Egy lovastanyán nincsenek ünnepnapok, nincs karácsony sem

Aszaló - A pici gyerekek félnek az állatoktól, legyen az kutya, macska, bármi. Ez leginkább a városi gyerekekre igaz.

Ignácz Andrea vár minket. Elérhetősége egy szikszói baráttól van meg, aki nagyon szépeket mesélt arról, hogy az unokája Aszalóra jár lovagolni és milyen jól érzi magát ott a kislány. Mi is megláttuk a 3-as számú főút mellett, Aszaló határában elterülő lovastanyát.

A nyári szünetben is folyamatosan jöttek a gyerekek lovagolni." Ignácz Andrea

– Itt „minden” megtalálható: a kisállatok és a lovak mellett marhák, bárányok, kecskék és kisállat-simogatónk van – mutat körbe Ignácz Andrea, aki elsősorban lovasoktatással foglalkozik a telepen. – Van itt bőven minden, ezért gyerekek járnak ide rendszeresen, de csoportjaink, iskolásaink is vannak szerencsére. A nyári szünetben is folyamatosan jöttek a gyerekek lovagolni. Évek óta működünk, de mivel a terepviszonyok és az időjárás úgy engedi, inkább nyáron van lovagoltatás.

Jó, hogy ismerkednek

Kutyák, macskák telepednek körénk, miközben Andrea azt még hozzáteszi, hogy természetesen téli időben is lehet menni terepre, csak ha csúszós a talaj, akkor van egy kis szünet, de mondhatni egész évben lehet lovagolni.

– Négy éve ismerkedtem meg és barátkoztam meg igazán a lovakkal – mondja Andrea. – Nálam a folyamatos lovagoltatás ez évtől zajlik. Előttem is voltak lovasoktatók, de én ettől az esztendőtől vagyok.

A lovasoktató elmondja azt is, hogy a gyerekek nagyon nyitottak, nagyon érdekli őket minden. Nemcsak a ló és a lovaglás, hanem mindenfajta állat. Ez szerinte jó, mert a gyerekek megismerkednek a tyúkoktól kezdve a bárányokon át mindennel.

– Amikor egy gyerkőc hozzászokik az állatokhoz, az jó. Megváltoztatja az embert, kialakul egyfajta bizalom az állatokkal – fogalmaz. – Úgy vettem észre, hogy a pici gyerekek félnek az állatoktól, legyen az kutya, macska, bármi. Ez leginkább a városi gyerekekre igaz. Akik idejárnak, érzésem szerint, nyitottabbak és egyre bátrabbak lesznek, és nem érdekli őket, hogy koszos és sáros lesz a ruhájuk vagy a kezük. Ez szerintem jó.

Közel 30 ló van a tanyán, csikók, kancák, vegyesen. Eladásra is vannak verseny- és hátas lovak egyaránt. Az állatok ellátásában három ember segít folyamatosan.

– Itt nincsenek ünnepnapok, nincs karácsony. Itt jönni kell, az állatokat meg kell etetni, el kell látni! – jelenti ki. – Ez 24 órás szolgálat, főleg ha kiscsikók születnek. Akkor szinte itt kell aludni a lovak mellett. És ugye itt vannak a bikák, a tehenek, őket is el kell látni.

„Nehéz erre válaszolni” – feleli Andrea arra a kérdésünkre, hogy az elmúlt évek és a lovak mit adtak neki.

– Egy komoly bizalom alakult ki az állatokkal való kapcsolatomban – mondja határozottan. – Bátrabb vagyok én is. Az van bennem, hogy védeni kell az állatokat, vigyázni kell rájuk. Bevallom: korábban nem gondoltam abba bele, hogy milyen problémái lehetnek az állatoknak, ám most már az állatvédelem is előtérbe került az életembe. Érzékenyebb lettem.

Gyerekkori szerelem

Gömöri Tamás mint a hely vezetője, tulajdonosa állt rendelkezésünkre.

– Gyerekkori szerelem ez: nagyapámnak voltak lovai, és tőle van a lószeretet – avatott be Tamás. – A fogathajtást egyelőre amatőr szinten űzöm, területi versenyeken indulok. Úgy mondanám, hogy ahogy az időnk és a lovak is engedünk, úgy tudunk hódolni ennek a szenvedélynek. Igyekszünk majd szépen lassan araszolgatni felfelé.

Szerinte itt a legnagyobb feladat a sok-sok állatra való odafigyelés. Mindezek mellett nagy a föld, az állatok takarmányának a megtermelése is nagy feladat.

– Egyelőre a lovak még csak a pénzt viszik, de reméljük, hogy valamikor ez át fog úgymond fordulni. Szóval a mindennapos munka a legnagyobb feladat – vallja.

A kapuból visszanézünk: Andrea egy kislányt lovagoltat, Tamás lovakat vezet egy fogat elé. Hiába na, a ló 24 órás szolgálat és szenvedély.

Juhász-Léhi István

Pónit is lehet simogatni

Az aszalói lovastanyára a legegyszerűbb úgy kijutni, hogy előtte telefonálunk a „tulajoknak”, mert előfordulhat, hogy nincs olyan, aki végigvezetné a vendéget, vagy éppen lovagoltatna. Ha Andreáék kint vannak, akkor érdemes kimenni, aztán kezdődhet a nézelődés, a séta, a simogatás. Sőt! Nem csak a lovaglás miatt érdemes felkeresni őket, hiszen például az istállóban a kis pónikat is meg lehet nézni. Kisgyermekkortól várnak mindenkit, de azért hangsúlyozzák, hogy ez nem profi lovarda. Amatőr szinten lehet lovagolni, annyira, „amit egy falu meg tud adni”. Ami biztos: ezen a helyen meg lehet szeretni az állatokat.