WOW Pihenőpark

2022.08.02. 07:00

Tündérkert: egyeztetést javasol a főispán

A Diósgyőri vár melletti park sorsának rendezését szeretné elérni Alakszai Zoltán.

ÉM

Tündér? Kert?

Fotós: Szaniszló Bálint

Egyeztetést kezdeményez a Diósgyőri vár szomszédságában található „Tündérkert”, hivatalos nevén WOW Pihenőpark sorsának rendezésére a terület hasznosításában érdekelt felek között Alakszai Zoltán főispán. 

A közösségi oldalán megjelent bejegyzésből kiderül: miután a park jövőjét megnyugtatóan rendező tárgyalások megrekedtek, élni kíván a jogszabályban számára biztosított koordinációs joggal, és még augusztus első felében megbeszélésre hívja a miskolci önkormányzatot, a vízügyi hatóságot, a vízügyi szakértőket és a terület bérlőjét, aki korábban a park fejlesztését magántőkéből elvégezte. Bár, mint hangsúlyozza, a megyei kormányhivatalnak nincs hatósági hatásköre az ügyben, az egyre rosszabb állapotba kerülő látványosság sorsára meglátása szerint „olyan megoldást kell találni, ami egyszerre veszi figyelembe az összes szempontot, ezért a jogszabályok betartása mellett, megegyezésre kell jutni”.

Ez így most sehogyan sem jó

A megállapodásra égető szükség lenne, mivel a 2020 áprilisában megnyílt, és még abban az évben az Év turisztikai attrakciója díj szakmai kategóriájában harmadik helyezést elért WOW Park egyre elhanyagoltabb képet mutat. 

A Miskolc önkormányzatának a tulajdonában lévő terület bérlője 2021 őszétől megszüntette a korábban kiépített turisztikai szolgáltatásokat, később pedig felhagytak a növényeket gondozásával, hamarosan pedig a mesterségesen kialakított tó és a vízfolyások is kiapadtak. 

A máig tartó állapot arra az időre vezethető vissza, amikor a park üzemeltetője bejelentette: megvásárolná az általa az eredeti szerződés szerint 2026-ig bérelt területet, amelyen, mint állította, további jelentős beruházásokat tervez. A közösségi oldalán akkor azt írta, hogy a parkra nem mint befektetésre tekint, de a további jelentős beruházások miatt fontos számára a biztonság, amit egy pár évnyi bérlet „nem testesít meg”. Felsorolta, hogy szeretne a jövőben szökőkutat, zenepavilont, mézeskalácsházat és jégpályát létrehozni.

A terület eladásától Miskolc önkormányzata sem zárkózott el: tavaly ősszel meg is jelentettek egy hirdetést a helyhatóság hetilapjában, miszerint a Tópart utcai 15 ezer 718 négyzetméteres beépítetlen terület eladóvá vált, minimális bruttó ajánlati ára 64 millió 800 ezer forint.

Az adásvétel az elővásárlási joggal bíró bérlő és az önkormányzat között azonban nem jöhetett létre, miután a B.-A.-Z. Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Vízügyi és Vízvédelmi Hatósága levelet küldött Veres Pálnak, Miskolc polgármesterének, amelyben leírták: az „ingatlan bármely részének” értékesítése nem lehetséges, mégpedig Miskolc és a környező települések ivóvízbázisának érdekében. Az erre vonatkozó előírásokat pedig nemcsak a park esetében, de a Diósgyőri vár felújítási munkálatai során is figyelembe kell venni.

A tóból lett kert

A Diósgyőri vár melletti területen, amelyet ma Tündérkertként ismer a város, egykor egy langyos vízű tó terült el egészen az 1940-es évekig. A Telepy Károly által többször is megörökített névtelen tóról - amelyre csak halastóként, vagy mint a Malom tavaként utaltak - 1952-ben már feltöltött területként beszéltek.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban fellelhető iratokból sajnos nem derül ki a lecsapolásának pontos ideje, viszont azt megtudhatjuk, hogy miért kellett megszűnnie a több száz éven keresztül létező halastónak – tájékoztatott Bodovics Éva, a levéltár munkatársa.

A Magyar Állami Vas- és Acélművek (MÁVAG) 1942-ben azzal kereste meg a terület tulajdonosát, a Magyar Királyi Erdőkincstárt, hogy méréseket végezhessen vízellátása bővítéséhez. Az Erdőkincstár Diósgyőr községhez irányította a MÁVAG-ot, mivel a területre a település már korábban benyújtotta az igényét, hogy ott parkot és fürdőt alakíthasson ki.

Diósgyőr község végül engedélyt adott a vízhozammérések elvégzésére. A vár körül több forrás is található – például a Szent György-, Boldogasszony-, Tapolca- és várárki forrás -, de a tavat alapvetően az úgynevezett Tavi-források táplálták. A méréskor a forrásokat a tó többi részétől elkülönítették, majd két héten át éjjel-nappal szivattyúzták. A forráscsoport teljesítménye mintegy másfélszerese volt a vasgyár ivóvíz szükségletének, ezért elhatározták a források foglalását. A munkálatok 1944 szeptemberéig folytak, amikor a vasgyár azzal kereste fel a községi elöljáróságot, hogy vízművet kíván létesíteni a vár melletti tóban, s ennek elhelyezésére és annak védőterületéül megszerezni óhajtja a tó és a tókert területeinek egy részét. A vasgyár által tervezett vízmű és fővezeték azonban részben ellentétben állt a község szabályozási tervével, amely oda népfürdőt és parkot képzelt el. A vízműlétesítés engedélyeztetésre azonban a 2. világháború miatt nem került sor.

Mindenesetre a vízmű – engedéllyel vagy anélkül – 1945-46-ban Papp Istvánnak, a budapesti vízművek főtanácsosának tervei alapján elkészült. Ekkor a tó északi sarkán torkolló, a Tapolca- és a várárki forrás vizét vezető vízárkot elzárták, két levezető árokkal a tavat lecsapolták. A források környékén a tó iszapját eltávolították, s a két legnagyobb forrást egy-egy 3 méter átmérőjű vasbetonaknával foglalták. A forrásfoglalás közvetlen környékét 3 méter vastagságban a Tapolca-forrás közelében talált vörös agyaggal töltötték fel.

Az üggyel kapcsolatban a következő, s egyben utolsó levéltári irat a MÁVAG és Miskolc, illetve a kisajátítani kívánt területen élők közötti egyezkedést rögzíti 1948-ban, hiszen ekkor már Diósgyőr nem önálló település, hanem Miskolc része.

A város kérte, hogy a forrásoktól a vasgyárba vezető csővezeték mentén a MÁVAG létesítsen közkutakat, illetve, hogy a fel nem használt vizet a gyár engedje át a városnak. Az előbbi kérésbe – technikai akadályokra hivatkozva – a vasgyár nem volt hajlandó belemenni, a felesleges vizet pedig csak tűzoltási és locsolási célokra volt hajlandó átengedni.

Érdemes megemlíteni, hogy az irat tartalmazza a Földtani Intézet véleményét is a vízbázis védelmével kapcsolatban – tudtuk meg Bodovics Évától. Azt írják, hogy „A forrás foglalástól keletre eső tó medencét annak teljes szemétmentes anyaggal való feltöltését rendezni kell, a vízlevezető árkokat ki kell tisztogatni és gondoskodni kell a jövőbeni tisztánmaradásukról.” Ez azt sejteti, hogy bár a tó lecsapolása már korábban megtörténhetett, de annak medencéjét még nem töltötték fel az irat keletkezésének idejéig, vagyis 1948 novemberéig. Erre valamikor 1948 novembere és 1952 között kerülhetett sor. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában