Angyalszárnyú rabmadarak

Egy fiatal bütykös hattyú érkezett a Mályi Madármentő Állomásra október elején. Egy kertben találták meg, ahonnan nem tudott elszállni. Szerencséje volt, mert nem szerzett komolyabb sérülést, csak legyengült, így pár hét múlva már visszanyerte a szabadságát. Viszont a hideg beálltával fajtársaira több veszély is leselkedik.

Temperamentumos

– A Bükki Nemzeti Parknak jelentették be, hogy egy kertből nem tud kirepülni egy növendék hattyú. A nemzeti park igazgatóságának munkatársai befogták, és elhozták hozzánk – mondta Lehoczky Krisztián, a Mályi Madármentő Állomás vezetője. – Már amikor a dobozból kivettük, megnyugodott az állat. Átvizsgáltuk, és semmi törést nem találtunk rajta. Talán egy kicsit a kulcscsontjait fájlalta, de pár nap múlva látszott a viselkedéséből, hogy viszonylag jó erőben van. Azt gyanítjuk, hogy nekiütközhetett egy felsővezetéknek vagy fának, oszlopnak. A tolla még foltokban szürke volt, innen tudjuk, hogy fiatalabb, kevesebb élettapasztalattal rendelkező hattyú, ami valószínű, ügyetlenebbül mozog, mint felnőtt társai. Viszont még a kifejlett madárnak is tágas térre van szüksége a felrepüléshez és landoláshoz, akár egy kifutóra vagy nagyobb vízfelületre.

Az elengedésnél a Mályi-tó tűnt a legideálisabb környezetnek nemcsak a megerősödött hattyú, hanem az őslakos állatvilág szempontjából is.

– Az elengedésnél több tó szóba jött. Végül a Mályi-tó mellett maradtunk, amely egy teljes tórendszer. Nemcsak a közelsége miatt esett erre a választásunk, hanem azért is, mert bármennyire is kedvesnek tűnik a bütykös hattyú, valójában nem az. Szeret kisajátítani akár egy egész tavat. Ez azt jelenti, hogy az ott élő összes madarat zavarja, űzi őket, főleg fészkelési időben. A Mályi-tavon a természetet már eleve megzavarja az ember, ezért kevesebbet nyom a latba pluszban egy hattyú megjelenése. A tóparton ölbe vettem a madárkát, és a nemzeti park munkatársa meggyűrűzte a lábát, mert a faj európai védelem alatt áll. Aztán elengedtük, betotyogott a vízbe, és egy kis tollászkodás után repült két nagy tiszteletkört. Végül a túlparton landolt, majd tovaszállt – mesélte a madármentő.

A kenyér megbetegíti

A vízimadarakra az egyik legnagyobb veszélyt az ember jelenti.

– Ahogy más vízimadarakat, a hattyúkat sem szabad etetni, mert nagyobb bajt okozunk nekik így, mint ha egyszerűen csak hagynánk, hogy élelem hiányában továbbköltözzenek. Arról nem is beszélve, hogy a sétáló emberek vagy fürdőzők általában kenyérrel, csipsszel vagy kukoricával, makukával etetik a hattyúkat. Ez számukra silány táplálék, nagyon távol áll az állatok természetes étrendjétől. Egy egészséges hattyú étlapján vízben élő csigák, kagylók, ízeltlábúak, csíbor, apróbb halak és nagyon sok növényi rész szerepel. Ezeket a tóból és azon kívül is, például vízparti szántókról szedegetik össze. A folyamatos hiányos táplálkozás a felnövekedő hattyúknak angyalszárnybetegséget okozhat néhány hónap alatt, ami megakadályozza, hogy felrepüljenek. Ez azt jelenti, hogy ásványianyag-hiány miatt kifordul a kéztőcsontnak megfelelő szárnycsont. A rendellenesség az emberi angolkórhoz hasonlít. Ennek következtében a madár szárnya úgy néz ki, mint egy félkör alakban felemelt angyalszárny, de repülésre a továbbiakban alkalmatlan – hívta fel a figyelmet a természetvédő.

Nem mind költözik

A bütykös hattyúk nagymértékben alkalmazkodtak az emberi környezethez.

– A hattyúk egy része télire is hazánkban marad, ha talál magának elegendő élelmet és nyugodt vízfelületet. Vonulásuk ennek hiányában országon belül is egész évben megvalósulhat. A vízimadarak, ahogy táplálkoznak és mozognak, lassítják a tavak befagyását. Ellenben, ha beüt egy többnapos, csípős hideg, már nem képesek megakadályozni a fagyást. Ilyenkor láthatunk a jégen sétáló hattyúkat, de az életképesebbje továbbáll délire. A legyengült példányok pedig éjszaka, amikor ráülnek a lékekre, belefagyhatnak a jégbe.

A jóakaratú emberek ilyenkor is közbelépnek. Viszont vannak, akik úgy vélekednek, például a természetvédelmi őrök, hogy nem szabad beleavatkozni a természet rendjébe. Ekkor jönnek a sasok és más ragadozók, amelyek elfogyasztják az elalélt, befagyott hattyúkat – számolt be Lehoczky Krisztián.

(A borítóképen: Mielőtt szabadjára engedték volna, meggyűrűzték a hattyút)