2015.01.05. 08:40
Jegyzet: Isten veled, Péter!
<em>Búcsúzni indulunk, de a lépteink nagyon nehezek. Búcsúzni indulunk, de nem volt időnk felkészülni. Mert váratlanul csapott le ránk a hír, ami szinte letaglózott mindannyiunkat, s amit azóta sem tudunk elhinni. Szendrei Péter, az Észak-Magyarország újságírója tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése ma 3 órakor Parasznyán lesz</em>. Uri Mariann írása.
Búcsúzni indulunk, de a lépteink nagyon nehezek. Búcsúzni indulunk, de nem volt időnk felkészülni. Mert váratlanul csapott le ránk a hír, ami szinte letaglózott mindannyiunkat, s amit azóta sem tudunk elhinni. Szendrei Péter, az Észak-Magyarország újságírója tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése ma 3 órakor Parasznyán lesz. Uri Mariann írása.Keresem a szavakat. A szavakat, amelyek máskor szinte megállíthatatlanul törnek elő belőlem, leírva vagy kimondva egyaránt. Sokszor és sokat beszélgettünk – munkáról, családról, régi élményekről, vagy csak úgy a mindennapi dolgainkról: örömről és gondokról, tervekről és megoldandó feladatokról. Mindenről volt véleménye, amit időnként elhülve hallgattunk, mert sok témáról meglehetősen sajátos meglátása volt. Különös módon „osztogatta” az empátiát, ezért gyakran bonyolódtunk vitába reggelente, de minden vita a munkánk jobbá tételét szolgálta. Voltak területek, amelyek teljesen hidegen hagyták, s ennek rendre hangot is adott. Ám még ha morgott is miatta, a végeredményen egyáltalán nem látszott, sőt. Fogta a mobilját és a fülesét, ami szinte összenőtt vele, és ment telefonálni. Megszokott látvány volt az udvaron, ahogy cigivel a szájában és jegyzetfüzettel a kezében járkál fel, alá hosszasan, vagy ül a lépcsőn, hidegebb időben a dohányzók padján, és jegyzetel.
Fáradhatatlan volt, és elnyűhetetlen – legalábbis ezt hittük. Ma is a fülembe cseng, hogyan búcsúzott minden nap, amikor elindult haza: Ha valami van, hívjatok! - mondta mosollyal a szája sarkában, mert már várta, hogy utána szóljak: Péter! Valami! És aztán nem morgott, amikor hívtuk, mert baleset, tragédia történt, vagy csak gyorsan kellett információ valamiről. Mindig tudta, kit kell hívni, de vasárnap óta már hiába csörög a telefonja. Soha többet nem szól bele.
Ma búcsúzni indulunk, de a lépteink nehezek, és a szívünk tele van fájdalommal. De búcsúra késztetett minket a sors, és nem kaptunk haladékot. Hosszú és fájdalmas lesz ez a nap, amelynek végén utoljára köszönünk el egy kiváló embertől, egy remek kollégától, egy jó baráttól.
Isten veled, Péter!
