Indult a monstre fészekrakó-per

Miskolc - Miskolci ügyvéd a vádlottak padján, többek ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben.

A vádirat ismertetésével kezdődött kedden reggel az eddigi legnagyobb miskolci fészekrakó-ügy tárgyalása a Miskolci Törvényszék dr. Péter Zoltán vezette tanácsa előtt. A 278 vádlottat érintő, és gyakorlatilag a megyeszékhely valamennyi ügyvédjét felvonultató ügyben dr. Osváth Andrea – a vádat hónapok kemény munkájával előkészítő – főügyügyészségi ügyész ismertette a vádiratot. Az 520 oldalas dokumentum felolvasására a törvényszék három napot szánt, és bár egyszerre egy-egy napra az érintett 90-100 vádlottat hívta be, hogy az ellenük felhozott vádakat meghallgassák, a bíróság nagy tárgyalója így is tele volt érdekeltekkel és érdeklődőkkel.

Dr. Péter Zoltán ismertette a tervezett menetrendet is: eszerint a terheltek meghallgatása június első napjaiban kezdődik, ami eltart majd október közepéig. Mivel húsz vádlott vagy nem vette át az idézését, vagy ara vonatkozó adata merült fel, hogy külföldön tartózkodik, ellenük elfogatóparancsot bocsátott ki a törvényszék, illetve tájékoztatta a tényről a főügyészséget – ennek folyományaként a tárgyalást az érintettek távollétében is meg lehet majd tartani.

A tárgyalás megkezdését két apró intermezzo azonban hátráltatta: az egyik kirendelt ügyvéd, akinek 5-6 védence megjelent a tárgyaláson, kicsit elnézte az órát, késéséért a törvényszék 50 ezer forintos rendbírságot szabott ki rá, egy másik ügyvéddel szemben pedig felmerült az összeférhetetlenség kérdése, mert maga is érintett lehet egy ugyanezen törvényszéken folyó hasonló ügyben, ezért őt ki kellett zárni az ügyből.

Jó pénzért rakták a fészkeket

Az ügyész órákon át ismertette a vádiratot: eszerint az elsőrendű vádlott, egy ismert miskolci ügyvédnő jó kapcsolatokat ápolt egy pénzintézeti dolgozóval. Az ő segítségével tolták át azokat a hiteligényléseket a bankon, amelyeket olyan – gyakorlatilag nincstelen, sokgyerekes – házaspárok nevében igényeltek meg, akik egyébként nem lettek volna jogosultak a támogatott hitelre. Az ügyvédet felhajtók segítették, akik nem csak a lakás eladóit győzték meg róla, hogy a ténylegesnél magasabb összegről szóló adásvételi szerződést írjanak alá, de ők hajtották fel a vevőket is, akiknek gyakran munkaviszonyt igazoltattak, de vele állt kapcsolatban az ingatlanforgalmi szakértő is, aki a valótlan tartalmú szerződésekhez az értékbecslést kiadta. Közreműködéséért a pénzintézet hitelbírálati csoportvezetője és az értékbecslő alkalmanként 30 ezer forintot kapott, bár volt, hogy az előbbi a nagyon grízes esetekben 50-100 ezer forintot is elkért, hogy a hitelkérelmet befogadja. Az ügyvédnő irodájában dolgozó titkárnő – aki gyakran maga is aláírt szerződéseket az ügyvéd nevében, ám tudtával – havonta 100 ezer forinttal több fizetést vitt haza, mint rendesen, ezért azonban nem csak az ügyletek lebonyolításában kellett részt vennie, de az ügyvédnő férje – aki a bank ügynöke lett – helyett a hiteleket is intézte. Beszédes adat: csak a hitelügyintézésből származó jutalék 15 millió forintra rúgott.

A lakások ellenértékét a vevőknek az államilag garantált hitelből fizették ki, de a túlárazott ingatlanokra a vevők általában a szociálpolitikai támogatást is megkapták: ez volt az az összeg, amin az ügyvédnő, felhajtói és más társaik megosztoztak. A pénzintézetet – illetve a garanciavállalás miatt az államot – milliárdos kár érte, hiszen a segélyekből, jobb esetben alkalmi munkából élők még a kezdeti alacsonyabb banki részleteket sem tudták fizetni, de közvetve mindenki rosszul járt (kivéve persze az ügyvédet és társait): a Mivíznek 25, az áramszolgáltatónak 60, a gázszolgáltatónak 11 milliós kintlévősége keletkezett, a fészekakók össze rezsitartozása meghaladja a 101 millió forintot.

Amikor már egyre hangosabban beszélték a városban, hogy valakik szisztematikusan telepítik le Miskolcon a nincsteleneket, az ügyvédnő és csapata is módszert váltott: Sajópetriben, Ónodon és más településeken lepukkant házakat vásároltak cégek nevére, majd azokat kipofozták, és szintén hitelre, szocpol mellett eladták, de a vevőkör továbbra is olyanokból állt, akikről tudni lehetett, nem áll módjukban a törlesztőrészletek fizetése.

ÉM-SZP