Aranyszarvas: a dicső múlttól kezdve a csúfos jelenig

Továbbra sem tudni, mi lesz az Aranyszarvas gyógyszertár sorsa, sőt még azt sem, pontosan hol van a több mit kétszáz éves, szétszerelt bútorzat. Ahogyan arról korábban beszámoltunk, az önkormányzat a Miniszterelnökség Örökségvédelmi Hatósági Főosztályával tárgyal az ügy folytatásáról, és megindította az eljárásokat a felelősségre vonás érdekében. A Bigatton Kft. szerint a helyhatóság jogrendi tévedésben van, a bútorok szétszerelésének költségeit pedig az önkormányzatra fogják terhelni.

A jövő tehát kérdéses, csak a múlt biztos, ezért most úgy döntöttünk, a rendelkezésre álló információk alapján összeállítunk egy kronológiát, melyben az Észak-Magyarország korabeli cikkei alapján felelevenítjük a 2001–2004 közötti időszakot is, amikor egyszer már majdnem vége lett a patikának. Öveket becsatolni, tartsanak velünk az időutazáson!

A legrégebbi

Az biztosnak látszik, hogy az Aranyszarvas gyógyszertár egyike a város legrégebbi patikájának. Nyitása az 1700-as évekre datálható, és az egri Trangus Illés doktor nevéhez fűződik. A jelképét, a kézzel faragott fadarabokból összeállított, természetes nagyságú aranyozott szarvast az egri kanonok ajándékozta a patikának a nyitáskor.

A gyógyszertár a kezdetekben a mai Kossuth utca 7. szám alatt működött, de néhány évtized múlva kiköltöztették a Széchenyi utcára. Előbb a 17. szám alatt, később a 8. szám alatt üzemelt, a mai helyére, az Erzsébet téri sarokházba 1897-ben költözött. Ekkor már Rácz Jenő volt a gyógyszerész, és az 1930-as évekig az ő családja kezében maradt a patika.

Komolyabb felújítása 1980-ban volt, erről már az Észak-Magyarország is beszámolt, ekkor teljesen felújították a műemlék bútorzatot, ami 1990-ben lett védett. Az 1996-os patikaprivatizáció után még öt éven át működött gondtalanul, majd megkezdődött a gyógyszertár első krízise.

Egyszer sikerült

Az Észak korabeli cikkeinek tanúbizonysága szerint a botrány 2001 novemberében robban ki. A vita abból alakult ki, hogy az Aranyszarvast akkor üzemeltető bt. egyik beltagja, Dröszler Béláné gyógyszerész vitába keveredett Bruno Bigattonnal, a kültaggal, az épület tulajdonosával. Ő azt kérte, hogy a patika és az épülettulajdonos közötti bérleti és társasági szerződés lejárta után egyedül üzemeltethesse a gyógyszertárat.

Lapunknak ezt azzal indokolta: a kizárólag profitérdekelt társ akadályozta a szakmai szempontok érvényesülését. Dröszlerné úgy döntött: ő lép ki a bt.-ből, s a tér átellenes sarkán, egy másik bt. keretében nyitja meg a gyógyszertárát. Ez később egyébként egészségtárrá alakult át, mivel bár az Országos Tisztifőorvosi Hivataltól elsőre megkapta engedélyét, azt később visszavonták.

A műemlék bútorzat megmentése érdekében akkoriban az is felmerült: a Vasgyárban patikamúzeumot létesítenek, és odaszállítják. Az ügyben – sokak mellett – Dobrossy István, a levéltár akkori igazgatója és Ráday Mihály városvédő is felemelte szavát.

Végül 2004 februárjában előbb a Bigatton cég nevében Balázs Bertalan cégvezető-igazgató felszólította az önkormányzatot, hogy szállítsák el a bútorokat, amely viszont tárgyalásokat kezdeményezett.

A városnak ajándékozták

A megszületett megállapodásról már Fedor Vilmos akkori alpolgármester tájékoztatta a sajtót. A fordulópontot ekkor az jelentette, hogy a megyei gyógyszerészkamara a városnak ajándékozta a patika bútorzatát, s olyan szakvélemény született, miszerint a patinás bútor nem mozdítható el a helyéről. Az Aranyszarvas végül hosszas előkészületek, felújítás után 2004. október közepén újranyitott.

Ezt követően egészen 2015-ig majdnem folyamatosan nyitva volt az Aranyszarvas (azért csak majdnem, mert 2012-ben egy rövid időre bezárt). A további néhány év korábbi cikkeinkből már jól ismerhető, de az írásunk alatti idővonalon most is elolvashatók a fontosabb dátumok.

Aranyszarvas-kronológia

Patika állapot

Ne kövezzenek meg, de az Aranyszarvas-féle végtelen történet új része közben – melyben a Bigatton Kft. tényleg kipakolta az Aranyszarvas műemlék bútorzatát, amire az önkormányzat iratbetekintés közben jött rá – többször is kitört belőlem a nevetés. Keserű nevetés volt ez, mert rendkívül dühítő, hogy a szemünk láttára válik semmivé a város múltjának egy újabb darabja, és a megmentéséért látszólag semmit nem tehetünk. Másrészt, a helyzet azért kicsit vicces: az Aranyszarvas folytatásos teleregénye ma már leginkább a The Benny Hill Show-ra emlékeztet.

De tényleg. Képzeljék csak el: elöl szaladnak az olaszok a patika címerállatával, utánuk meg lohol a polgármesteri hivatal apraja-nagyja, elöl a rendészekkel, akik gumibottal hadonásznak. A felvétel felgyorsítva, szól az ismert dallam, amíg a kompánia elszalad a távolba.

A város tulajdonában álló bútor közben – jó esetben – egy raktárban porosodik, miközben napról napra kevesebb az esélye, hogy még újra összerakják, arra lassan esély sincs, hogy ott, ahol korábban állt. Itt már nem szól a zene, új műsor kezdődött. Az „Unokáink sem fogják látni” című…