Jó is lehet a négynapos munkahét

A pandémia okozta gazdasági válságban világszerte több cég bevezette a járvány ideje alatt átmenetileg a rövidített munkahetet a tömeges elbocsátások elkerülése végett, vagy költségeinek csökkentése érdekében. Az általunk megkérdezett munkavállalók örülnének, ha megvalósulna a csökkentett munkaidő.

Fodor Zsuzsi szerint ezzel kiiktathatóak lennének a munkavégzés passzív részei, és „hatékonyabb lenne a munkavégzés, a dolgozók pedig motiváltabbak lennének, hiszen így az embernek három szabadnapja lenne, még akkor is, ha négy nap alatt többet dolgozik. Úgy tudom, máshol már bevált.” Szabó Sándor is az előnyét látja a négynapos munkahétnek. „Nagyon ki vannak hajtva az emberek. Nem is fizikailag, hanem pszichésen. A pihenésre mindenkinek sokkal több időt kéne szánnia. Nem tudom, hogy bevezethető-e.”

Mariann is úgy véli, hogy „az embereknek több ideje lenne pihenni, ami attól is függ, hogy ki, hol él, családi házban vagy bérházban. A családi ház körül mindig van munka, ha az más jellegű is, mint a munkahelyi. Sok mindentől függ, hogy bevezethető-e. Például a munkahelytől vagy attól, hogy ki, mit dolgozik, hogy mennyit fizetnek érte. Talán kicsivel kevesebbért is vállalható.”

A munkaerő megtartása

A csökkentett munkaidő reális lehetőségeiről és gazdasági körülményeiről dr. Lipták Katalint, a Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet docensét, tanszékvezetőjét kérdeztük.

Dr. Lipták Katalin elmondása szerint a négynapos munkahét bevezetése különösen gazdasági válságok idején kerül előtérbe, az utóbbi időkben a 2008/2009-es gazdasági világválságot követően, majd pedig a pandémia idején vált különösen aktuálissá, de a történelem során már többször csökkent a munkaidő. A munkaidő-csökkentés elsődleges szerepe az elbocsátást megelőző intézkedés vagy a munkahelyek megtartása is lehet. A pandémia ideje alatt hazánkban is alkalmazták ezt bizonyos cégek átmeneti megoldásként az elbocsátások elkerülésére.

– A kutatások és a tapasztalatok szerint a rövidített munkahét termelékenységnövekedést eredményez azáltal, hogy a munkavállalók hatékonyabbak lesznek, és teljesítményük is jelentősen javul annak ellenére, hogy az időkényszer hatására stresszesebbekké váltak. A tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy a rövidített munkahéttel a munkaadók és a cégek is jól járhatnak. Az alkalmazottak annak fejében, hogy elfogadják a kevesebb munkaidővel járó kevesebb bért, nem kell aggódniuk azért, hogy elveszítik-e az állásukat. A vállalatok pedig megtarthatják a már bevált és speciális tudással rendelkező munkavállalóikat, és később nem kell a helyükre másokat kiképezni. A négynapos munkahét azonban munkakörfüggő, csak bizonyos munkakörök esetében alkalmazható, de függ a munkavállaló személyiségétől és a cég tevékenységi körétől is – mutat rá a tanszékvezető.

– A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban gyakran felmerül az automatizáció kérdése is – hangsúlyozza dr. Lipták Katalin. A nagy fokú technológiai fejlődés, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia egyre erőteljesebb térnyerése előrevetíti, hogy nem lesz választási lehetőség. Ma már a gépek az embertől hatékonyabban végeznek el bizonyos feladatokat. Az automatizáció terjedése munkahelyek megszűnését, illetve újabb típusú munkák megjelenését vonja maga után. Az élőmunkaerő iránti egyre csökkenő igény előhívhatja a négynapos munkahét bevezetését, de sok még a nyitott kérdés. Nagyban függ a gazdasági környezettől, a gazdálkodó szervezet pénzügyi helyzetétől s attól, hogy mindezekhez viszonyítva jó megoldás-e a munkaidő-csökkentés, ám kulcsfontosságú, hogy a bevezetés jár-e bércsökkentéssel, vagy sem. – Általánosságban nehéz megmondani egyértelműen, hogy a munkaidő-csökkentés jó-e, vagy nem jó – fogalmaz dr. Lipták Katalin.

(A borítóképen: Irodai dolgozók. Kérdés, lehet-e kevesebb időt munkával tölteni – ugyanannyi pénzért)