben, hatban, majd három pályázóban láttunk fantáziát. Végül egy maradt, de már ő sincs nálunk. A hely szelleme mást kíván, amit a többség kínálni tudott.”

Éppen akkor egyébként erős félházzal működött a szálló, de a magyar hotelok foglaltsági átlagát nemcsak most, minden évszakban túlszárnyalják - adott támpontot az összehasonlításhoz a megyei napilap. 

A nyár Lillán az előjegyzési naptár lapjain elevenedett meg: májustól októberig már ekkor 90 százalékos telítettség mutatkozott.