2016.01.31. 13:55
Ne maradjon üresen! A diósgyőri és a csanyiki ingatlannal is volnának tervei
Miskolc - „Sok intézmény van Magyarországon, amely boldog volna, ha ilyen gazdálkodási eredménye lenne.”
Miskolc - „Sok intézmény van Magyarországon, amely boldog volna, ha ilyen gazdálkodási eredménye lenne.”
Túljutván a két miskolci kórház szakmai harmonizációján, számos beruházáson, milyen terveket forgat a fejében a MISEK, azaz a Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója, dr. Tiba Sándor?
Aligha tévedek: nem áll meg itt a fejlődés a Miskolci Semmelweis Kórházban. Amiről már hallomást szereztem: a kereteit kinőtt hospice osztálynak is új helyet szemelt ki.
Dr. Tiba Sándor: A hospice fontos része a kórházunknak, nagyon speciális, rendkívüli értékeket képviselő osztály. Jelenleg huszonöt ágyon folyik az ellátás. Szeretnénk az ottani munkához igazán méltó körülményeket biztosítani a közeljövőben. Ehhez a pszichiátriai rehabilitációs osztály mostanra megürült lapos épületét találtuk alkalmasnak. Ez eredetileg egy negyvenágyas hely, de csak harminc ággyal működne, hogy legyen benne társalgó, s minden, ami kell, a szakmai igények szerint.
Mi a feltétele?
Dr. Tiba Sándor: Tizenhat-tizennyolc millió forint. Jelenleg a pénz összegereblyézésénél tartunk, saját forrásból. A Hospice Alapítvány egymillió forinttal tud pillanatnyilag hozzájárulni, de van egy tervem. Elég jó a kapcsolatom a Művészetek Házával, a kereskedelmi és iparkamarával és sok más intézménnyel. Szeretnék egy olyan jótékonysági színházi előadást kérni tőlük, amelynek a bevételét erre fordíthatnánk. Kiszorítjuk valahogy a saját költségvetésünkből is, de jó volna, ha legalább egy része visszajönne.
Hát igen, volna helye a pénznek. Emlékszem, az energiatakarékossági projekt zárórendezvényén is megemlítette: szeretné, ha a megspórolt forintokból jutna a dolgozók premizálására is.
Dr. Tiba Sándor: A dolgozók fizetése nagyon nem olyan, mint amilyennek én szeretném. Ám egyéb juttatás adására a kollektív szerződés egy évben kétszer nyújt lehetőséget. Tavaly erre egyszer nyílt lehetőség, karácsony előtt ötezer forint értékű Erzsébet-utalványt kapott mindenki. Ez az egyszeri juttatás is összességében, a járulékokkal együtt, tizenegy és fél millió forintot tett ki. Ezért van jelentősége minden takarékossági intézkedésnek, hogy a premizálás minél inkább megvalósítható legyen.
Ennek az egyszeri juttatásnak az összege nagyságrendileg megegyezik azzal, amekkora összeget említett, hogy megspórolhatnak a tavaly elkészült energiatakarékossági beruházás révén egy év alatt.
Dr. Tiba Sándor: Valóban úgy számoltunk, hogy a MIHŐ-vel közös pályázatunk nyomán megvalósult, háromszáznegyven millió forintos beruházás (amelynek lényege, hogy a Semmelweis és a Szent Ferenc Kórházrész is rákapcsolódott a MIHŐ geotermikus távfűtési rendszerére), éves szinten tizenkét-tizenöt millió forint megtakarítást hozhat. Itt említem meg: emellett százötven milliós pályázatnak köszönhetően van már nekünk 840 napkollektorunk is, amelyek a saját (4,4 gigawatt) villamosenergia-igényünk nyolc-tíz százalékát biztosítja.
Jól gondolom, hogy a jövőbeni tervek egy része a jobb gazdálkodást célozza?
Dr. Tiba Sándor: Az intézményünk éves költségvetése tizenhárommilliárd forint volt az utóbbi esztendőkben. A tavalyelőtti esztendőt gyakorlatilag nullszaldóval zártuk. Volt ugyan adósságunk, de az mind úgymond örökölt, az előző évről áthozott adósságállomány volt. A január végi egyenleget tekintve, előreláthatólag lesz százharmincnégy millió forint lejárt és nem lejárt adósságunk, s érkezik a számlánkra addig negyvenhárom millió forint. Summa summarum: kilencvenegy millió hiányunk lesz, ami egy ekkora intézménynél annyi, mintha nem is volna. Sok intézmény van Magyarországon, amely boldog volna, ha ilyen gazdálkodási eredménye lenne. Ráadásul úgy, hogy az elmúlt évben nyolc osztályunk költözött kétszer is, és nyilvánvalóan az ideiglenes helyen nem tudtak optimálisan működni. Most már mindenki a végleges helyén van, az első negyedév végére beáll minden, szépen fog futni minden tevékenység, így a teljesítményben is javulás várható.
Ráadásul tisztult a profil, s általában véve, úgy gondolom, a krónikus és rehabilitációs ellátás könnyebben tervezhető, mint az aktív?
Dr. Tiba Sándor: Igen. Az ilyen osztályokon, ahol napi finanszírozás van, az orvosok jobban tudják úgy irányítani a betegelvételt, hogy mindig megfelelő ágykihasználással dolgozzanak.
Mivel lehet tovább faragni a költségekből?
Dr. Tiba Sándor: Tervezzük például, hogy mind a huszonkét autónkat elektromosra váltanánk. Minthogy saját villamos energiát is termelünk, ha erre tankolókutakat tudnánk telepíteni, az jelentős megtakarítást eredményezne, azon túlmenően, hogy környezetkímélő megoldás is egyben. Ehhez persze pénzre volna szükség, de ez akár mintaprojekt is lehetne!
Az átszervezések révén üresedtek meg épületeik. Ezekkel vannak-e tervei?
Dr. Tiba Sándor: Az új egészségügyi államtitkárság egyik jövőbeni terve az egészségügyi és szociális ellátás szétválasztása. Mi is tapasztaljuk a problémát, a krónikus, az ápolási, de aktív osztályainkon is, hogy bár az állapotuk nem indokolná, nem tudjuk hazabocsátani a betegeinket, nem viszik őket haza. Ugyanakkor Diósgyőrben megüresedett egy háromszázötven ágynyi épület. Arra gondoltam, jó volna ott létrehozni, mintaképp, egy olyan se nem egészségügyi, se nem szociális otthont. Egy jól körbekerített kórházról van szó, jó helyen, ahol lehetne akár külön konyhát is csinálni. Még ha ott maradna az ápolási osztály, az új intézmény létrehozásával akkor is ezerötszáz-kétezer új munkahely teremtődne. Azért fogalmaztam úgy, hogy ha ott maradna az ápolási, mert innen, a Semmelweisből kiköltözött a Vérellátó – a műtétes osztályok után – a megyei kórházba, s így itt maradt az üres épület. Ebbe szeretném Diósgyőrből behozni az ápolási osztályt. Az ott fekvők voltaképp nem betegek, „csak” ápolni kell őket, de időnként megbetegednek és konzíliumokra szorulnak. Ha átköltöztetnénk az osztályt, nem kellene állandóan az orvosokat „kihurcolni” Diósgyőrbe.
Logikusan hangzik. Mi kell a megvalósításhoz?
Dr. Tiba Sándor: Már az építészeti tervek is készen vannak, a százhuszonöt ágyas ápolási osztály kialakítása (a jelenlegi ápolási százhét ágyas) egymilliárd kétszázezer forintot igényelne…
Na, és a Diósgyőrbe megálmodotthoz mennyi pénz kellene? Vagy korai ilyet kérdezni?
Dr. Tiba Sándor: Természetesen azt is kiszámoltuk, körülbelül ötmilliárd négyszáz millió forint. Ám akkor abban már minden benne van, tizenhét ezer négyzetméteren, még a demens betegek ellátásához szükséges speciális, rögzített bútorok is. Hogy forrás honnan lesz hozzá, azt viszont én sem tudom.
Képesek volnának működtetni?
Dr. Tiba Sándor: Képesek lennénk, csak külön büdzséből. A fejemben lévő tervek szerint lehetnének lakrészek, azok fizetősek volnának. Kialakíthatnánk egy külön egységet zavart, idős betegeknek. Nagy, sokszor megoldhatatlan gondot jelentenek a családjaiknak, hiszen ők akár önmagukra és a környezetükre is veszélyesek. Nem sok van a fogadásukra kész intézményből, nagy a várakozási idő… Aztán ahogy az ember öregszik, a szülei is vele öregednek. Márpedig olykor jó volna pár hétre elmenni nyaralni vagy síelni, s a szülők, akármennyire is ellátják magukat, nem lehet őket magukra hagyni. Ezt megoldandó biztosítani lehetne az ő elhelyezésüket is két-három hétre… És sorolhatnám a sokféle kihasználási lehetőséget.
Ha már álmodunk: a csanyiki, volt kórházi ingatlan fölött nincs rendelkezési joga?
Dr. Tiba Sándor: Nincs. Jelenleg ugyanúgy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ a tulajdonosa, mint a kórházaknak. Viszont mivel valamikor a Szent Ferenc kórházhoz tartozott, annak kapcsán, ahogy a diósgyőrit se adjuk át üresen a pusztulásnak, teljesen a saját fejemből pattant ki egy ötlet. Elmegyek a megyei dandártábornokhoz, dr. Vereckei Csabához, s fölvetem: mi lenne, ha rekreációs központot csinálnának belőle?! Megtettem. Ő továbbította a fölvetést az Országos Rendőr Főkapitányságnak. El is jött egy hatfős „delegáció”, elkísérte őket az a kollégám, aki jól ismeri a helyszínt, mert már akkor itt dolgozott, amikor a csanyiki szanatórium még működött. Fejleményekről azóta nincs hírem, de azt tudom, hogy az elképzelthez hasonló rekreációs központ csak Budapesten és a Dunántúlon létezik. A hat és fél hektáros terület számtalan lehetőséget kínál. Ezzel szemben több mint nyolc éve üresen áll, s pusztul.
[/caption]
Abban nem gondolkodott, hogy a város is hasznosíthatná?
Dr. Tiba Sándor: Voltam a polgármester úrnál is, de ő inkább sportközpontot képzelne oda. Én nem vagyok biztos abban, hogy a városi egyesületek tagjai miskolci edzőtáborba kívánkoznának, a fővárosiak meg azért nem, mert nekik ott van Tata vagy külföld… Amiben én gondolkodom: a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a honvédség, a katasztrófavédelem – sok ember együtt, esetleg könnyebben megszerezhető banki háttérrel. Mindenkinek jó lenne. Beszéltem a helyettes államtitkár úrral, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ igazgatója is tud róla… Meglátjuk, hátha történik valami!
Ezt írtuk a volt csanyiki szanatóriumról 2008-ban:
Miskolc – Korábban KISZ-iskola, majd szanatórium állott ott. Most őr áll ott. Ki tudja, mennyiért, s meddig még… Mindenesetre eddig nem sikerült vevőt találni rá, noha érdeklődők akadtak. Vajon mi lehet az oka?
Interjú: dr. Tiba Sándorral, a MISEK főigazgatójával
Összesen 194 szakrendelőben folyik szakrendelés, ebből orvosi tevékenység havonta: 3801 óra, nem orvosi tevékenység (mint a pszichológusi vagy az összes fizioterápiás tevékenység) évente 1,3–1,5 millió eset járóbetegként. (Ez Miskolc lakosságát alapul véve 3 megjelenést jelent évente.)
1399 ágyon történik, ebből 682 aktív ellátást szolgál, 717-en krónikus típusú rehabilitáció történik.
Egy évben 43 ezer fekvőbeteget „írnak ki”.
A dolgozói létszám 1688, ebből: 238 orvos, 1158 szakdolgozó, 292 konyhai, műszaki alkalmazott.
A kórháznak 7 PhD fokozatú főorvosa van; 5 orvos, 1 gyógytornász dolgozik óraadóként a Miskolci Egyetem egészségügyi karán. A kórház egyetemi oktatókórháza is egyben a Debreceni Egyetemnek és a Miskolci Egyetemnek is, ennek megfelelően csaknem minden osztály részleges vagy teljes szakképzési minősítéssel rendelkezik.
Tudományos fórumokat minden szakma szervez. Évente egyszer orvosi és egyszer szakdolgozói tudományos kongresszust is tartunk.
A MISEK részt vesz klinikai gyógyszerkipróbálásokban, ezek közül tavaly 17 zárult le, 23 van folyamatban.
