Helyi közélet

2010.02.07. 13:55

Az agyműtéthez is edzeni kell

<p>Miskolc - Januártól új osztályvezetője van a megyei kórház idegsebészetének: dr. Csókay András. Az Észak-Magyarország újságírója, Szalóczi Katalin készített vele interjút.</p>

Azzal a szándékkal indultam el interjúalanyomhoz, hogy az agy úgynevezett alagútmódszerrel történő műtéti eljárásáról faggassam, amelyet ő fedezett fel, s az ő nyomán alkalmaznak immár több helyen a világban. Ám ő következetesen hárította a kérdést, mondván: az már „régi dolog”, azóta van újabb.

ÉM: Miként került a dr. Dobai József nyugdíjazásával megürülő osztályvezetői székbe: magától jelentkezett, vagy „csábították”?
Dr. Csókay András: Kiírták a pályázatot, s ketten jelentkeztünk rá, egy szegedi kollégával. Engem választottak.

ÉM: Honnan?
Dr. Csókay András: A budapesti János Kórház idegsebészeti osztályának éléről.

ÉM: A fővárosból Miskolcra?! Mi vonzotta?
Dr. Csókay András: A János Kórház-beli osztály, ahol két és fél évet töltöttem, 33 ágyas volt, a szombathelyi, ahol előtte, 2003 óta voltam osztályvezető, 23 ágyas. Ez az osztály 65 ágyas, a második legnagyobb idegsebészeti osztály az országban, s az 1600, évenként végzett műtéti számmal szintén a második. Felszereltségében pedig nem marad el a fejlettebb kelet-európai osztályokétól. Tudomásom volt arról, hogy nagyon jó a sebész-, műtő-, nővérgárda, nemcsak szakmailag, hanem erkölcsileg is jó összefogott, amelyet tudatosan építettek fel elődeim az osztályalapító Török tanár úr, majd Dobai főorvos úr. Amit én tenni tudok hozzá, talán az lenne, hogy a nemzetközi ismertséget még jobban erősítsük új műtéti eljárásokkal. Saját újításaimat is felajánlom minderre.

ÉM: Az úgynevezett alagúttechnikára gondol?
Dr. Csókay András: Azt már tudomásom szerint alkalmazták itt is, évek óta. Van újabb: a robotkéz technika.

ÉM: Beszélne róla úgy, hogy „közönséges halandók” is megértsük?
Dr. Csókay András: Ez egy mikrosebészeti technika, amelynek a különösen nagy pontosságú agy- és gerincvelő műtéteknél van szerepe. A legbiztosabb sebészi kéznek is van egy úgynevezett élettani remegése. Az új megtámasztási módszer ezt küszöböli ki úgy, hogy egytized milliméterr csökken a kéz remegése. Eddig ez 0,4-0,8 milliméter volt. Az ötlet 2005-ben fogant meg bennem, azóta fejlesztettem ki. Az első közleményeken is túl vagyok már, egy amerikai szaklapban 34 extrapontosságú esettanulmányt publikáltam, ami nagy érdeklődést váltott ki.

ÉM: Milyen kórképek esetén alkalmazható?
Dr. Csókay András: A leírt esetek egy része agytumor, illetve agyi érsebészeti munka volt. Kifejlesztettem stroke-ellátásra, ahol akár 1,2 milliméter átmérőjű érből tudnánk a vérrögöt gyorsan eltávolítani aztán összevarrni a mikroeret. Magyarországon évente 45 ezer ember kap agyi érelzáródást (a világon kb. 50 millióan). A megoldás leghatékonyabb kulcsa: a vérrög észleléstől számított 3-4 órán belüli sebészeti eltávolítása. Erre eddig nem állt rendelkezésre megfelelő műtéti technika, még a mikrosebész specialisták kezében sem. Azt szeretném elérni, hogy a mikrotechnikával egy átlagos idegsebész is képes legyen ezt a feladatot végrehajtani, éjszaka, fáradtan is.

ÉM: Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a kollégáit is aktívan bevonná ebbe?
Dr. Csókay András: Ez számomra természetes. A szívsebészek már rájöttek a csapatmunka fontosságára, s itt sem idegen a gondolat, Dobai főorvos úr hagyta fejlődni a kollégáit. Az elmúlt hetek beszélgetései alapján szívesen fogadják az elképzeléseimet.

ÉM: Milyen feltételeket támaszt?
Dr. Csókay András: A sok gyakorlást. Ami ebben az esetben bonctermi munkát jelent. Ha egy zongoraművész csak fellépésekkor ülne a hangszeréhez, az előbb-utóbb feltűnne a közönségnek, nem tudná hozni a formáját. A sportolók csúcsteljesítménye is rengeteg edzést feltételez. A műtétet végző orvosnak minden egyes műtétnél a csúcsformáját kell hoznia: egy esetenként egymilliméteres eret kell felvágni, onnan a vérrögöt eltávolítani, majd az eret visszavarrni! És nem csak attól lesz jobb sebész valaki, hogy maximalizálja a műtéti számokat: még többet számít, hogy mennyit edz. Véleményem szerint kétszer annyit kell „edzeni”, mint „élesben” műteni. Ez legalább heti egy, patológián töltött napot feltételez mindenkitől.

ÉM: Említette, hogy 3-4 órán belül el kell végezni a műtétet vérrög-eltávolító műtétet. Ez, gondolom, nem csak az osztály dolgozóitól kíván együttműködést.
Dr. Csókay András: Tisztában kell vele lenniük a háziorvosoknak, a mentőknek. Ez időn túl ugyanis már az agy egyes területei elhalnak, nincs értelme a műtétnek. Itt, a kórházon belül egy stroke-csoportot hozunk létre, a neurológusokkal közösen, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Kíváló vezetőjük van dr. Valikovics Attila személyében. Az eddigi gyógyszeres véroldó terápiával szép eredményeket értek el. Reméljük még előbbre tudunk lépni.

ÉM: Csak visszatérnék arra: van az a bizonyos alagút-módszer, amelyet ön jegyez. Ezt, ha jól tudom, elsősorban agyi sérüléssel járó baleseteknél alkalmazzák, sok helyen a világon. Aztán itt van ez a robotkéz-módszer, amelynek ötlete is az ön fejéből pattant ki. Mi kell ahhoz, hogy ezek az ötletek „jöjjenek”?
Dr. Csókay András: Egyfelől sok-sok ismeretből álló tudás. Ám nincs az a szándék, az az akarat, amely ebből összerak egy „felfedezést”. Kell, hogy legyen az emberben egy belső, gazdag érzelmi és hitvilág, esetemben a keresztény vallás, ami a tudással egy ihletett pillanatban úgymond összekapcsolódik. Ez nálam minden esetben imádkozás közben történt. Így tulajdonképpen Istennek köszönhetem a találmányokat.

ÉM: Vallásosságára az is nyomban következtethet, aki körülnéz a szobájában. A szentképeken túl egy sokgyermekes család fotói.
Dr. Csókay András: A feleségemmel négy közös fiunk és egy lányunk van. A két nagy már túl van az egyetemen, a legkisebb hatéves. A feleségem 47 volt, amikor őt szülte. Az iskolások miatt a családom egyelőre Budapesten él, de valószínűleg ők is Miskolcra költöznek, ha vége a tanévnek. Egyelőre ingázom hétvégén, de nem olyan nagy a távolság.

ÉM: Lánykoromban három orvostanhallgató is csapta a szelet, mindegyikük az állította, hogy agysebész lesz. Orvosok lettek, de egyikük sem agysebész. Ön első perctől erre hajtott?
Dr. Csókay András: Nem. Igazából baleseti idegsebész szerettem volna lenni, de minthogy ilyen orvosszakma külön nem létezett, lettem idegsebész.

ÉM: No meg jóval előtte építőmérnök...
Dr. Csókay András: Igen, sokáig kerestem az utamat.

ÉM: Külföldön nem dolgozott?
Dr. Csókay András: Külföldön konferenciákon, tanulmányutakon vettem részt, de külföldi munkahelyre nem pályáztam. Azt vallom: a magyar orvos gyógyítsa a magyar betegeket. Tanulni mehet persze külföldre, de aztán a tudását hozza haza.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában