Tudta, hogy Lillafüred egy Erzsébetről kapta nevét?

Lillafüred történetét a Bethlen családnál kell kezdenünk. Reiman Zoltán amatőr helytörténész elmondta, Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, sokat járt a Bükkbe, aminek szépsége magával ragadta. "Főleg a Hámori-tó környéke fogta meg, ahol földművelésügyi miniszterként úgy döntött, egy üdülőövezetet hoz létre. Keglevich Bélát bízta meg azzal, mérje fel a Hámor-völgy tulajdonságait, hogy alkalmas-e a kiszemelt célra. 

Akkoriban országszerte gyakorlat volt, hogy felparcelláztak és eladtak területeket, ez gyarapította a Kincstárat. Az építkezések elején két villatulajdonos, Soltész Nagy Albert és Kubacska István a főerdésszel együtt meglátogatták Bethlent, hogy megköszönjék a telkek kialakítását, valamint áldását kérjék az új üdülőövezet elnevezéséhez: Bethlen-füredhez. Ezt a gróf elutasította, de azonnal adott egy másik ötletet: nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről – mondta Reiman Zoltán, aki hozzátette, most persze gondolkodhatunk azon, hogy akkor végül Erzsébetből hogyan is lett Lilla. – Hát, úgy, hogy akkoriban a Vay családban az volt a szokás, hogy Lillának becézték az Erzsébeteket, elsőként Vay Erzsébet nagyanyját, Teleki Erzsébetet." 

Ki volt Lillafüred névadója? 

Vay Erzsébet 1860-ban született Alsózsolcán, apja, Vay Béla Borsod vármegye főispánja volt, anyja pedig Teleki Zsófia grófnő, akiről a Lillafüreden található Zsófia-kilátót nevezték el. "Erzsébetnek három testvére volt: egy fiú és két lány. Gyönyörű hangját és énektudását gyakran használta jótékony esteken, melyeket ő maga rendezett. Nagyon szép nő volt, 1881-ben feleségül ment Pejacsevich Tivadarhoz, aki egy magyarbarát horvát nemesi család tagja volt. Ezzel azonban Lillának el is kellett mennie innen, így nem láthatta sokszor azt a területet, aminek nevét adta. Bánné lett, majd jelen volt, mikor Rákóczi hamvait hazahozták. Miskolci legenda, hogy Vay Erzsébet itt járt a Palotaszálló átadási ünnepségén, mégpedig inkognitóban. De ez valószínűleg nem igaz, mert nem ad választ a népnyelv arra, hogy miért kellett volna inkognitóban lennie. Fogalmam sincs, és ezek már csak találgatások, hogy vajon miért nem jött ide többször, lehet, hogy nem is szerette ezt a vidéket, pedig ha ellátogatott volna Lillafüredre, akkor annak a médiában nyoma lenne" – gondolkodott hangosan Reiman Zoltán. 

Fontos a cetlizés a kutatásokhoz 

Bethlen nevétől nem maradt mentes a Hámor-völgy. "A Bükk és Vidéke Turista Egylet első turista útját Bethlen útnak nevezte el. Ez majdnem teljesen megegyezik a kisvonat útjával. A hámori őslakosok nem szerették ezt a nagy felhajtást maguk körül, mert attól tartottak, egy orosz invázió készül. Bizonyára emlékeikben élt még az orosz bevonulás a szabadságharc idején – vélte Reiman Zoltán, aki mesélt kutatásai menetéről is. – Változó, hogy egy-egy történet összeállításához mennyi anyagot kell megkeresni, átnézni. Van, hogy könnyű dolga van az embernek, hiszen némelyik történet már eleve kerek, hiszen nagyon sokan megírták már, persze ilyenkor is minél több forrásból le kell ellenőrizni. Más történetet pedig kis mozaikdarabokból állítok össze, ezek mondatok egy-egy újságcikkben, könyvben vagy iratban. Korábban nem írkáltam fel ezeket, ami miatt sok információ elveszett, de ma már mindent lejegyzek" – állapította meg az amatőr helytörténész, akinek mintegy tíz könyve jelent meg. 

A Hámori-tó születése 

Reiman Zoltán szerint nagyon szerencsések vagyunk mi, magyarok, hogy ha szépet akarunk látni, nem kell országhatáron kívülre mennünk. "A Hámori-tóról a XIV. századtól vannak róla információink. Először 1319-ben említik egy oklevélen a szentléleki pálos kolostor kapcsán. A régiek csak Feltónak hívták. Következő évszázadban Tajnak nevezték a német Teich szó után, ami tavat jelent. Valószínűleg a hámorok létrehozása után, a XVIII. század második felében lett Hámori-tó a neve. A Vasárnapi Újság azonban még a XIX. században is Diósgyőri-tóként emlegeti, az I. világháborútól pedig már csak a Hámori-tó elnevezés él. Mai formáját a vaskohászatnak köszönheti. Az ómassai kohónál ugyanis helyigény lépett fel, ami miatt Újmassa felé bővítettek, de a tó ekkor már nem tudta kiszolgálni a vashámorok működését, ezért kellett felduzzasztani mesterségesen. Fazola Frigyes építtette a gátat, amitől ez lett Magyarország legrégebbi víztározója. Annak idején vederben adták meg a tó kapacitását, 18 és negyedmillió volt akkor. Még a XX. század elejéről is van egy olyan felvétel, hogy lecsapolták és kitisztították a medrét. Most is rendkívül látványos lenne ez, nem tudom, miért nem csinálják meg" – gondolkodott az amatőr helytörténész. 

Új palotaszállót építettek a határon kívül maradt helyett 

A Palotaszálló terveit 1926-ra készítette el Lux Károly. "Felső-Hámor egy részét le is bontották, a lakók Diósgyőrben kaptak lakást. Városi legenda, hogy a mai Tókert Étterem területén volt Weidlich Pál nyaralója, amit nem adott el az újonnan épülő palota miatt sem. Emiatt bontották le a fél hegyet hiszen úgy képzelték, hogy a tó partján kell lennie a monumentális épületnek. Ha jól tudom, négyezer köbméter anyagot szállítottak el erről a területről, ez volt a Bethlen-kormány legnagyobb és legmaradandóbb beruházása. Három és félmillióba került a lillafüredi ékszerdoboz. Dobrossy István történész és levéltáros ahhoz hasonlította, mint amikor hegyeket hordtak el a fáraó parancsára, hiszen itt is alagutakat fúrtak, sziklákat fejtettek, annyira hatalmas munka volt. Tátralomnicon van egy palotaszálló, aminek ez testvérépülete lett, hiszen Trianon elszakította azt a területet a későbbi Magyarországtól, erre szerettek volna emlékezni vezetőink a lillafüredi Palotaszálló megépítésével. 1930. május 8-án, pünkösdvasárnap adták át a vendégeknek, a szervezők Horthyra és Bethlenre is számítottak, akik közül egyikük sem volt jelen. Az IGE-kongresszus az Írók Gazdasági Egyesületének találkozója volt 1933-ban. Az eseményt Móricz Zsigmond nyitotta meg előadásával. A rendezvény harmadik napján gyászhír érkezett a fővárosból: elhunyt az egyesület elnöke. József Attila azonban itt maradt még, és megírta az irodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát" – mondta az amatőr helytörténész. 

A meseszép helyszín további ihletet adott 

A Palotaszálló ünnepélyes átadása után négy évvel forgattak itt filmet, már hangosat. "A Meseautó volt a huszonhatodik hangosfilm Magyarországon. Gaál Béla rendező a korszak legnagyobb színészeit vonultatta fel a mozivásznon. Városi legenda, hogy a szereplők olyan jól érezték magukat Lillafüreden, hogy a forgatást egy héttel meg kellett hosszabbítani a kedvükért. A stáb tagjai a Zöldfa Panzióban laktak – mondta Reiman Zoltán, aki áttért a kisvonat keletkezésére. – Útja az ország leghosszabbja, szerelvényei magyar hon legszebb tájain zakatolnak. Alapvetően nem azért jött létre, hogy a turistákat kiszolgálja, hiszen a tervek szerint a miskolci villamos Felső-Hámorig ment volna, hanem azért, hogy kiaknázás után szállíthassák a Bükk ásványkincseit. Csáthy Szabó István vállalkozó nagyon sok támogatást adott a városnak, így fontos szerepe volt a villamosközlekedés beindításában is. A lillafüredi kisvasút 1924-től szállít személyeket, eleinte munkásokat, majd turistákat is. A Palotaszálló megépülése után már üzletet is láttak benne, úgyhogy menetrendje lett. 1978-ig egészen a Szent Anna térig használták a lefektetett síneket. Az elmúlt években bejárásokat tartottak az állomásokon és a szervizparkban, ahol a résztvevők mindent megnézhettek" – emlékezett vissza Reiman Zoltán. 

Látnivalók a környéken 

2022 tavaszára készült el az új Zsófia-kilátó. "Korábban Zsófia-kilátótoronynak hívták. Ez volt a Bükk első turista kilátója. 441 méter magasan van, a régi torony tervezője Szűcs Sándor volt. Azért kellett lebontani, mert nagyon leromlott az állapota, továbbá egy hadászati központ létesült mellette, és nem akarták, hogy nézelődjenek a turisták a hegyen. Külön éke a jelenlegi kilátónak, hogy Vay Erzsébet néz le fentről a turistákra, őt egy kemény anyagon ábrázolták, talán kartonon – találgatta Reiman Zoltán, aki szerint érdemes télen-nyáron meglátogatni és sétálni a függőkertben, megállni például a József Attila-szobor mellett. – A lillafüredi vízesés Magyarország legmagasabbja, mert húsz méterről zuhan a mélybe a víz. Mesterségesen alakították ki, mikor a Palotaszállót építették. A Szinva patak táplálja, ami egyébként eredetileg a Hámori-tóba folyt. Ha nagyon kiszárad a patak vize nyaranta, akkor a tóból szivattyúznak vizet hozzá" – mondta az író, aki visszaemlékezett, Felső-Hámor elején már az 1980-as évek végén is másztak a jégfalon, aminek aljában hozta létre a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület a Trianon emlékhelyet 2020-ban a századik évfordulóra. További említést érdemel az a tény, hogy vele szemben egy olyan fal is látható, ahol sziklamászók sportolnak. 

Szinte érezzük a fűszeres ízt a szánkban 

A pisztrángkeltető ötlete Herman Ottótól származik 1906-ból. "Eredetileg a Pele-ház környékére szerette volna, de miután a tervet különböző gazdasági okokra hivatkozva elvetették, végül 1932-ben hozták létre a pisztrángtelepet keltetőházzal és öt medencével a mai helyén. Ennek oka pedig egy nagy halpusztulás volt a Hámori-tavon, aminek helyreállítására így akartak rásegíteni. A mai pisztrángtelep nagyon látogatott a különleges ízű bükki pisztráng miatt, amit füstölnek is. 1983 óta vezeti a telepet Hoitsy György, aki ezért több díjat is kapott (Herman Ottó tudományos díj és Miskolc Városának Turizmusáért díj). A jelenlegi pisztrángtelephez a Garadna-patak és a Margit-forrás van közel, ez utóbbi állandóan tudja biztosítani azt a tíz Celsius-fokos vizet, amire ezeknek a halaknak szüksége van. Az első halszállítmány Ausztriából érkezett ide 1933-ban. Vásárhelyi Istvánt sajnos elfeledtük, bár ő virágoztatta fel először a telepet, ahol van emléktáblája, valamint Hoitsy Györgynek született egy kiadványa is róla. Vásárhelyi Istvánnak több száz cikke jelent meg, mivel azonban nem volt meg a végzettsége, a tudományos szakemberek kirekesztették soraikból. Pedig elsők között volt, aki állati viselkedéssel foglalkozott, amit ma etológiának hívnak. Sok állatfaj érdekelte, minden, ami a halakkal kapcsolatos, a Bükkben pedig sok mindent összegyűjtött. Volt egy csigaházgyűjteménye, egy olyan rendellenes csontvázgyűjteménye, amit a British Museum akart megvásárolni, de ő nem adta el, mert a későbbi Herman Ottó Múzeumba szánta. A II. világháborúban azonban ez megsemmisült, így végül nem került ki tárlatba. Volt olyan gyűjteménye is, aminek tárolófolyadékja az orosz katonák megjelenésével fordított arányban tűnt el, hiszen azok leitták róla az alkoholt. Azon már meg sem lepődünk, hogy a pisztrángtelepen géppisztollyal horgásztak" – fejezte be mondandóját az amatőr helytörténész.