Bartók Plusz Operafesztivál - „Kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni”

Miskolc - A színpadon a kórus és száz gramofon. Egy igazán meghökkentő előadás az operafesztiválon.

„A karmester bejön jobbról, és az első ütemben köszönti az első sor énekeseit, akik gramofonkezelők is egyben. A második ütemben feláll a második sor és bevonul a színpadra.”

Ilyen instrukció is találhatók Girolamo Deraco: Phone’ – Szimfonikus installáció kórusra és 100 gramofonra című művének partitúrájában. A nem mindennapi darabot, vagy inkább performanszot június 23-án láthatjuk a Kamaraszínházban a Bartók Plusz Operafesztivál egyik legmeghökkentőbb előadásaként.

Az olasz ábécé

A karmester Cser Ádám lesz, aki maga is kíváncsian várta a zenei kísérlet végeredményét, hiszen még a próba előtt beszélgettünk vele.

Elsőként azt magyarázta el, hogyan is kell technikailag elképzelni az előadást.

– A kórus sorokban áll föl, ez nem szokatlan, de az énekesek előtt, tehát a sorok között gramofonok helyezkednek el a színpadon, összesen 100 darab. A gramofonok a karmester intésére szólalnak majd meg egymás után, aztán az énekesek is énekelni kezdenek különböző időpontokban. Szövege nincs a műnek, az olasz ábécé magánhangzóit használta fel a szerző. Ez a kísérlet még soha, sehol nem szólalt meg. Direkt, erre az alkalomra gyártottak le 100 különböző bakelitlemezt, amelyek gyakorlatilag elektronikus hangokat tartalmaznak, és ezek az elektronikus hangok fokozatosan alakulnak át analóg hangzássá – ad bepillantást a műbe Cser Ádám.

Hozzáfűzi: napjainkban szinte mindent digitalizálunk: fényképet, pénzt, zenét. Deraco művében azonban mindez fordítva történik, a digitalizálásból lesz össz­hangzás. Az összhangzás pedig úgy születik, hogy különböző számítógépek által felbontott hertzszámok szólalnak meg a lemezeken különbözőképpen, és ezeknek a komponense adja a megszólaló hangképet.

– Nagyon érdekes és nagyon ritka kísérlet lesz ez! – tette hozzá lelkesen a karmester.

Inkább hangszínek

Dallamot vagy harmóniát azonban ne keressünk a műben, esetleg elvétve a kórus­szólamokban, jelezte. Sokkal inkább hangszíneket fogunk hallani, melyek által izgalmas hangterek jönnek létre.

– Kicsit hangverseny, kicsit színház, a partitúra is erre utal. Ebben a szerző lejegyezte az előadás ceremóniáját is. Megadott egy tempót. Elindul szépen az első gramofon, utána sorban a többi is belép. És ahogy állnak a gramofonok mellett az énekesek, mindenki bekapcsolja a saját szerkezetét. Technikailag sem egyszerű, a hangzás pedig meglepetés lesz. A zeneszerző és a tervező is azt írta, egyelőre ők sem tudják pontosan, hogyan szól majd a végeredmény. „Lesz persze egy próba, csakhogy tudjuk, mire számítsunk, és eljön a szerző is, aki segít értelmezni és összerakni a darabot.”

Cser Ádám szerint a zeneszerző nem csupán technikai kísérletnek szánta művét, hanem filozófiai értelmet is adott neki, amennyiben úgy tekintünk visszafelé, hogy felhasználjuk a modern technika által nyújtott lehetőségeket.

– Nyúljunk vissza a gyökerekhez, a tradíciókhoz, nézzük meg, hogy a számítógép hogyan képes az embert visszafordítani, és az elektronikus hangokból analóg hangképet alkotni – fogalmazott Cser Ádám.

Elárulta, nagyon kíváncsian várja, mi fog ebből kisülni. Szereti az ilyen izgalmas és érdekes feladatokat. Ugyan még rá kell jönnie, hogyan tudja majd irányítani az énekeseket, de mindenképpen várakozással tekint a feladat elé.

- Hegyi Erika -

Az előadás

Girolamo Deraco: Phone’

Szimfonikus installáció kórusra és 100 gramofonra – Hommage á Kodály Zoltán

Kísérletező kedvű szerző

A karmester megjegyezte: Deraco kísérletező kedvű zeneszerző. Néhány éve ő írta az operafesztivál operaíró versenyére a 8 másodperces, poénnak számító operát, ami Guinness-rekord is lett. Cser Ádám szerint helyük van a tradicionális előadások mellett a rendhagyó műveknek is, hiszen ahogy változik a környezetünk, benne az emberek, ugyanúgy változik a művészet és a művek is. A közönséget pedig nyitottságra és befogadóvá nevelik ezek a kísérletek.