A művész, akinek már életében szobra volt Miskolcon

Ezúttal öt érdekes történetet gyűjtöttem össze, melyek az ország történelmében meghatározó szerepet betöltő hírességekkel estek meg városunkban. Fogadják szeretettel!

József Attila Ódája

A magyar költészet egyik legszebb szerelmes versét József Attila Lillafüreden írta. Az Írók Gazdasági Egyesületének egyhetes konferenciájára érkezett a Palotaszállóba - 1933-at írtunk ekkor -, és itt ismerkedett meg Marton Mária művészettörténésszel, akihez a verset írta. Állítólag a versért "cserébe" még pofont is kapott az akkori kedvesétől nyilvános helyen.

A Palotaszálló függőkertjében található József Attila szobra, melyet 2005-ben állították a költő 100. születésnapja alkalmából. Varga Éva alkotása. A szobor mellett a kőbe vésve az Óda részleteit is olvashatjuk.

Petőfi Sándor Alkonya

Petőfi Sándor, nemzetünk nagy költője a Diósgyőri vár romjainál írta - 1847-ben - az Alkony című versét. De nézzük, miként számol be Diósgyőrről Úti leveleiben:

,,Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre a hámorba. Nekem tetszett ez a legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh e bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom, természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha lakhelyéről megitélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért – mindamellett, hogy… volt – tisztelet emlékének..."

(hellomiskolc.blog.hu - A költészet napjára: költők és írók Miskolcról)

Az Miskolcról elvágyódó költő

Miskolczi Csulyak István (1575-1645) rövid ideig református lelkész volt Miskolcon. Országos hírűvé latin nyelven írt naplója és költészete tette. Régi miskolci családba született, de már a Hegyalján, jelesül Tolcsván látta meg a napvilágot. Németországban tanult, majd visszahozta az élet Miskolcra (1611616), ahol állandóan a távozás gondolata foglalkoztatta szűkebb hazájába. Az 1615-ben történt török betörés alkalmával őt ért atrocitás jó indok volt városunk végleges elhagyására.

,,(...) Ez év november 20-án, advent első vasárnapján, amikor hajnalban prédikációmon elmélkedtem, még hajnali szürkületben az egri törökök váratlanul ellenségesen ránk törtek, a városiaknak minden lovát, meg az enyémet is, elhurcoltak, s nekem nagy ijedtséget okoztak. Néhány közülük ugyanis, amikor egyedül voltam, házamra tört, megvertek, sőt meg is ölték volna, ha szappant és sajtot adva le nem csendesítem a dühös kutyákat. Mivel sem a városiak, sem a zsellérek, akiket hívtam, nem jöttek segítségemre, nyomban eltökéltem, hogy ezután szűkebb hazámban fogok lakni."

(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (Miskolc, 2001, Herman Ottó Múzeum) - Gyulai Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612-1616), 231-232. oldal)

Ezt közölte a városunk bírójával és a nemesekkel, hogy pótlásáról tudjanak gondoskodni. 1616 márciusában pedig elköltözött Olaszliszkára. Érdekesség, hogy állítólag hat felesége volt, akiktől tíz gyermeke született.

A hegedűművész, akinek életében szobra volt Miskolcon

A miskolci Zenepalota 1927-ben épült. Rövid ideig Hubay Jenő (1858-1937) hegedűművész nevét viselte az épületben működő iskola. Ő ekkor még élt. A művész hálából egy szobrot ajándékozott a nevét viselő oktatási intézménynek.

,,Hubay Jenő 1928-ban töltötte be 70. életévét, melynek megünneplését már 1927 decemberében előrevetítette a róla elnevezett miskolci konzervatórium (Városi Hubay Jenő Zeneiskola) új Zenepalotájának felavatása. Az esemény egybeesett a zeneiskola fennállásának 25. évfordulójával, s a kettős alkalomból rendezett ünnepélyen, 1927. december 17-én Hubay Jenő is megjelent, sőt, a tiszteletére rendezett hangversenyen maga is fellépett: eljátszotta Stradivariusán a hajdan Liszt társaságában többször is előadott hegedűszólót a Koronázási miséből, valamint saját Adagióját és II. csárdajelenetét. Emellett a konzervatóriumnak ajándékozta azt a Ligeti Miklós által készített ezüstözött bronzszobrát, amelyet a fővárostól kapott 1912-ben." - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.

"Fáklyás zene" Kossuth Lajos tiszteletére

1879-ben a Habsburgok olyan törvényt hoztak - kifejezetten Kossuth miatt - amely tíz év elteltével megfosztja az egykori kormányzót állampolgárságától. Erre válaszul a magyar városok sorra díszpolgárukká választották. Többek között Miskolc is, ahol városunk első díszpolgára lett 1886-ban.
Mindössze kétszer járt nálunk, mégis Magyarország első köztéri egészalakos szobra városunkban készült el. Róna József alkotása, melyet 1898-ban avattak, pünkösd hétfőjén, a szabadságharc 50. évfordulójának alkalmából.

De térjünk rá Kossuth 1840-es miskolci látogatására. Augusztus 16-án érkezett városunkba a későbbi kormányzó, akit a lelkes miskolciak fáklyás zenével köszöntöttek a Három rózsa szálló előtt.
,,A Három rózsa fogadó előtt, hol Kossuth szállva volt, a résztvevők nagy tömege jelent meg, impozáns fáklyás zenével tisztelvén meg a nemzet kitűnő fiát. A harsány éljenzés és a zenekar játéka után csakhamar előttünk állott Kossuth Lajosnak szép, rokonszenves alakja. S Kun Miklós intézett hozzá jól sikerült beszédet. Mire a nagy hazafi mindenkit meglepő szónoklattal válaszolt, beszédének veleje abban összpontosult, hogy a nemzetnek egybe kell fornia, ha erős akar lenni s megtiszteltetését úgy veszi, mint nem személyét, de elveit illetőt. Szavait harsány éljenek szakiták meg és követték."

(Szűcs Sámuel: Emlékezés Kossuth Lajosról, Miskolczon léte alkalmából. Borsodmegyei Lapok, 1902. 221. szám)

Másnap Kossuth Lajos folytatta útját Pest felé, zempléni útját követően.