„Szamarasfalván” öt csacsi kocog

Zemplénagárd - A vizesekkel együtt érkezünk. Most értek el Zemplénagárdra. Vízórát kell cserélni néhány közkútban, vagy ahogy a helyiek mondják, pumpakútban. A nagy hideg az óra centi vastag üvegét szétroppantotta. Vízveszteség nem volt, a húsz agárdi pumpakútból alig néhányat használnak. A házakban ott van a víz, meg egy kicsit a kilátástalanság is.

Tulajdonképpen az önkormányzat az egyetlen foglalkoztató.

Ha tehetjük, egész évben üzemeltetjük a kompot.” Kiss Attila

Elmennek a fiatalok

– Hetven embert foglalkoztatunk a közmunkaprogramokban – mondja a település polgármestere, Kiss Attila. A polgármester korábban közösségi szervezőként dolgozott, majd úgy gondolta, megpróbálkozik a közigazgatással. A helyiek bizalmat szavaztak neki. Harmadik éve csinálja, úgy érzi, sok még a tanulnivaló.

– Nagy mozgásterünk nincs, innen tulajdonképpen minden messze van – mondja Kiss Attila. – Van néhány mezőgazdasági vállalkozó, de ők maguknak csinálják meg a munkát, nem tudnak másokat foglalkoztatni. A fiatalok közül, aki csak teheti, elmegy a faluból. Nincsenek szakmunkásaink. Mivel tartsam itt őket? Annál a bérnél, amit mi tudunk felajánlani, máshol sokkal többet keresnek.

Együtt megyünk végig a falun. A közfoglalkoztatottak legtöbbje az utcán van, a kerítést tisztítják le erős sörtéjű kefével festés előtt. Sok köztük a nő.

– Nem sok, a legtöbb az – mondja a polgármester. A hetven közfoglalkoztatottból közel ötven a nő. A férfiak a mezőgazdasági programban dolgoznak. Van negyvennégy sertésünk, libákkal is foglalkozunk. Üvegházunk is van, az egyiknek a tetejét nemrég nyomta be a hó. Sok mindent megtermelünk, az állatok takarmányát is és a konyhára is.

Csacsifogat

Az utóbbira kell is. Van még alsó tagozat Zemplénagárdon, a felsősöket Cigándra viszik, és az óvoda is üzemel.

– Stabilan 22–25 gyerek van az óvodában, de ha ők is felnőnek és nem változik a helyzetünk, akkor ők is elmennek majd. Valamikor közel kétezer lakója volt Zemplénagárdnak. Most hétszáz körül vagyunk – mondja Kiss Attila, majd mosolyogva mutat egy vidáman kocogó csacsifogatra. – Miattuk hívnak minket Szamarasfalvának, mert vettünk a közmunkaprogram keretében öt szamarat. Azt mondták, inkább traktort vettünk volna. Van két traktorunk is, de betakarítás idején az kevés. A szamarak „üzemanyaga” jóval olcsóbb, könnyebben mozdíthatók, igénytelenebbek is, meg szerintem egy kicsit vidámítanak a falu összképén. Ráérősen baktatnak, de nekünk nincs hová sietnünk. Magunknak dolgozunk, nem hajt minket senki.

A komp haszna

A falu legnagyobb bevételi forrása a komp. Közel a Tisza, a túloldalon már egy másik megye, sokan inkább a falu határában kanyarognak kicsit az úton, minthogy a Cigánd utáni hídhoz kerüljenek egy nagyot.

– Ha tehetjük, akkor egész évben üzemeltetjük – mondja a zemplénagárdi polgármester. – Nagytárkányból nagy a rajtunk keresztül vezető átmenő forgalom. Sokan járnak Kisvárdára a fürdőbe, vagy Nyíregyházára. A komp másik oldalán már a szabolcsi Tuzsér van, onnan közel Ukrajna. Tavaly télen a nagy hideg miatt november végén le kellett állítani a kompot. Idén március elején indítottuk újra. Nagy a forgalma, ritkán áll üresen. Mi vagyunk az üzemeltetői, így nekünk is van költségünk vele, de ezeket leszámítva szép bevételt termel. Pontos számot nem tudok mondani, de milliós nagyságrendű a kompból származó tiszta bevételünk, a költségvetési hiányokat be tudjuk vele foltozgatni. Nagy terveink nincsenek, még a kisebb pályázataink sem nagyon nyernek. Ha már működni tudunk, annak is örülünk. A határátkelő megnyitásával is úgy jártunk, hogy Nagytárkánytól Zemplénagárdig gyönyörűen megcsinálták azt a közel két kilométeres utat, csak közben az építkezéshez anyagokat szállító nagy teherautók mindkét irányban tönkretettek vagy huszonöt kilométer utat.

Jeleztük, akik erre járnak, zömmel ezt használják, jó lenne ezt is rendbe tenni. Azt felelték, tudnak a problémánkról, de egyelőre erre nincs forrás. Szeretnénk egy jó játszóteret is a gyerekeknek. Hátha egyszer az is sikerül majd.

ÉM-BG