Politikai játszmák a bérek körül

Az európai minimálbérekre vonatkozó irányelvjavaslatot terjesztett elő október végén az Európai Bizottság. Az indítvány azt az egyébként méltányos alapelvet fogalmazza meg, hogy az Európai Unión belüli alapjövedelmek biztosítsák a munkavállalók tisztességes megélhetését. Bár szó sincs arról, hogy az unió tagországaiban egységesítenék a legkisebb fizetés összegét, a bizottsági kezdeményezés értelmezése Magyarországon a politikai viták kereszt­tüzébe került. A pénzügyi vonatkozású témák ugyanis közkedveltek a választók körében – fogalmaz Ifj. Lomniczi Zoltán, a Századvég jogi szakértője, aki szerint az európai minimálbér bevezetését megkérdőjelezi a bizottság javaslatának valódi szándéka, illetve hozadéka a magyar munkavállalók számára.

Uniós irányelv

Az Európai Unióról szóló szerződés 4. és 5. cikke rögzíti a közösség és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás alapelveit, kijelölve ezzel a nemzetállamok politikai és jogi mozgásterét. A jogszabály pedig kimondja, hogy minden olyan hatáskör, amelyet nem ruháztak az unióra, a tagállamoknál marad. Az így meghatározott tagállami szuverenitás tiszteletben tartása megkerülhetetlen kötelesség – emlékeztet, hogy az EU döntéshozóinak nincs jogi lehetősége arra, hogy beleszóljanak egy nemzetállam gazdasági életének és érdekeinek meghatározásába.

Meglátása szerint az Európai Bizottság sem kívánja megszabni a minimálbér összegét, mindössze arról van szó, hogy egy uniós irányelv megfogalmazását javasolja annak védelmére.

A kötelező érvényű minimálbér bevezetése figyelmen kívül hagyná a gazdasági realitást. Felborítaná az alacsonyabb teljesítményű országok gazdasági egyensúlyát, amely legrosszabb esetben megszűnő munkahelyekhez, gyárbezárásokhoz, végső soron az általános életszínvonal csökkenésével gazdasági hanyatláshoz vezetne. Lomniczi Zoltán erre hivatkozva úgy látja: az európai minimálbér témája jelenleg nem más, csupán politikai porhintés, amellyel a baloldal szándéka a közéleti napirend meghatározása és a politikai haszonszerzés.

GDP és foglalkoztatás

A minimálbér, bár szigorú értelemben nem minősül foglalkoztatáspolitikai eszköznek, követi a nemzeti foglalkoztatási célokat. Jelzi ezt a hazai bérminimum folyamatos emelkedése is – szögezi le Lipták Katalin egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézetének tanszékvezetője. Mint mondja: a foglalkoztatáspolitika tagállami szintű összehasonlításban tartalmaz ugyan közös pontokat, de nagyobb arányban nemzetállami sajátosságokat, amelyek lényege, hogy elősegítsék a munkaerőpiaci egyensúly létrejöttét, a racionális foglalkoztatást. Emellett érvényesülnek benne társadalmi és szociális funkciók is.

A bérek alakulásában hangsúlyos szerepe van egy nemzetgazdaság teljesítményének, amelyet az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) szerint értékelhetünk. Liptai Katalin az Eurostat tavalyi adatait idézve rávilágít: Magyarország 13 260 eurós reál GDP-je a felét sem éri el az EU-27 átlagát jelentő 27 980 eurónak. A visegrádi országok közül Csehországban ez 18 330, Szlovákiában 15 860, Lengyelországban pedig 13 000 euró. Foglalkoztatás tekintetében viszont az átlagnál sokkal jobban állunk, mert míg az unió átlagában 7,2 százalékos munkanélküliséget mértek 2020 második negyedévében, Magyarországon 4,6%, Csehországban 2,3%, Szlovákiában 6,6% és Lengyelországban 3,1% volt ez az érték.

Bérek, gazdasági teljesítmény

Az egyensúlyban lévő gazdaságban az alacsony költségvetési hiány és a gazdaság teljesítményével összhangban lévő bérnövekedés esetén az árstabilitás alacsonyabb kamatszint mellett is elérhető – jegyzi meg Lipták Katalin, hozzátéve: a magasabb gazdasági teljesítménnyel rendelkező országokban így természetes, hogy magasabb a bérszínvonal is.

Ezzel azonban az is együtt jár, hogy minél fejlettebb egy ország, annál magasabbak a megélhetési költségek, ezért a kelet-közép-európai tagállamokat az uniós átlagnál alacsonyabb árszínvonal jellemzi.

Gazdaságpolitikai eszköz

A munka világában a bérek alakítása fontos gazdaságpolitikai eszköz. Az alacsony bérszínvonal azonban ma már nem jelent versenyképességi előnyt – fogalmaz Bihall Tamás, a B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Álláspontja szerint ezért tapasztalhattunk Magyarországon két számjegyű bérnövekedést az elmúlt öt évben. Az emelkedés mértéke pedig nagyobb volt, mint amit a szociális partnerek elvártak.

A jövedelmi viszonyok megítélésében fontos mutató az átlagbér és a minimálbér egymáshoz viszonyított aránya. Hazánkban jelenleg a minimálbér az átlagbér 40 százaléka, ezt tekintve nem lehet cél, hogy az alkalmazottakkal folytatott tárgyalásokon az uniós minimálbért célozzák meg a vállalkozások. A téma ennek ellenére terítékre került a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi ülésén is, ahol álláspontként megfogalmazták: az egységesített uniós minimálbér bevezetését a hazai cégek nem látják megvalósíthatónak.

Dupla pénz, és több a kiadás

A túlzottan magas minimálbér csökkentheti a foglalkoztatást, „kiárazhat” bizonyos csoportokat a munkaerőpiacról.

Ezt az álláspontot erősíti meg a nyugat-európai piacra is dolgozó Weinberg ’93 Építő Kft. tulajdonosa, Derczó István, aki szerint Kelet-Közép-Európa versenyelőnyét továbbra is az uniós átlagnál alacsonyabb bérszínvonalon dolgozó, képzett munkaerő jelenti. Ezzel pótolható jelenleg a technológiai lemaradás. Az alacsonyabb gazdasági teljesítőképesség pedig nem engedi meg, hogy az uniós minimálbérről egyáltalán tárgyalni lehessen.

Mint megtudjuk: az acélszerkezet-gyártó ágazatban itthon 1000-1500 euró körüli fizetést kap forintban egy szakmunkás. Nyugaton ennek a dupláját is megkeresheti, ha vállalja az ezzel járó nehézségeket és a magasabb kiadásokat, amit az életvitel egy idegen országban jelent. Derczó István véleménye szerint egy generációnak kell még felnőnie, hogy összébb záródjon az olló a keleti és a nyugati bérszínvonal között.

Tények

(A borítóképen: Vendégmunkásként az építőiparban az Egyesült Királyságban)