2016.06.04. 16:48

A kondigépekért is rugdosták a gólokat Vámosújfaluban

Vámosújfalu - Focigálát rendeztek a Búzavirág Alapítvány kondigépeiért.

„Zsolti! Horváth Zsolti, gyere már!” Zsolti pedig szalad, kezdődik a meccs. Erre a tornára készülnek, mióta vége van a télnek. Már alig várták, hogy mehessenek a szabadba edzeni. A búzavirágosok között igazi kemény mag a focicsapat, a pályán csak a győzelem érdekli őket. Horváth Zsolti meg is hálálja a bizalmat, öt perce van a pályán és egy hatalmas gólt ragaszt a kapu közepébe.

Ellenünk mindenki mindig nagyon kedvesen játszik." Németh Márta

Gólörömök

Közben az oldalvonal mellett a nem sokkal korábban lecserélt Tapolcsányi Zsolt magyaráz, miért hagyta ki a helyzetét:

– Abból a lehetetlen szögből nagyon nehéz volt, a kapufát így is sikerült eltalálni!

Igaza van, talán ha egy kicsit beljebb tudja fordítani a lábfejét, akkor az ő lövése is gól, de ilyenkor nagyon gyorsan kell reagálni, az évek alatt beidegződött ösztönök működtetik az izmokat. Később Topolcsányi Zsolt nagy pillanata is eljön, estében megereszt egy kapáslövést a félpályáról és a lasztit mintha zsinóron húznák a bal alsóba. Öröme leírhatatlan, két kört is szalad.

A búzavirágos gólörömök változatosak, Bognár Betti – akit később a legjobb mezőnyjátékosnak választanak – a fejkendőjét kapja le és lobogtatja, Lakatos Csaba pedig a mezét veszi le és azzal köröz. Utóbbinál egy szakértői hang a pálya részéről megszólal a játékvezetőt célozva: „Spori! Mezlevételért villanjon már a sárga!” A sípmester érti a tréfát, visszamosolyog.

Az ellenfél végül nyer, de csak egy góllal. A tiszaszigeti játékosokon érződik, nem ma kezdték a barátkozást a labdával, de a Búzavirág és a Mezőberény ellen nem adnak bele apait-anyait (mindkét csapatban látás- és értelmi sérültek játszanak), ráér az majd a többi meccsen, miközben a kisvárdaiaktól az oldalvonal mellett végig zúg a „Soha ne add fel!”

A vámosújfalui Búzavirág Alapítvány által szervezett focigálán vagyunk a vámosújfalui füves kispályán – a háttérben az egykori nagypályán már térdig ér a fű, valaha volt itt felnőtt csapat is.

Az egyik gép megvan

– Ismét megszerveztük a jótékonysági gálát – mondja Németh Márta, a Búzavirág Alapítvány vezetője. – Idén egy új résztvevőt is köszönthettünk, a tiszaszigeti Páduai Szent Antal Plébánia csapatát. Valamennyien nagyon rendesen játszottak velünk, megadták a sikerélményt a játékosainknak. A gálához kapcsolódóan gyűjtést szerveztünk olyan rehabilitációs sporteszközök vásárlására, amik a súlyos sérültek számára is biztosítják a mozgás lehetőségét és örömét. Egy eszköz ára telepítéssel együtt 200 ezer forint, ehhez kerestünk támogatókat a gála szervezésével. 180 ezer forint már összejött, ebből a vámosújfalui önkormányzat 50 ezer forintot adott és Jadlóczki Lajos polgármester úr még további 20 ezer forintot adott nekünk, így az egyik kondigép lényegében már meg is van.

Barátkozás Marcipánnal

A meccsek szünetében az oldalvonal mellett Marcipán kutyával barátkozom, aki egy valódi labrador, egy negyvenkilós játékgombóc. Könyékig bekapja a karomat, miközben végig érezhető, ahogy az állkapcsát mozgató izmok finoman megremegnek, amikor megérzi a szorítást, működésbe lép a harapásgátlás. Bábel László, a kutya gazdája engedi a játékot, Marcipán most nincs szolgálatban. Amikor azonban dolgozik, nincs helye a viháncolásnak, marcipán kiképzett vakvezető kutya, ráadásul a baráthegyiektől került Vámosújfaluba, így biztos, hogy teljes mértékben alkalmas munkakutyának.

– Marcipán a negyedik kutyám – mondja Bábel László, aki ugyan nem látóként nézi a meccseket, de végig követi az eseményeket, mindig tudja, mikor mennyi az eredmény.

A tornát végül a tiszaszigetiek nyerik, de ennek van a legkisebb jelentősége, ismét bebizonyosodott, ha szükség van az összefogásra, mindig akadnak arra fogékonyak.

Bánhegyi Gábor