Nézőpont: A kaposvári dekoltázs

Érdekes lenne tanulmányozni, hogy alakul majd ezután a kaposvári egyetem élete, mi lesz a dekoltázsokkal... Kiss László jegyzete.A formaruha elleni küzdelem szerves része volt diákkoromnak. Gimnáziumomban volt korszak, amikor roppant fontossá lett az iskolaköpeny, iskolajelvény viselése kötelezőként. A fantáziadús fiatalság azonban ellentámadásba lendült. A fiúk a legkisebb méretet vették a boltban, és elől nyitva hagyták – semmi gomb –, így máris úgy festett, mintha nem is lenne, csak a hátukon volt némi kék szövet. A lányok minimalizálták az iskolaköpeny felületét: mély kivágások elöl-hátul, meg a karnál, és persze jó rövidre felhajtva az egész, a kék pedig lehetőleg legvilágosabb árnyalatában, ami már nem is kék, így gyakorlatilag jelzésértékűvé vált az egész ruházat. Időnként razziákat is tartottak, azaz reggel nem engedték be az iskolába, akin nem volt megfelelő köpeny, jelvénnyel. A hátsó front ablakain azonban készségesen leengedték cérnán, amit kellett a kinn rekedteknek, így néhány jelvény körforgásával az ügy megoldódott. Már itt megtanultuk, a hatalom ökörségei sose működnek, ha azt a civilek nem akarják.

Persze voltak elhúzódó küzdelmek haj, smink és egyéb ügyekben, de az egész mindig azon bukott meg, hogy volt pár lázadó, aki tojt az egészre. Vagy mert nem mertek hozzájuk nyúlni némi szülői befolyás okán, vagy mert más bűnük nem volt, és hát egy kis rúzsért kirúgni valakit igencsak durva lett volna, szocializmus ide vagy oda.

Most itt van ez a drága ember, a kaposvári rektor, aki elrendelte, miként kell és miként tilos öltözni az egyetemén, beleértve a parfümhasználatot és egyebeket. Figyelem, Kaposváron nem a tengerészgyalogság kiképzőbázisa van, hanem egy normál magyar felsőoktatási intézmény. Most a vízcsapból is ez folyik a magyar médiában. Engem például érdekelne, vaj’h miért nem a diákokkal együtt határozott el valamit ez ügyben az egyetem fura ura? Így talán értelme is lett volna, mert amúgy a magyar ember még fiatalként sem hajlamos az extremitásra, ezért biztos született volna közös ajánlás a ruházatra. Ez az, ami nálunk roppant nehezen megy úgy általában is: előbb kérdezni a népet, aztán dönteni valamit. És odafigyelni arra, mit is mondanak.

Az az érvelés meg, hogy tengerentúlon, meg Angliában sok a formaruhás iskola, ahol büszkén viselik a cuccot, hát… Egyrészt ott aki odamegy, előre tudja, mit vállal, másrészt olyan rangú intézmények, hogy az egyenruhát viselni abszolút menő, sőt kifejezett társadalmi kivagyiság. Hagy lássa mindenki, hogy én a kevesek egyike vagyok, aki oda járok… Ezt el lehet érni, abszolút nem lehetetlen itt sem. Ahogy elterjedt például a taláros, fehér kesztyűs diplomaosztó nálunk is, igaz az USA-ban a kisegítő általános iskolában is így csinálják, de az meg a másik véglet…

Egyszóval érdekes lenne tanulmányozni, hogy alakul majd ezután a kaposvári egyetem élete, mi lesz a dekoltázsokkal, a szoknyákkal, a szőrzetekkel. Szerintem semmi. Minden megy ugyanúgy, mint eddig. De azért mégsem, mert az változott, hogy most már Magyarországon minden médiafogyasztó tudja, hogy van Kaposváron egyetem. Lehet, hogy ez volt a cél? Erre mondják a klasszikus viccben: ügyes. Határozottan ügyes… 

- Kiss László -