Büszke rongygólya a sarokban

„Betti, most már megszülheted a gyereket, megnyílt a Semmelweisben a szülészet, olvastam az Észak-Magyarországban!” Ez a mondat tegnap reggel hangzott el, egy Miskolc közeli falu buszmegállójában. Az említett cikk e hétvégén született, ám akkor még javában tartott a költözés.

Egy család hatodik gyermeke volt az első, aki „felavatta” a szülészetet, másfél órával a hétfői „nyitás” utánszámolt be róla dr. Hardonyi András osztályvezető főorvos. Kedd délutánig az „úttörőt” további három újszülött követte.
Miközben a főorvos büszkén végigvezet a szülészeti traktuson, találkozunk egy vajúdófélben lévő kismamával és „papás kékbe” öltözött párjával. Tóthné Kovács Krisztina és Tóth Gábor első gyermeküket várják, papás szülésre készülnek.
– Eddig csak látogatóban voltam ezen az osztályon, közelebbről a vasgyári állapotokat ismertem. Örülök, hogy már itt szülhetek. Szép és kényelmes itt.

Gábornak nincs sok összehasonlítása, de mi tudjuk, hogy korábban szó sem volt papás öltözőről, számukra külön mosdóhelyiségről. A fiatal pár beinvitál az egyágyas (mindegyik az) szülőszobába, a fotó kedvéért Krisztina még a fittballon is elhelyezkedik. A szülésznő állítja, sok kismama szívesen használja. Épp jön egy fájás, mi továbbmegyünk.

A függönyön túl

A gyermekágyas részleg ablakainak függönyén barátságos maci és bohóc üdvözöl. Odabenn, a kétágyas kórteremben négyen pihennek, tejes nyugalomban: két kismama és a két újszülött.

Farkasné Licsák Orsolyának van összehasonlítási alapja, hiszen a kis Rozina harmadik gyermek a családban: két fiútestvér várja otthon.
– Ebben a kórházban szültem a két fiút is. Nem is lehet összehasonlítani azzal, amikor egymástól csak függönyös paravánnal voltak elválasztva a szülő nők, a mások kínlódását is végig kellett hallgatni, élni. A szoba is kényelmes, igényes, és nagyon nem mindegy, hogy tudunk-e pihenni – mondja Orsolya.

Külön zuhanyozó

A Gonda Katalin mellett szuszogó Horkai Szonja is elégedett. Ő másodikként érkezett.
– Először a megyeiben szültem, én is a többágyas, paravános szülőszobában. Nem jó emlékem van róla. Ez most, itt nagyon szép élmény volt. Igaz, nem tartott sokáig, alig fél órával korábban érkeztünk. Drukkoltunk, hogy ne az alatt a négy nap alatt érkezzen a kicsi, amíg tartott a költözés. De az is jobb, hogy nem a volt diósgyőriben kellett szülni, mert itt sokkal szebb minden. És az sem mellékes, hogy a szobához külön zuhanyozó tartozik.

Megkérdezzük, nem kapott-e kedvet egy harmadik szüléshez is.
– Hát, azért annyira nem, mindennek meg van a határa – válaszolja nevetve Katalin. Orsolya viszont úgy érzi: azzal, hogy két fia után egy kislánnyal bővült a család, sikerült feltenni a pontot az i-re.
Távozóban búcsúpillantást vetünk a szülészet sarkában gubbasztó rongygólyára. A főorvos elkapja a pillantást, s kiadja az ukázt: függesszék föl valahol a bejárati ajtónál, hogy mindenki észrevegye.

Forrás: Észak-Magyarország