Rektorválasztás előtt a Miskolci Egyetem

Ketten pályáztak a Miskolci Egyetem rektori posztjára: prof. dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár és prof. dr. Piskóti István, az egyetem intézetigazgató, tanszékvezető egyetemi tanára. Terveikről, céljaikról kérdeztük őket.

Jelenleg is elismert emberek, vezető pozícióban. Miért döntöttek úgy, hogy megpályázzák a Miskolci Egyetem rektori posztját?

Horváth Zita: 1991 óta élek Miskolcon, a Miskolci Egyetemen diplomáztam. Mindent, amit a szakmai karrierem során elértem, az egyetemnek köszönhetem. Szeretnék visszaadni valamit abból, amit kaptam. Voltam az egyetemen tanszékvezető, intézetigazgató, dékánhelyettes, dékán, általános rektorhelyettes, jelenleg felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárként dolgozom, de a tanítással sem hagytam fel. Azt hiszem, elég sokat tanultam ebben a három évben is, amióta helyettes államtitkár vagyok, elég széles körű ismereteim vannak a felsőoktatás egészéről. Ezt a tudást a Miskolci Egyetem érdekében szeretném kamatoztatni.

Piskóti István: Jogos a kérdés, annál is inkább, mert most kimondottan boldog és elégedett vagyok, hiszen a napokban született meg az első unokám, de a szép feladataim is örömmel töltenek el. 25 éve vezetem a Marketing és Turizmus Intézetet, s két éve az egyetem új, felnőtt- és továbbképző központját, a Mentoriust is. Az izgalmas vállalati tanácsadói munkák mellett örömmel végzem Szikszó város alpolgármesteri teendőit. A pályázásom egyértelmű és egyetlen oka az egyetem „modellváltó” átalakításának kihívása, s az a „szerelem”, ami harminchat éve köt az intézményhez. Szakmai tudásommal, tapasztalataimmal szeretném, s úgy gondolom, jól tudnám szolgálni az egyetemet ebben az új szituációban, a sikerhez vezető úton.

A hírek szerint július 1-jével a Miskolci Egyetem fenntartója egy állam által létrehozott vagyonkezelői alapítvány lesz. Mit jelent ez pontosan?

Horváth Zita: Időközben annyi módosulás történt, hogy a fenntartóváltás 2020. augusztus 1-jével történik meg. A kormány által 2016-ban elfogadott „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégia, valamint a stratégia cselekvési terve megfogalmazta azokat a kitörési pontokat, amelyek egy versenyképes felsőoktatás megvalósítását feltételezik. Ennek része a modellváltás is. Az egyetem fenntartója a minisztérium helyett egy állam által létrehozott vagyonkezelő alapítvány lesz. Ez nem jelent elszakadást az államtól, ugyanis a minisztérium ugyanúgy finanszírozza továbbra is az átalakuló egyetemeket, köztük a Miskolci Egyetemet is, viszont a működés egyszerűbbé válik, lehetőséget biztosítva a megújulásnak. Erről szól a rektori pályázatom.

Piskóti István: Megszűnik az egyetem költségvetési intézményi státusza az abból eredő munkajogi védettségekkel, de a működési korlátokkal együtt. Az alapítvány kuratóriuma a vagyonnal gazdálkodó közvetlen tulajdonosként lép majd fel. A kormánnyal kötendő megállapodás évekig kiszámítható finanszírozási hátteret teremt, de a Miskolci Egyetem, mint „majdnem” magánegyetem, önállóbb, s egyértelműbben piaci szereplővé kell hogy váljon. Egy „üzletileg hatékonyan és társadalmilag felelősen” működő egyetem létrehozása az igazi tét. Úgy kell megcsinálnunk, hogy ez a változás ne csökkentse a tehetséges fiatalok továbbtanulási esélyét, s az új egyetemből jobban „profitálhasson” a térség, a helyi társadalmi és gazdasági szereplők, valamint az itt dolgozók egyaránt.

Az alapítványi fenntartás milyen előnyökkel és milyen esetleges hátrányokkal jár majd?

Horváth Zita: Az alapítványi fenntartás legnagyobb előnye, hogy miközben az állam továbbra is finanszírozza a működést, a hallgatók továbbra is tanulhatnak államilag támogatott képzésben és részesülhetnek ösztöndíjakban, az egyetem gazdálkodása sokkal rugalmasabbá fog válni. A jelenlegi nemzeti felsőoktatásról szóló törvény értelmében az állami egyetemek nem folytathatnak vállalkozási tevékenységet, az államháztartási törvény okán költségvetési logikájuk éves szemléletet takar, saját bevételszerző képességük korlátozott. Az új szisztémában minderre mód nyílik. Az egyetemi oktató és nem oktató közalkalmazottak augusztus 1-től A munka törvénykönyve alá kerülnek, ami alkalmat ad objektív teljesítményértékelést követően a differenciált bérezésre. Ugyanakkor a kollektív szerződés alapján megfelelő garanciákat tudunk kiépíteni, hogy a munkatársak biztonságban érezhessék magukat. Mint minden rendszernek, a modellváltásnak is lehetnek hátrányai, de ezek abból fakadhatnak, ha saját berögzött gondolkodásunkon nem tudunk változtatni, és nem végezzük el azt a munkát, ami előttünk áll. Én a veszélyt nem a változásban, hanem a mozdulatlanságban látom.

Piskóti István: „Veszélyes esély – esélyes veszély!” Egy modernizálási esély tele külső-belső buktatókkal, elvárásokkal, de nem mindegy, milyen „kormányzati hozománnyal” indulunk. Ugyanakkor új, szabad gazdálkodási, tőke- és forrásbevonási, fejlesztési lehetőségeket is teremt, de az eredményeket szigorúbban elvárja. Az új elvárásokra az egyetem csak részben felkészült, több elemében átalakítani, újrapozicionálni kell az intézményt, az „egyetemi márkát” új tartalmakkal és rugalmas működéssel kell vonzóbbá tenni. A stratégiámban ezért fogalmaztam meg feladatként a digitális fejlesztések befejezését, az ország legszebb campusának „életre keltését”, a nemzetköziesítésre is épülően a piacképes kutatások menedzselésére a Science + Technológiai Park mellett a Társadalomtudományi Park kialakítását, a felnőtt- és továbbképzési rendszerünk vertikális és horizontális fejlesztését, egy leendő Business School előkészítését, az oktatásminőség teljessé tételét. Ha ezeket meg tudjuk tenni, a leselkedő veszélyeket eséllyé formáltuk, s az egyetem nemcsak vonzó munkahely, hanem megbecsült, sikeres szakmai partner lesz.

Hogyan küzdenek majd meg azzal a problémával, hogy országszerte egyre kevesebb az érettségiző fiatal, és az egyetemi felvételi szabályain is szigorítottak? A vidéki egyetemeket különösen hátrányosan érintheti a hallgatói létszám csökkenése.

Horváth Zita: A 2014-ben kiadott felvételi kormányrendelet valóban szigorított, az egyetemre bejutás feltételéül szabta a középfokú nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi meglétét. Négy év felvételi anyagát elemezve jutottunk oda, hogy a kötelező nyelvvizsga-kritériumot kivettük a felvételi kormányrendeletből, de az emelt szintű érettségi továbbra is bent maradt, ami csökkentette az idei jelentkezési számot. Ha az emelt szintű érettségi mint kritérium továbbra is megmarad, a középiskolákkal kell szoros kapcsolatban együttműködve közös, emelt szintű érettségi felkészítőt tartanunk. A csökkenés oka azonban nemcsak a felvételi szigorításában, hanem a demográfiai okokban is keresendő. Szerencsés esetben a hallgatói létszám stagnálása, esetleg kis csökkenése prognosztizálható, amit ellensúlyozhat az, hogy a mai világban a boldoguláshoz biztosan nem lesz elegendő egy diploma. Tehát várjuk az új diplomaszerzésben érdekelt jelentkezőket, illetve komoly potenciált látok a felnőttképzésben is. Az egyetem azonban kutatóhely is egyben, presztízst és forrást jelentenek az egyetemen megvalósuló kutatások.

Piskóti István: Ez tény. Mégis optimista vagyok, mert ha sikerült az elképzelésem lényegét képező célt elérni, azaz a Miskolci Egyetemet úgynevezett negyedik generációs egyetemmé fejleszteni (4GE), akkor a képzéseink vonzereje is megnő, s néhány év múlva nemcsak a térségünk legjobb felkészültségű diákjai jó részét is itthon tudjuk tartani, de még inkább építhetünk a messzebbről, külföldről érkező hallgatókra is. A 4GE azt jelenti, hogy nemcsak felsőoktatási intézmény vagyunk (1GE), nemcsak kutatók vagyunk (2GE), mely tudás adott esetben „harmadik misszióként” hasznosul a gazdaságban-társadalomban (3GE), hanem a „4GE” a térsége társadalmi-gazdasági fejlődését proaktívan meghatározó, támogató-együttműködő szereplő, vele integráltan működik, a nemzetközi tudás gyakorlati közvetítője. Így az egyetem és régiója, városa kölcsönösen erősíti, fejleszti egymást. Ha a 4GE új teljesítményei megtérülnek, akkor az oktatási létszám „átmeneti” csökkenése nem roppantja meg az intézmény működését.

Mit tartanának meg a jelenlegi rektor szemléletéből, és min változtatnának?

Horváth Zita: Az elmúlt években az egyetem több területen kézzelfogható eredményeket ért el, túl vagyunk két intézmény­akkreditáción, több új szakkal bővült a képzési portfóliónk, illetve sikeres volt a pályázati időszak. Rektorrá választásom esetén minden értéket szeretnék megőrizni, külön kiemelném egyetemünk színes képzési palettáját, amit nem szűkíteni, hanem gazdagítani szeretnék. Ugyanakkor a modellváltás szemlélet- és léptékváltást feltételez, egyetemünknek meg kell újulnia annak érdekében, hogy a hazai felsőoktatás megkerülhetetlen szereplője legyen, az Északkelet-Magyarország régió tudásközpontja. Azonban amint azt a rektori pályázatomban is leírtam, egy rektor egyedül olyan, mint egy zenekar nélküli karmester, a legjobb zenészek között sincs összhang megfelelő karmester nélkül, de a karmester csak kiváló zenészekkel tud maradandót alkotni. Szeretném az egyetem hajóját az új szelekben úgy kormányozni, hogy az új kihívások ne sodorják el lakatlan szigetre, legyen mindig biztos kikötő, ahol partot ér. Ehhez a közös munkához hívom az egyetem közösségét. Hiszek abban, hogy az egyetem előtt szép jövő áll.

Piskóti István: Mindenképpen építek az egyetemen belüli együttműködési készségre, az érték- és érdekközösségek létrehozására és az intézmény külső megítélését, pozitív imázsát féltően őrző törekvéseire. A vezetői elképzeléseimben megfogalmazott fejlesztések, nemzetközileg is új, modellváltó megoldások, a tényleges fizikai és szakmai beruházások, programok a pozitív imázst, megítélést jól erősítik majd. Mindez ugyanakkor nemcsak lehetőségeket teremt, de jelentős munkabefektetést igényel minden egyetemi polgártól, oktatótól, kutatótól, munkatárstól és hallgatótól egyaránt. Ehhez a belső kooperációkészség, a jó teljesítményértékelő és motivációs rendszer, az anyagi és erkölcsi megbecsültség növelése egyaránt elengedhetetlen. Tapasztalataim szerint jó elképzelésekhez, programokhoz a kormányzat, a gazdasági-pénzügyi világ, a közvélemény támogatása (egy kis marketinggel megspékelve) észszerűen elérhető, megnyerhető. A modellváltás sikerének korlátai csak mi magunk lehetünk, a miskolci „egyetemiek”. Ha mindnyájunknak sikerül megtalálni a helyét, szerepét, akarjuk a változást, s teszünk bele még több személyes energiát, mert érdemes, akkor minden jó megtörténhet.

(A borítóképen: Horváth Zita és Piskóti István)

Kapcsolódó cikk:

Ki lesz az egyetem új rektora?