A népdalok szeretete élteti az idős közösséget

A helyi Napfelkelte Népdalkör koordinátora, Ártim Jánosné tizenhárom éve töretlen lelkesedéssel szervezi a jó énekhangú közösség életét és fellépéseit a Nyugdíjasklubok az Idősekért „Életet az éveknek” Országos Szövetsége védőszárnyai alatt.

– Az ötvenes évektől létezik énekkar Homrogdon, amelyet 1987-ig dr. Bubnó László esperes úr vezetett. Aztán megromló egészségi állapota miatt engem kért föl az irányítási feladatokra – osztotta meg Ártim Jánosné. – Talán azért esett rám a választása, mert imádok énekelni és közösségi életet élni. Már az énekkarban is szervező voltam és kántorkodtam az öreg templomban. 2017-ben a faluért végzett munkámért arany plakettet kaptam a polgármesteri hivataltól.

Nyitottak az új tagokra

A népzene iránti szeretetük a népdalok irányába vitte el az érdeklődésüket.

– 1992-ben alakultunk újjá népdalkörként közel negyven fővel. Az akkori polgármester, dr. Juhász Imre is megtisztelt minket kiváló hangjával. Azóta is velünk tart, sőt egyedül képviseli a férfi szólamot. A szakmai munkánkat Hornyákné Nagy Mónika tanárnő segíti. Mára sajnos mindössze kilencen maradtunk, de büszkék vagyunk rá, hogy a nyugdíjas alapító tagjaink mellett dolgozók is csatlakoztak hozzánk, és máig várjuk a további utánpótlást. 1998-ban beléptünk az Életet az éveknek szövetségbe, amely kedvezményes üdülési lehetőségeket biztosít számunkra, viszont a fenntartónk a helyi önkormányzat – mutatta be a vezető.

Széles körű kapcsolati hálóra tettek szert a környező települések népdalkörei által.

– Hétfői napon este héttől fél kilencig szoktunk próbálni a közösségi házban, de fellépéseink előtt gyakrabban találkozunk. Engi István könyvéből merítünk leg­gyakrabban a repertoárunkhoz, főként környékbeli és felvidéki népdalokat. Most éppen egy mezőkövesdi dalcsokrot gyakorolunk. Mivel kevesen vagyunk, ritkán vállalkozunk rá, hogy több szólamban énekeljünk. A minősítési rendszerben színes értékelést kaptunk. Többszörös arany, ezüst, bronz elismerésben részesültünk, és számos különdíjjal és nívódíjjal is rendelkezünk. A következő fellépésünk június 13-án Alsóvadászon, az ottani népdalkör-találkozón lesz. Emellett rendszeresen látogatjuk a környező településeket. Gyakran megfordulunk Alberttelepen, Alsózsolcán, Berentén, Borsodszirákon, Selyeben és mindig visszahívjuk azokat, akik vendégül látnak minket. Újabban a bükkösi népdalkörrel barátkozunk. Szeptemberben pedig Felsőzsolcára és Szendrőbe várnak minket. Ez utóbbi városkában 18–20 fellépő csoport között szerepelünk majd – sorolta beszélgetőtársunk.

Az egységet képviselik

A közös éneklés és a valahová tartozás élménye sokat jelent a tagoknak.

– A csoport legfontosabb feladata a népdalkincs, néphagyomány továbbéltetése, megőrzése és színpadra vitele. Dalkörünk létét az éneklés szeretetén kívül a kitartásnak, a küzdeni tudásnak köszönheti. A népdalok lelket megérintő mélysége olyan egységet alkot a tagokban, hogy ezzel az elmúlt idők komoly nehézségeit is képes volt a csoport átvészelni, és most elmondhatjuk, hogy bár megfogyatkozva, karvezető nélkül, de mégis teljes örömmel énekelünk – zárta Ártim Jánosné.