„A barátaimnak írtam a versenyműveket”

Wolf Péter szerzői estjével lepi meg a közönséget a Miskolci Szimfonikus Zenekar a zene világnapja alkalmából. A hangversenyt október 5-én a Miskolci Egyetemen rendezik. A zeneszerzővel beszélgettem.

Antal Mátyás, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, karmestere már tavaly is említette, hogy szeretné önt meghívni Miskolcra. Örül, hogy sikerült ez a terve?

Nem hiszem, hogy lenne olyan szerző, aki ne örülne egy ilyen meghívásnak. Antal Mátyást gyerekkorom óta ismerem, ugyanabba az iskolába jártunk egy-két év különbséggel, és sosem szakadtunk el egymástól annyira, hogy ne tudtuk volna, mi történik a másikkal. Vezényelte az egyik művemet a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és a Nemzeti Énekkarral a Művészetek Palotájában, és azt hiszem, talán akkor fogalmazódott meg benne, hogy szívesen dolgozna együtt velem. A miskolci koncert szerzői pályafutásomban kiemelkedő eseménynek számít, mert nemcsak a Miskolci Szimfonikus Zenekart „kapom meg” erre az estére, de fantasztikus szólistákat is, Balog József zongoraművészt és Baráti Kristóf hegedűművészt. Balog József a Zongoraversenyemet fogja játszani és részleteket egy zongorasorozatomból, a Wolf-temperiertes Klavierből. Mindkét művet neki, miatta írtam. Baráti Kristóf pedig a hegedűversenyemet adja elő, amit kimondottan az ő számára komponáltam.

A Hegedűverseny ősbemutató lesz. Miként született ez a mű?

Az előbb említett budapesti koncerten Baráti Kristóf az Utazás című hattételes hegedűversenyemet játszotta. A hat tétel hat különböző karaktert jelent. Akkor a hegedűművész annyira megfogott az előadásával, hogy mindenféle felkérés nélkül elhatároztam, írok neki egy hegedűversenyt, amit ő fog bemutatni. Erre a bemutatóra azonban elég sokat kellett várnom, persze ez egy elfoglalt, világszerte keresett művész esetében ez érthető és tolerálható. Óriási öröm számomra, hogy ezúttal mindkét, általam nagyra becsült művész fellép a szerzői estemen.

Úgy tudom, jó kapcsolata van a Miskolci Szimfonikus Zenekarral.

Igen, hogyne. Kovács László, a zenekar korábbi művészeti vezetője tisztelt meg azzal, hogy művet rendelt tőlem Balog József számára. Ez egy korábbi zongoraverseny volt. Kovács László nemcsak vezényelte, de maga is bemutatta a műveimet, hiszen volt, hogy a zongoraszólamot ő játszotta. Szervezett számomra szerzői estet is, igaz, nem Miskolcon, hanem a budapesti egyetemi társulatával. Kovács Lászlóhoz szoros baráti kapcsolat fűz. Visszatérve a miskolci szimfonikusokhoz, nagyon jó zenekarnak tartom. Az emberek hajlamosak egyfajta hierarchikus megkülönböztetésre, hogy pesti zenekar és vidéki zenekar. De ez méltatlan. A zenekarokat minőség szerint kellene rangsorolni. Azt gondolom, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekar igen-igen előkelő helyen áll.

Az eredeti tervek szerint a dalai is elhangzottak volna a szerzői est programjában, melyeket lánya, Wolf Kati adott volna elő. Miért változott a műsor?

Sajnos időpont-egyeztetési problémák léptek föl. Katának az x-faktoros szereplése óta megszaporodtak a koncertfelkérései. Bécsben kell énekelnie október 5-én. Próbáltuk valahogy megoldani, hogy a miskolci műsort ő kezdené vagy ő fejezné be, hogy a bécsi fellépés is beleférjen, de nem kivitelezhető sajnos.

Gyakran lépnek föl együtt?

Gyakran nem, de azért előfordul. A közös koncertjeinken Kata elénekel jó néhány olyan dalt, amit neki komponáltam, ezek jórészt popdalok, de elénekel olyat is, amit Miklósa Erikának vagy Sass Sylviának komponáltam. Utóbbiak a komolyzene és a könnyűzene határán mozognak; és persze elénekli azokat a régi slágereket is, amelyek a ’60-as évek óta talpon maradtak.

A szerzői esten elhangzik a Cine-fónia darabja is. Mit takar a cím?

Ennek a darabomnak az az alcíme, hogy Zene egy el nem készült filmhez. Háromtételes mű, aminek csak az első tétele készült el, és nyitányszerű. Ezért az egész koncert nyitányául szolgál majd. A zene világnapja alkalmából rendezik a szerzői estet.

Ön szerint miért nem lehet zene nélkül élni?

Azt mondják, hogy ahol a szavak véget érnek, ott kezdődik a zene. Magyarán, vannak olyan érzelmeink, amelyeket szavakkal lehet, hogy ki tudnánk fejezni, de csak nagyon nehezen, nyögve, dadogva, emiatt inkább dalra fakadunk. Egy hasonlat jutott az eszembe: az az ember, aki színvak, és csak fekete-fehérben látja a világot, ő lehet olyan helyzetben, mint aki zene nélkül próbál élni, az érzelmeinek hangot adni. A zenével gazdagabb és színesebb az életünk.