„Verseket írni nem ciki”

Szikszó - Irodalomkedvelő fiatalok alapítottak klubot a hónap elején Versmoly Klub néven.

– Szikszón dolgoztam diákmunkában a könyvtárban, és Füzesséri József polgármester úr összehívott bennünket (azokat, akik ebben a programban dolgoztak) júliusban egy beszélgetésre, és természetesen szóba került az irodalom – mondta érdeklődésünkre Kovács Dorottya, aki Miskolcon tanul, ám Szikszón él. – Polgármester úr tudta, hogy írok verseket, érdeklődöm az irodalom világa iránt.

Kiderült: a városvezető lehetőséget adna Dorottyának arra, hogy létrehozzon egy klubot fiataloknak.

Az élete része lett

– A célom az a klubbal, hogy megmutassam a fiataloknak, verseket írni és olvasni nem ciki – jelentette ki a „versmoly”. – Az első találkozó meg is volt, augusztus 8-án megalakult a szikszói Versmoly Klub a helyi könyvtárban.

Közel 30-an vettek részt a rendezvényen, ám a 17 éves Kovács Dorottya bízik benne, hogy legközelebb többen is lesznek, és marad a lelkesedés.

– A klubalapítón elmeséltem, hogy én miként kötődöm az irodalomhoz, felolvastam az első versemet is, amit még kisiskolás koromban írtam – derült ki. – Sokan mondták nekem, hogy ne foglalkozzak ezzel, mert nincs hozzá tehetségem, ám néhány éve ismét elkezdtem verseket írni. Ennek kapcsán az interneten találtam rá a Gyermekvilág pályázatra. Beküldtem pár versemet az esélytelenek nyugalmával, aztán amikor már-már meg is feledkeztem minderről, jött egy értesítés, hogy várnak Budapestre eredményhirdetésre. Második lettem a Hasonlatok című versemmel. Az irodalom az életem része lett, örülök, hogy így alakult.

- ÉM-JLI -

Versrészlet

Kovács Dorottya: Hasonlatok (részlet)

Mint egy több százszor tárcsázott előfizető nélküli telefonhívás,

Mint az a bizonyos nem akart váratlan találkozás,

(...)

Mint a randi előtt kitört tűsarok,

Mint a jegygyűrű, amit a párod elhagyott.

Ilyen vagy te nekem.

Csupa „pozitív” dolog.

De ezek az élet velejárói,

amik nélkül valójában nem lehet élni.

Ahogy én sem tudok nélküled.