Saját autóval mentik a menekülteket

A segélyszervezetek azonnal reagáltak a háborús helyzetre, néhány óra alatt megszervezték a az élelmiszer szállítmányok célba juttatását és az adományok útját Ukrajnába. Azonban nem csak nemzetközi szervezetek, magyarországi alapítványok, kisebb egyesületek fogtak össze. Percről percre egyre több magánember ajánlja fel a segítséget az interneten, közösségi csoportokban szerveződve. A Szent István Rádió miskolci munkatársa, Grunda János Facebook-bejegyzését több ezren megosztották pénteken. A poszt arról szólt, hogy saját autójával elindul a magyar-ukrán határhoz a bereksurányi határátkelőhöz és 100 kilométeres körzetben elszállítja azokat, akiknek fuvarra van szüksége. Azt is hozzátette, hogy szállást is segít keresni. Rögtön két autó csatlakozott hozzá ismerősei köréből, majd még egy ismeretlen jótevő is, így négy autóból állt a konvoj – mondta János, akit az Észak szerkesztősége is megkeresett. 

A bejegyzés rövid idő alatt önálló életre kelt az interneten. Rengeteg szállás és élelmiszer felajánlás kapcsolódott hozzá a környező megyékből, Miskolcról is legalább harmincan jelezték, hogy befogadnának embereket, akik Kárpátaljáról érkeznek – sorolta János. Az esti órákban érkezetek meg a határhoz, ahol öt percenként minimum tíz ember jött át. Többségük magyar ajkú volt, de voltak ukránok is. 

Meghatódtak a segítségen

A magyar útlevéllel rendelkező férfiakat az ukrán határőrség átengedi a határon, de csak őket. Ukrán útlevéllel egyetlen hadköteles férfi sem léphet át Magyarországra. Ezért főleg nőkre és gyerekekre számítottak – emelte ki János. 

Végül az autós konvoj tagjainak sikerült megtölteni az üres üléseket a járművekben. Lónya határátkelőnél - az nagyjából 40 kilométerre van Beregsuránytól - jelentkezett egy anyuka egy kilencéves kisfiúval, hogy szeretne eljutni Debrecenbe a kórházba, mert ott van a férje és a másik gyereke. Az autós segítőcsapat egyik tagja hajdúnánási, onnan indult el a találkozási pontra, ő vitte el az édesanyát és gyermekét Debrecenbe. Nekik már volt szállásuk egy kollégiumban. De sokan úgy érkeztek meg Magyarországra, hogy nincs még hova menniük, ezért őket el kell fuvarozni a felajánlott szálláslehetőségek valamelyikére. Volt aki Nyíregyházára indult, de olyan is, aki közel akart maradni a határhoz, mert a családja többi tagját várta, akik másnap érkeznek. Őket Beregdarócon fogadták be, a Községházán. A határnál mindenhol melegedőket alakítottak ki, meleg teával, szendvicsekkel várták az utazókat, amit a hazánkba érkezők szívesen vettek. Meghatódottan számoltak be arról, hogy nem is számítottak ilyen szeretetteljes fogadtatásra, amit tapasztaltak, ráadásul mindezt ingyen – hangsúlyozta János. 

A kárpátaljai magyar férfiak, akiknek sikerült átlépniük a határt, arról is beszéltek, hogy nagyon féltek, hogy besorozzák őket, ezért is indultak útnak. Az ukrán állampolgárok visszahúzódóak voltak, az élelmiszert elfogadták, de fuvarra nem volt szükségük. Úgy tűnt, hogy csak tranzit országnak tekintik hazánkat, mert inkább Ausztria és Csehország felé veszik az irányt – mondta János. Hozzátette: Magyarország eddig jelesre vizsgázott segítségnyújtásból, ami melengeti a szívét. Ő szombaton újra útnak indul, és vasárnap is. Szombaton már hat autóval mennek, de ez a szám a beszélgetés időpontjában volt, időközben lehet, hogy újabb fuvarozó gépjárművek csatlakoznak hozzájuk. 

Arra kérdésre, hogy miért segít, azt válaszolta János, hogy egyrészt azért, mert személyes érintettsége van, mivel a felesége kárpátaljai magyar. Ő maga is élt és dolgozott tanárként Kárpátalján, ezért sok jó barátja, ismerőse van ott. Másrészt pedig belső indíttatásból. A szülei azt tanították neki, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. (Amíg másoknak segít, őt is két pici gyermek és a felesége várja haza.)