Öngyilkos serdülők, hátrányban

Bár Magyarországon a korábbiakhoz képest az utóbbi években csökkent az öngyilkosságok száma, a serdülők öngyilkosságát tekintve másodikak vagyunk a világon, kongatták meg a vészharangot a szakemberek a Lelki Egészség Világnapjának konferenciáján.

A B.-A.-Z. Megyei Kórház gyermekpszichológiai szakrendelésein is azt tapasztalták a szakemberek: ha magába forduló, megváltozott viselkedésű tinédzser pácienseik mindegyike nem is jutott még el az öngyilkosságig, legtöbbjük sokat fantáziál róla.

Már gyűjtögetik...

– A kamaszok egy része magától kéri a segítségünket, szerencsés esetben még a halálfantáziálás időszakában. Jellemző ugyanis, hogy ezek a fantáziák könnyen eljuthatnak a cselekvésig, sokszor kiderül például: már gyűjtögetik a gyógyszert – mondta el Szemán Edit pszichológus. Esetei között említett egy fiatalembert, aki családja elköltözése révén úgy érezte: légüres térbe került a nagyvárosban. Különösen, hogy egyetlen barátnőjétől, egy hozzá hasonló lelkületű leánytól is el kellett válnia. (Végül mégis e kislány unszolására kért segítséget.)

– Beszélgetés közben láttam meg a karján a heget, amely felfedezése után megmutatta a többit: szinte rendszeresen vagdosta magát a karján, de a combján is. Ami megdöbbentő: mindebből a család semmit sem vett észre. Pedig ezek már komoly előjelei az öngyilkosságnak, azaz az önmagunk felé fordított agressziónak.

Kérés, segítség nélkül

A segítségkérésnek egyéb, kevésbé direkt formái is vannak: a fiatal általában valamilyen panasszal „nem tudok aludni” vagy „szorongok” felkeresi könnyen végzetes tette előtt a háziorvosát. De előfordul, hogy nem derül fény arra, mi a szorongás, a nemalvás oka, a felírt altató vagy feszültségoldó pedig nem jelent megoldást.

A pszichológus alapvető gondnak tartja, hogy ezeknek a fiataloknak nincs kitől megtanulniuk, elsősorban a családban, hogy a válság megoldására, kezelésére sokféle megoldás létezik. Különösen, ha rossz mintát látnak maguk előtt, hajlandók lesznek azt követni, ezért fordul elő egyes családokban halmozottan az öngyilkosság, de az önsorsrontás mint például az alkoholizmus vagy a gyógyszerfüggőség is.

Emósnak lenni...

A fiatal páciens kellő együttműködése mellett is hónapok munkájába kerül egy pszichológusnak, hogy eredményt érjen. Megkönnyíti a munkáját, ha a kezelésbe a családot is be tudja vonni, hiszen az okokat boncolgatva első helyen említhető a család egzisztenciális helyzetéből adódó állandó nehézség, a családon belül tapasztalható folyamatos feszültség, az egymásra nem figyelés, amelyek érzelmi bizonytalansághoz vezetnek. A negatív érzelmeivel magára maradt fiatalt könnyen „bevonzza” a deviáns szubkultúra, mert a „minden úgy rossz, ahogy van” életérzésbe olvadás a „tartozom valahová” csalóka érzetét kelti.