Beteljesült a kisgyermek jóslata

Tíz érdekes történet elmesélésébe kezdtem az előző héten. Ezek Miskolcon estek meg országosan ismert és elismert nagyságokkal. Ebben a részben Kossuth Lajos, Nagy Lajos király, Ferenc József, Kazinczy Ferenc és Herman Ottó egy-egy, városunkban történt „kalandjáról” lesz szó. 

Fáklyás zene Kossuth Lajos tiszteletére 

1879-ben olyan törvényt hoztak a Habsburgok – kifejezetten Kossuth Lajos miatt –, amely tíz év elteltével megfosztja majd az egykori kormányzót állampolgárságától. Erre válaszul a magyar városok sorra díszpolgárukká választották őt. Jelesül Miskolc is, így ő lett városunk első díszpolgára 1886-ban. 

Mindössze kétszer járt nálunk, mégis Magyarország első köztéri, egész alakos szobrát városunkban állították fel róla. Róna József alkotását 1898-ban avatták fel, pünkösd hétfőjén, a szabadságharc 50. évfordulójának alkalmából. 

De térjünk rá Kossuth 1840-es miskolci látogatására! Augusztus 16-án érkezett a városunkba a későbbi kormányzó – zempléni körútja záróállomásaként –, akit a lelkes miskolciak fáklyás zenével köszöntöttek a Három Rózsa szálló előtt. 

„A Három Rózsa fogadó előtt, hol Kossuth szállva volt, a résztvevők nagy tömege jelent meg, impozáns fáklyás zenével tisztelvén meg a nemzet kitűnő fiát. A harsány éljenzés és a zenekar játéka után csakhamar előttünk állott Kossuth Lajosnak szép, rokonszenves alakja. S Kun Miklós intézett hozzá jól sikerült beszédet. Mire a nagy hazafi mindenkit meglepő szónoklattal válaszolt, beszédének veleje abban összpontosult, hogy a nemzetnek egybe kell forrnia, ha erős akar lenni s megtiszteltetését úgy veszi, mint nem személyét, de elveit illetőt. Szavait harsány éljenek szakiták meg és követték.” 

(Szűcs Sámuel: Emlékezés Kossuth Lajosról, Miskolczon léte alkalmából. Borsodmegyei Lapok, 1902. 221. szám) 

Másnap Kossuth Lajos folytatta az útját Pest felé. 

Nagy Lajos és a Bükk varázsa 

Nagy Lajos királyunk rendkívül sokat időzött Diósgyőrben. Nemcsak politikai okai voltak ennek, hanem a vidék szépsége, vadregényes hegyei-völgyei is meghódították a király szívét, így élete alkonyán majd minden évben itt volt, ha háborús tevékenysége ebben nem gátolta. 

Az akkori történetírók egyike, Fessler Ignác Aurél így írt Diósgyőr és a király kapcsolatáról, 1813-ban, a Magyarország történetét feldolgozó művében: 

„Ott a pisztrángban gazdag Szinva öntözte kellemetes völgyben, a sűrű tölgy- és bikkerdőnek közepette az ő áhitatos lelkületéhez méltó légkört talált, a túlvilági dolgok szemléletének szentelt hazai Pálos-rend remete magányában. Innen egy órányira Miskolc mellett állt a bencések tapolcai apátúrsága, mely akkortájt még istenfélő és tudós férfiakban bővelkedett volt. És másutt is fölhozza Mária királyleány atyjáról, hogy a diósgyőri völgyben, az őstölgyesek árnyékában, a hegyről lerohanó patak mellett, Szent Pál emelkedett remetéivel gyakori bölcs beszélgetésekbe mélyedt, elfeledkezve gondjairól, a földi méltóságról, a koronákról.”

(Fessler Ignác Aurél: Magyarország története III., 412.) 

Ferenc József keresztfia 

1853. szeptember 3-án Miskolcra érkezett a császár, országos körútja folytatásaként. A látogatását azonban szomorú esemény árnyékolta be: gróf Szirmay István Tamás császári és királyi alezredessel tragédia történt.

„Ő Felségét a megyehatártól kisérvén, midőn a város határánál Ő Felségét üdvözölné, rögtöni gutaütés következtén halva bukott le lováról.” 

(Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata IV. 1800–1910, Ferencz József Miskolcon, 277.) 

Ferenc József ekkor megtartotta a bevonulási ceremóniát a városba, utána azonban Szirmabesenyőre sietett, és személyesen értesítette az özvegyet a szörnyű tragédiáról. A gróf pár hónapos, elárvult gyermekét a keresztfiává fogadta. Szirmay Alfrédot ezután a népnyelv a király fiának nevezte. 

(A történet azon részét, amely a keresztapaságot illeti, sokan kétségbe vonják. Szendrei János és Pfliegler J. Ferenc azonban ír róla, ezért úgy éreztem, mindenképp meg kell említenünk ezt a történetet is.) 

A szabadkőműves nyelvújító 

1781-ben jött létre a szabadkőműves-páholy Miskolcon, és ennek a páholynak lett pár évvel később a tagja Kazinczy Ferenc. Az „Erényes világpolgárhoz” nevű csoportban „Or­pheus” néven szerepelt nyelvújítónk. 

„Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.), magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. [...] 

1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves-páholy főmestere felavatta a páholy tagjai közé. Szabadkőművesként ismerte meg Born Ignácot és Angelo Solimant.” 

(Wikipédia – Kazinczy Ferenc-szócikk) 

„Én nekem a kőmívesség olly társaság, amely kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a Világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. a jónak szeretete, dolgozik, öröm könnyeket sír, amelyben ki-ki igyekezik ember társainak nyomorúságát a szerint mint tehetsége engedi, könnyíteni [...].” 

(Várad, 2003. 2. évfolyam, 4. szám – részlet Kazinczy egyik leveléből) 

„Iskola leszek Miskolcon!” 

Herman Ottó – született Herrmann Károly Ottó – természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész, politikus. A „madarak atyja”, polihisztor. Az őskorkutatás és a tudományos barlangkutatás megindítója. 

Ki ne ismerné városunkban a munkásságát? Nevéhez számtalan anekdota kapcsolható, ezekből most egyet említenék meg. 

A legenda szerint, amikor Hermanék – illetve akkor még Herrmannék – a városunkba kerültek a Felvidékről, a kis Ottó sokáig törte a magyart, így az „iskolás leszek Miskolcon!” mondatot „iskola leszek Miskolcon!”-nak mondta erős német akcentussal. 

1957-től valóban iskola viseli a nevét a városunkban, méghozzá az ország legjobb gimnáziumai között számontartott Herman Ottó Gimnázium, így a kisgyermek „jóslata” végül igaznak bizonyult. 

(Folytatjuk...) 

Források

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (Miskolc, 2001, Herman Ottó Múzeum) – Gyulai Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612–1616) 

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998, Stehlik Ágnes) – A polgári demokratikus forradalom és a tanácsköztársaság 

Szendrei János: A Diósgyőri vár története 

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes hely­irata IV. – Ferencz József Miskolcon 

boon.hu – 120 éves a miskolci Kossuth-szobor 

hellomiskolc.blog.hu – A költészet napjára: költők és írók Miskolcról 

hermangimnazium.hu 

lexi.hu – József Attila Lillafüreden írta az Ódát 

miskolciszemelvenyek.blog.hu – Az „Erényes világpolgárhoz” szabadkőműves páholy története – A királynék jegyajándéka – A Diósgyőri vár története – A kormánybiztos miniszterelnök, aki elrejtette a Szent Koronát – A Miskolci Ügyvédi Kamara épülete és Bizony Ákos, Miskolc bölcse – Az utolsó magyar polihisztor – Ferenc József miskolci látogatásai 

Wikipédia – Miskolczi Csulyak István-szócikk, Kazinczy Ferenc-szócikk, Hubay Jenő-szócikk