Nem jó irányt vett a hazai „sajtindex”

Kiss Zoltán és párja Erika három gyermeket nevel, akik – lévén óvodások és egyikük iskolás – ezen a héten már otthon, távoktatásban töltötték mindennapjaikat, többnyire a home office-ban dolgozó anyuka felügyeletével.

Elsősorban Zoltán dolga a bevásárlás. Amikor a bolti árakról kérdeztük, sóhajtott egy nagyot és elmondta, hogy az alapvető élelmiszerek – tejtermékek, hústermékek ára hétről hétre emelkedik, és igencsak böngésznie kell az árfeltüntetéseket, hogy kikalkulálja, miből, mennyit vásároljon. „Legtöbbször valamelyik üzletlánc boltjában vásárolok, és előtte áttanulmányozom a postaládánkba bedobott katalógust, hátha találok a keresett termékből olyat, amelyik nekünk megfelelő minőségű, de akciós. Ennek ellenére már lassan ezresekben mérhető, amennyivel többet kell otthagynom a pénztáránál egy nagyobb bevásárláskor” – mondja. Más megkérdezettek is azt mondták, hogy érzékelhető az élelmiszerek áremelkedése a boltokban, és a meghirdetett akciók ezen csak nagyon keveset mérsékelnek, hiszen „nem lehet mindent akciósan megkapni”, ráadásul, ha boltról boltra jár a ember a leértékelések után, „elveszlik a vámon, amit megtakarítottak a réven” – foglalta össze frappánsan az egyikük.

Meredeken felfelé

A vásárlói szervezetek szakzsargonjában vannak olyan fogalmak, mint a „szalámiindex”, azaz a magas feldolgozottságú sertéshústermék árának alakulásán mérik a tendenciákat. Az egyik tréfás kedvű vásárló most a tejtermékek között hasonlóan feldolgozottabb termék, a trappista sajt árának alakulására említette a „sajtindexet”, amely egyértelműen felfelé irányul, azaz a drágul. Mellékelt grafikonunk érzékletesen ábrázolja a „sajt­index” alakulását az elmúlt bő tíz esztendőben.

A sarokpontokat a 201-es kilónkénti 1400 forint, egy 2014-es 1800 forintos közbenső csúcs jelentette, amelyet 2016-ra egy 155 forintos minimum követett. Azóta azonban folyamatos az emelkedés, amely tavaly év végére meredekbe váltott, és mostanság már 2015 forinton van.

Tovagyűrűző drágulás

Ez az állapot, amikor nem lehet elégedett elemet találni a folyamatban. Panaszkodik a vásárló, a kereskedő, a feldolgozó, de a folyamat legelején álló tenyésztő is.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) éppen a napokban prognosztizálta azt, aminek az elejét már a vásárlók a boltokban tapasztalhatták, az emelkedő önköltség miatt az állattartók elkerülhetetlennek látják a hús- és tejtermékek drágulását.

A szakmai magyarázat szerint az áremelést a takarmányok világszerte tapasztalható, 30-50 százalékos drágulása okozhatja, ami az előállításon túl befolyásolhatja a feldolgozást is. A NAK szakembereinek várakozása szerint a helyzet miatt a fogyasztói árak fokozatosan nőhetnek az elkövetkező hónapokban is. Ezt ráadásul az energiahordozók, például az üzemanyag drágulása, valamint az afrikai sertéspestis és a baromfiinfluenza is befolyásolja. Azt azért a szakemberek is hozzáteszik, hogy nem Magyarország-specifikus ez a helyzet. Hasonló folyamatokat látni sorra külföldön is. Németországban például már az elmúlt hónapokban is jelentősen nőttek az élőállat-árak. A költségek emelkedése pedig olyan mértéket öltött, hogy már nem tud eloszlani a termékpályák szereplői között. Ez okozza aztán a boltok polcaira kerülő végtermék tartósan magasabb árát.

A benzin is kulcstényező

Nem megkerülhető tényező a fogyasztói árak alakulásában az üzemanyagár. Nincs a termelésnek olyan szegmense, ahol ne kellene a benzin vagy a gázolaj felhasználásával számolni. Egy ideig nyilván le lehet nyelni, hogy drágábban kell megtankolni a gépeket, teherautókat, személygépkocsikat, de előbb-utóbb ez is tovagyűrűzik, és legtöbbször a végtermék felhasználóinál áll meg.

Jelen helyzetben az jelenti még a csavart az üzemanyagbizniszben, hogy az árak éppen az egekbe tartanak.

Ráadásul az üzemanyagpiacban szakértők egyöntetűen kijelentik, hogy a drágulás legfeljebb 450 forint körül állhat meg, de aztán akár éveken át is azon a szinten maradhat. Ebben nagy szerepe van a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) és szövetségeseinek, amelyek éppen csütörtökön jelentették de, hogy nem tervezik megnövelni az olajtermelési kvótákat, annak ellenére, hogy az üzemanyag iránti kereslet már a járvány előtti szintre tért vissza. Az olajországok szerint ez csak ideiglenes állapot, és legfeljebb a második félévben emelik a kitermelésüket. Ez pedig az árak tartósan magas árszintjét jelenti. Mindeközben szakértők szerint magáncélra a lezárások miatt mintegy 30 százalékkal kisebb mértékben használjuk a gépjárműveket, aminek árcsökkentőnek kellene lennie.