A távolban tanítottak

Így teljesen érthető, hogy óriási múltja van az ottani szőlészetnek és borászatnak, ráadásul a világ legrégebbi – ahogyan mi nevezzük – pincészetei közül több is a kontinens délnyugati részén található.

Honfitársaink tanítottak

Arrafelé a mérsékelten szubtrópusi időjárás, a csapadékviszonyok, a levegő páratartalma és a talaj összetétele mind aranyat ér. Az ország, már ami a bort, mint az élvezeti cikket jelenti, hosszú ideig mégsem volt nyeregben, pedig az ültetvények – ez nem túlzás –, hazánk területének többszörösére rúgnak.

– Évtizedekkel ezelőtt hatalmas lökést kaptak az itteni borászatok – mondta csillogó szemekkel helyi kalauzunk, Fábián Gabriella, aki hozzátette: – Ekkor telepedtek meg a tőlünk tízezer kilométer távolságban lévő államban azok a magyar szakemberek, akik a szaktudásukkal rendszerbe foglalták az dél-afrikai iparágat. Honfitársaink megtanították a kúriákat és a cellamestereket a dűlők és fajták kiválasztására, a must feldolgozásának fortélyaira, a hűvös pincékben való érlelés előnyeire, a palackozás és kereskedelem fogásaira. A pénzes mágnások gyorsan rájöttek arra, hogy a mieinknek igazuk van: első a minőség, a második a megjelenítés, a harmadik pedig a marketing.

Vitathatatlan, hogy a Fokföld a magyarokkal megfogta az isten lábát: nedűivel manapság ellátja fél Európát, elsősorban az angol és a német piacon hódít, de hideg-rideg Skandináviában is tarol.

A termőterületeken bandukolva különös látvány tárult elénk: a dombokon kezet fogtak a pálmák, az örökzöldek, a lombhullató fafajok és a többféle színben pompázó leanderek és rózsák, ilyen vegetációs elegyet – továbbá locsoló csőrendszereket – Közép-Európában sehol nem láttunk.