Igazi kincset is rejt a bezárt Diósgyőri Várfürdő

Zárva tart a Diósgyőri Várfürdő a vár rekonstrukciójának elindulása, illetve a projekthez tartozó Lovagi Tornák Tere megépülése óta. A Lovagi Tornák Tere lényegében kettévágta a közkedvelt fürdő területét, amelynek a hegyhez közelebb lévő megmaradt részét kerítéssel zárták el. 

A strandot kedvelő közönség és a lokálpatrióta diósgyőriek időről időre felvetik, hogy – a korábbinál kisebb területen ugyan – újra működőképessé lehetne tenni a várfürdőt.

Néhány héttel ezelőtt mi is tudósítottunk egy a várfürdő újraindításának lehetőségeit taglaló fórumról. 

Mini barlangfürdő 

A Diósgyőri Várfürdő területén működött egy szauna is, amely azért volt közkedvelt, mert a merülőmedencéjét a fürdő mögötti hegyben lévő üregben alakították ki, és ezzel – afféle „mini barlangfürdőként” – különleges környezetet biztosított a fürdőzéshez. 

Kevesebben tudják azonban, hogy az üregből kiinduló járatrendszer – Diósgyőr-tapolcai-barlang néven – 1982 óta fokozottan védett barlangja a Bükk-hegységnek.  

A természetvédelmi leírás a következőként írja le a barlangot: „Diósgyőr-Tapolcán, a strandhoz tartozó szauna területén, a Szinva-patak völgytalpának a szintjében, 187 méteres talajszint feletti magasságban nyílik. A felső triász mészkőben kialakult, több bejárattal nyíló inaktív forrásbarlang 70 méter hossz­ban ismert. A jelentősen átalakított járatában felismerhetőek az egykori patakmeder nyomai, a vízszint változását jelző szinlők és a mésztufagátak maradványai. A kevésbé látványos cseppkőkiválások mellett ritkaságnak számítanak a limonit-érből keletkezett kisebb limonitcseppkövek…” 

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint a barlang 70 méter hosszú, 6 méter függőleges kiterjedésű és 36 méter vízszintes kiterjedésű. 

A Diósgyőr-tapolcai-barlang első régészeti feltárását 1882-ben kezdték meg tudományos vizsgálat céljából. A feltárás során sok tört csontra, egy trachitból készült őskori őrlőkőre s egy 1800 körül elásott ember maradványaira bukkantak. 

A következő jelentősebb, 1932–1934-ben végzett feltárás során nagyszámú paleolit eszközt és szilánkot találtak, melynek alapján a barlangot eszközkészítő műhelynek feltételezték. 

Leletmentés 

A Diósgyőri Várfürdő szaunájának kialakításakor, 1973-ban elvégzett leletmentés anyaga hazánk legrégebbi barlangi paleolit leletei közé tartozik, kora mintegy 100 ezer év. A bejárat előtt 18 méterre 1988-ban végzett rétegazonosító feltárás hazánkban elsőként bizonyította, hogy az ősember nem a barlangban, hanem csak annak előterében élt. 

Az ott talált régészeti, történelmi értékekkel több kiadvány és tanulmány is foglalkozik. Például Vértes László 1965-ben megjelent Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon című műve, vagy Hellebrandt Magdolna 1974-es Újabb ősrégészeti leletek a Diósgyőr-Tapolca-barlangban című munkája. Székely Kinga 2003-ban szerkesztette össze a Magyarország fokozottan védett barlangjai című művet, amelyben Regős József és Ringer Árpád foglalkozik a Diósgyőr-tapolcai-barlanggal.

Elzárt terület  

Az egyébként fallal lezárt Diósgyőrtapolcai-barlang jelenlegi állapotát a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szabályozza. Ezek szerint 2005. szeptember 1-je óra "a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Diósgyőr-tapolcai-barlang fürdő céljára nem hasznosított szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók." 

Mindez tehát nem akadályozza azt, hogy - kedvező döntés esetén - a szauna merülőmedencéje a különleges természeti adottságú barlang előterében legyen.