„A háttérben hallom a szirénákat, a sikoltozást”

Kevés információ érkezik Lehoczki Lászlóról, a miskolci Spider Mentőcsapat vezetőjéről és nevelt lányáról, egyben segítőjéről Binda Nikolettről, akik a napokban Törökországban, a földrengés sújtotta településeken mentenek szakadatlanul. Ők most egy hattagú egységgel vannak kint. A többiek az ország különböző mentőcsapataihoz tartoznak. Az internetkapcsolat rendkívül gyenge, így csak ritkán tudnak beszélni a családtagjaikkal.

A rom tetején

Lehoczki László felesége, Beatrix alig várja, hogy csörögjön a telefon, hiszen két emberért is izgul.

– Annyi friss hír érkezett tőlük, hogy most egy újabb helyszínen kutatnak túlélők után. Ott is emeletes házak dőltek össze. Szörnyű, hogy amikor beszélek velük, hallom a háttérben a szirénákat, a sikoltozást, a sírást, a kiabálást. Ez valami borzasztó! Felfoghatatlan, mi történik ott! – fogalmazott Beatrix. – Niki, a lányom annyit mondott, hogy péntek hajnalban megint éreztek egy utórengést, de az szerencsére enyhe volt. Azonban amikor szerdán egy 5,3-as rengés rázta meg a földet, épp az egyik rom tetején álltak. Úgy fogalmazott, hogy szörnyű volt, mert a rengeteg ember elkezdett lefelé rohanni. Szerencsére senkinek nem esett baja. Nagyobb földrengés azóta nem volt, és remélem, hogy nem is lesz. Amikor hétfőn jött a hír, hogy hajnalban erős földrengés történt Törökországban és Szíriában, Laci azonnal indulni akart. Törökországból több helyről is hívták telefonon, de meg kellett várnia a hivatalos, e-mailben érkező felkérést az országból. Hétfőn este indulhatott volna a csapat, de már nem érték volna el a repülőgépet, ezért utaztak csak kedden. Ha bajba kerül valaki, akár itthon vagy külföldön, Lacinak nincs olyan, hogy ne menjen segíteni. Azt szokta mondani, hogy erre tette fel az életét tizenéves korában – idézte fel Beatrix.

Hideg van

Elmondta azt is, hogy a hattagú csapat minden tagja vásárolt indulás előtt élelmiszereket, és bedobták a közösbe. Önellátásra rendezkedtek be. Csomagoltak konzerveket, kétszersülteket, kalóriadús kekszeket, szőlőcukrot, csokoládét és sok ásványvizet, mert ilyen erős földrengés után vezetékes víz sincs a településeken. Természetesen meleg ruhát és sátrat is vittek magukkal. Nehezíti a helyzetet, hogy most Törökországban is szokatlanul hideg van. Amikor a csapat leszállt a repülőről Isztambulban, esett a hó.

– Azt még nem tudni, hogy mikor jönnek haza. Volt szó szombatról vagy vasárnapról, de aztán azt mondták, hogy valószínűleg csak a jövő héten. Addig maradnak, amíg szükség lesz rájuk. A legfontosabb számukra, hogy túlélőket találjanak és mentsenek, de sajnos egy ekkora katasztrófában nagyon sokan halnak meg. Laci többször mesélte, hogy amikor mentenek, a rom szélén ott állnak a hozzátartozók, és sírva könyörögnek, hogy találják meg a családtagjaikat. Tudják, hogy nem élnek már, de szeretnék őket tisztességgel eltemetni. Minden ember számára fontos, hogy megadhassa a végtisztességet az elhunyt hozzátartozójának. Sajnos, ahogy telik az idő, egyre kevesebb az esélye, hogy túlélőket találnak a mentőcsapatok – tette hozzá Beatrix.

Hatira jól van

Azzal folytatta, hogy amint megtörtént hétfőn a földrengés, rögtön eszükbe jutott Hatira, akit a Spider Mentőcsapat híres Mancs kutyája mentett meg 1999-ben, szintén egy borzalmas, törökországi földrengés után, Izmitben. Az akkor 3 éves kislányt 82 óra után találták meg és hozták fel a romok alól. Azóta is jó barátságban vannak, Hatira Debrecenben tanult és a hétvégéket a Lehoczki családnál töltötte.

– A mostani földrengés után rögtön hívtuk, mert aggódtunk érte, de nem tudtuk elérni. Féltünk, hogy talán neki is valami baja esett. Azóta már jelentkezett. Kiderült, hogy a földrengés epicentrumától 100 kilométerre lakik Adiyaman településen. Látta, hogy üzentem neki, csak nem tudott rögtön válaszolni a szakadozó internet miatt. Azt írta, hogy az ő településükön is dőltek a házak. Ő jól van, de nem tud hazamenni, a rendőrségen aludt. Meg akarta keresni Lacit, de írtam neki, hogy maradjon most ott, ahol biztonságban van. Akkora a káosz az a földrengés sújtotta területeken, hogy most nem szabad útnak indulni. Azt is írta, hogy nagyon sokat sírt – jegyezte meg Beatrix.